Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ég veled sasuke (fanfic)

2008.05.28
Egy szőke fiú rohant keresztül egy gyönyörű, zöld mezőn. A virágok illata mámorítóan bizsergette orrát, a nap vakító fényessége töltötte be az egész színes, zöld mezőt... Csak a fiú szíve nem volt ilyen vidám... Arcán leírhatatlan szomorúság tükröződött... Nem bírta tovább... Muszály volt lerogynia... Nem értette... Nem értett semmit... Nem értette, miért hitt eddig Sasukében, miért akarta visszahozni egyáltalán? Miért nem jött rá, hogy Sasukét a bosszún kívül más nem érdekli? Ez élteti, minden izmát átjárja, ez mozgatja, még a csontjaiba is beleégette magát a gyűlölet, a bosszú... Kibuggyant egy könnycsepp a szeméből... Ezüstös, fénylő, folyékony szomorúság... Rózsás, mindig oly vidám arcát most a szomorúság torzította el... Kiadta magából a fájdalom egy részét, de a kín nem múlt el tőle... Imbolyogva felállt, és tovább futott... Szemei mohón kémlelték a tájat, lábai nem érezték már a fájdalmat, a zsibbadást... Hirtelen... Minden elhomályosult... Térdre rogyott... Nem akarta feladni... Még... Menni kell... Tovább... Tovább... To...

Az éjszaka közepén ébredt... A napot felváltotta a hold, de annak fénye nem vidám volt, hanem sápadt, szomorú... Rásütött a sötétség leplébe burkolózott fákra, bokrokra... Lágy szellő csiklandozta az arcát, puhán borzolta fényes, szőke hajtincseit... Álmosan, mélán nézett körül... Gépiesen megindultak a lábai... Pár óra futás után észrevett valakit... Szemei tágra nyíltak... Megvan... Megtalálta... Egy fiatal férfi... Vállig érő, ébenfekete hajtincsei lágyan lobogtak a szellőben... Naruto minden erejét összeszedte, és odarohant hozzá...

- SASUKEEE!!!! - dobhártyaszaggató, keserves üvöltése szinte áthasított a harmónikus tájon... A másik megfordult, és nyugodtan várta Naruto-t. A szőke gyorsan előhúzott egy kunai-t, és Sasuke felé dobta, aki megfogta a levegőben, és odaszegezte Naruto-t a legközelebbi fához.

- Ne olyan gyorsan... - szólt kimérten Sasuke.

- Naruto... Mégis mit hiszel? Azt hiszed megölhetsz?

A fiú felemelte Naruto állát, és mélyen a szemébe nézett...

- Gyönyörű a szemed... Akár a tenger... De a tenger sem örökkévaló... Jön egy kis meleg, kiszárad, és csak só és tetemek maradnak utána...

Naruto szeme összeszűkült... Sasuke szemei olyanok, akár egy halotté... Üresek... Csipetnyi érzelmet se tudott bennük felfedezni... Sasuke hidegen felkacagott, és a hajába túrt...

- Nem hiszem el... Hogy ennyire ostobák vagytok... Engem ti nem érdekeltek... Mondtam már, hogy a bosszúért élek... Utána már az életemnek sem lesz értelme...

- De jöhet az eső, és a tenger újra a helyén... Nem igaz... Sasuke?

Naruto hirtelen kitépte magát a fa és Sasuke szorításából. Létrehozott pár Kage Bunshint, de Sasuke átlátott rajtuk, és megölte őket. Naruto érzelmei most vadállatiasan törtek a felszínre.... Az érzelmek gyilkos szándékká alakultak... Állatias üvöltéssel támadt Sasukére, aki a hirtelen jött támadást nem tudta kivédeni... Naruto egy kunai-jal mély sebet ejtett a másik jobb karján, és a vér erős szaga terjengett, ahogy harcoltak... Sasuke Sharinganjának túl sok volt Naruto új harcmodora... Ezért megpróbált a mozgásra koncentrálni, és megsebesítette Naruto hasát, aki ettől még jobban bevadult... Ekkor minden tiltás ellenére megcsinálta az Oodama Rasengant, Sasuke pedig a Chidori Nagashit...

Sasuke a földön feküdt... Körülötte mindent vörösre festett a kiömlött vér... A keze remegett... Hirtelen köpött egy adag vért... Naruto odaült mellé...

- Sasuke... Miért... MIÉRT HAGYTÁL OTT MINDENT?! MIÉRT VOLT A BOSSZÚ MINDENNÉL FONTOSABB?! HA A FALU, A TÖBBIEK, ÉS A BARÁTSÁGUNK JELENTETT VOLNA VALAMIT, NEM MENTÉL VOLNA EL!!! - Naruto szeméből ömlött a könny, de Sasuke csak mereven nézett maga elé...

- Már... régóta... nem tartottalak... a barátomnak... - szólt Sasuke erőtlenül, és a hasán lévő sebből még több vér kezdett el ömleni... - Mióta... Rájöttem... Hogy... A Mangekyou... Nem kell nekem...

- Rájöttem már... Te már nem vagy ember, Sasuke... Ember nem tudna még a halála percében is a bosszúra és a gyűlöletre gondolni... Ég veled... Sasuke...

Azzal beledöfte a kunai-t Sasuke szívébe... A meleg vér kis sugárban spriccelt a sebből, és ráfröccsent Naruto ruhájára... Sasuke élete folyt a ruhájára, mint egy kis vörös patak... Nézte Sasuke szemét... A halálban sem változott a szeme semmit... Lecsukta a szemeit... Nem akarta, hogy továbbra is ezek a szemek nézzenek rá... Lenézett a saját kezére... Valósággal ázott a vérben... Sasuke halála az ő kezén szárad... Kidülledt szeme rémülten nézett ide-oda... Lassan lenyugodott... Sasuke... Már nem él... Vajon... Érdemes volt megölni, hogy a saját szenvedését enyhítse vele? Hisz tudta, hogy Sasuke sose tért volna vissza... Sose... Naruto hirtelen összeesett, és elájult... Az élő... És a holt... Egymás mellett... Álmában megszorította Sasuke hideg kezét... Mintha részvétet érzett volna... Egy tönkretett életért...