Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Épp az iskola előtt ment el, mikor Kiba jött felé Akamaruval.
-Hello!- mondta Kiba.
-Szia, Kiba!
-Tényleg visszajött az Uchiha?
-Igen.- sóhajtott Naruto.
-Miért?
-Megölte Orochimarut.
-Ettől még áruló.- mondta Kiba, mire Akamaru csak vakkantott egyet.
-Mindenkinek adni kell egy esélyt, hogy bebizonyítsa, megváltozott.
-És, ha becsap?
-Nem tudom.- mondta Naru- Miért? Te mit tennél, ha a legjobb barátod még egy esélyt kérne?
-Mit `tom én?! De Sasuke már többször meg akart ölni.
-Még is itt vagyok. Élve.
-Nem tudom Naruto. Én nem bízok benne.
-Minden embernek kell, hogy valaki bátorítsa és bízzon benne. Úgy senki sem képes megváltozni. Én Sasuke mellett vagyok. Kiállok érte, mert a barátom. Ha valakinek nem tetszik akkor nem kell beleszólnia. Ez a mi ügyünk. Felelős vagyok Sasukeért.
-Hm.- mosolyodott el Kiba- Soha nem foglak megérteni Uzumaki. Na, pá!- mondta Kiba és elment.
Naruto nem is tudta mit mond. Tényleg kiállna Sasukeért, de mi van, ha nem tud megváltozni? Vagy, ha becsap? A szőkeség nem bírná elviselni. Az évek alatt, mintha erősödött volna Sasukeval a kapcsolata. Pedig különböző oldalon álltak. De csak álltak. Reméli, hogy a fiú tényleg visszajött hozzájuk. Éppen a parkban sétált, mikor meglátta Sasuket az egyik padon. Éppen lecsukta szemét és hátradőlt. Naruto az egyik fa mögé állt, nehogy észrevegye a fiú. Kinézett és nyelt egy nagyot. Ahogy Sasukera rávilágított a nap úgy kiemelte fekete haját és arcát, hogy a szőkeség teljesen elvörösödött.
rMilyen hosszú szempillái vannak! Milyen puhának néznek ki azok az ajkakr30;Uram Isten! Miket gondolok?r1; És jól beleverte fejét a fába, hogy a csúnya gondolatok kimenjenek belőle. Most mit tegyen?
-Érzem a chii-d, dobe!- mondta Sasuke.
Nem volt mit tenni. Naruto előjött kis rejtekéből és leült a fiú mellé. Ő is hátrahajtotta fejét és becsukta szemét.
-Sasuke!
-Csssr30;Most relaxálj!
-Der30;Miért?
-Mert ellazít.
-Nem arra értem. Miért jöttél vissza?
-Mert hiányoztál, dobe.- nyitotta ki szemét Sasuke- Mert folyton rád gondoltam.
-Tessék?- nézett rá Naruto.
-Igen. Te vagy a legjobb barátom. Fontos vagy számomra.
-Akkor nem voltam fontos, mikor elmentél?- húzódott arrébb Naru.
-Figyelj!- fogta meg Sasuke a szőkeség állát és arra kényszerítette, hogy szemébe nézzen- Akkor is fontos voltál csak erősebb akartam lenni. Az lettem és visszatértem. Hiszel nekem?
-Szeretnék.
-De még mindig nem.- fejezte be a mondatot az idősebbik.
-Sajnálom.- mondta Naruto.
-Nem a te hibád. Én tehetek mindenről.- mondta könnybe lábadt szemekkel az Uchiha.
-Sasuker30;
-Narutor30;Olyan régen el akartam már mondani neked, hogy mennyire tisztellek. Erős vagy. Sokkal erősebb, mint én. Mindenkiért feláldoznád az életed. Még a faluért is.
-Érted is.- suttogta.
Sasuke nem bírta tovább és elsírta magát. Arcát tenyerébe temette, hogy barátja ne lássa. Naruto szomorúan nézett rá. Kezével megsimogatta Sasuke hátát, ezzel nyugtatva.
-Naruto.- nézett fel a fiúra- Megbocsátasz?
-Már régen megbocsátottam.- mosolyodott el halványan a szőke.
Sasuke is elmosolyodott. Odahajolt Narutohoz és egy puszit nyomott arcára. A fiú teljesen elvörösödött. Felpattant és amilyen gyorsan csak tudott, elment. Sasuke kérdőn nézett az elfutó fiúra. Mikor Naruto már nem látta barátját, megállt és mély levegőt vett. Keze remegett és szíve majd kiugrott a helyéből. De nem a futástól, hanem egy bizonyos Sasuketól. Arca még mindig égett azon a helyen, ahol az előbb az Uchiha megpuszilta.
rIstenem! Mi a baj velem? Még csak most jött vissza!r1;

Este van. Sasuke unalmában kitakarította lakását. Lefeküdt ágyára és nagy levegőt vett. Nem akarta elhinni, hogy barátai még egy esélyt adtak számára. Maga se tudta miért puszilta meg Narutot.
rA bőre olyan puha volt! Olyan rég meg akartam már ezt tennir30;Vajon az ajkai is ilyen puhák? Nem Sasuke! Még csak most jöttél vissza! Máris le akarod támadni? Nem szabad! Nehogy megijedjen.r1; Ahogy így töprengett magában, észre se vette, de elnyomta az álom. Rég nem aludt már.
Sasuke egy sötét helyen volt kezében egy kunaijal. Nem látott semmit. Egyszer csak a sötétből előlépett valaki. Orochimaru!? Sasuke nem hitt a szemének. Hisz megölte! Orochimaru csak nevetett, ami felidegesítette az Uchihat.
-Na, mi az Sasuke? Nem ölsz meg?- nevetett Oro.
-Már megöltelek!
-Biztos, Sasuke?
-Igen.- vicsorgott a fekete.
-Lehet, hogy megöltél, de ne felejtsd el a pecsétet a nyakadon. Én még ott vagyok.
-Akkor is megöllek!
-Láttam, hogy megnézted magadnak a kis szöszit. De megfogod ölni.
-Te már nem uralkodsz felettem! Ha megteszem, magammal is végzek.
-Ejnye! Ilyet mondani?- nevetett Orochimaru.
-Igen. Nekem ő a családom! Nincs senki akit jobba szeretnék!
-De ő nem bízik benned. Össze fog törni, ha megtudja, hogy még mindig áruló vagy.
-Nem vagyok!- ordította Sasuke és felébredt álmából.
Körülnézett a szobában, de nem volt ott senki. Le volt izzadva. Megfogta fejét, mintha lázas lenne, de nem volt az. Reggel van. Az Uchiha lassan felállt és elindult felöltözni. Hirtelen valaki kopogott. Lement megnézni ki az ilyen korán. Kinyitotta az ajtót és egy ismerős alak állt előtte.
-Jó reggelt, Sasuke!- mosolygott a rózsaszínhajú lány.
-Neked is Sakura! Mitr30;
-Tudod, hogy még csak próbaidőn vagy és valakinek reggel is érted kell jönnie. Naruto, én és Kakashi fogunk ügyelni rád. Ó! És hoztam neked valamit!- mondta Sakura és elkezdett kutatni kis erszényében, majd előhúzott egy fejpántot- Ezt neked hoztam.
-Tényleg?
-Igen.- nyújtotta oda a lány Sasukenak- Vedd fel! Ez új.
-Köszönöm.
-De most induljunk!- mosolygott a Haruno.
Pár perc után már mentek is. Sasuke felkötötte homlokára a fejpántot és büszkén vonult végig az utcákon. Persze most is az emberek összesúgtak a hátuk mögött. Úgy tűnt Sakuranak ez egyáltalán nem tetszik.
-Ha akarod külön is mehetünk.- mondta Sasuke.
-Mi?- lepődött meg a lány- Dehogy! Csak nem szeretem, ha az emberek ilyen gyorsan ítélkeznek. Adtunk neked még egy esélyt és reméljük nem csapsz be minket.
-Nem foglak még egyszer elhagyni titeket. Nekem itt van az otthonom. Der30;Még te se bízol bennem?
-Sasuker30;Igaz. Nem bízok még benned. De ez nem azt jelenti, hogy nem adok neked még egy esélyt. Csak ne szúrd el.
Sasu nyelt egyet, de tovább mentek. Csendben. Milyen rég volt már, hogy ezeken az utcákon jártr30;! Hiányzott már neki. De nem csak Konoha, hanem bizonyos emberek. Lelek mélyén mindig arra vágyott, hogy újra itt legyen, együtt a 7-es csapattal. Elérték a megbeszélt helyet. Kakashi már ott volt. Csak Naruto nem. Vártak és vártak. Hol lehet? Aztán meglátták a feléjük futó szőkeséget.
-Jóhr30;Jóhr30;- próbált valamit kinyögni, de nem nagyon ment, mert a futás miatt alig kapott levegőt.
-Neked is, dobe.- mosolygott Sasuke, mintha értette volna mit mond Naruto.
A szőkeség felnézett a mosolygó Sasukera és egy halvány pír jelent meg arcán. Egy kis idő után Kakashi összecsapta kezét, hogy mindenki rá figyeljen.
-Úgy gondoltam, hogy ma elmegyünk az erdőbe edzeni.
Mindenki bólintott és elindultak. Most a helyzet változott. Kakashi szokás szerint ment elől, mögötte viszont Sakura és Naruto ment egymás mellett, hátuk mögött pedig Sasuke egy kicsit lemaradva. Ahogy nézte Narutoékat és, hogy milyen jól megértik egymást Sakuraval, úgy érezte, hogy ennek ő az oka. Neki kellene nevetnie a szőkeséggel. De ezért is csak magát okolhatja. Ő ment el és hagyta itt a legfontosabb dolgot az életében. Már meg is érkeztek arra a helyre, ahol első találkozásukkor Kakashitól kellett elvenniük a csengőket. A sensei megfordult és tekintete Sasuke felé irányult. De nem kedvesen. Mintha próbára akarná tenni őt. Vajon hogyan?