Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyékjárók klánja (fanfic)5

2008.05.28
Sasuke felriadt. Érzett valamit… de olyan törékeny volt, hogy Rei szorítására teljesen szertefoszlott. Pedig milyen jó volt. Egy rég elfeledett érzést tudott hozzá kötni, ami akkor nagyon fontos volt a számára. Talán még most is az lenne, de egyedül van, és a család csak egy emlék. Szerette volna újra érezni, még egyszer, talán utoljára. Visszabújt a lányhoz, s szabad kezével ő is átölelte. Megint érezte azt a finom esőillatot, majd kellemetlen meglepetten a zavart is, ami lassan ellepte. Megpróbált elhúzódni Rei- től, de a kezei még mindig ott voltak a hátán.
 Rei, mikor érezte, hogy a fiú elhúzódik tőle nem merte visszatartani. Egyébként is, ki ő ahhoz… Kezei lehullottak a törzse mellé, majd egész testével újra a fának dőlt. Nem nézett fel, nem akart még jobban elvörösödni. És a könnyeit sem akarta megmutatni. Gyorsan ököllelt kezdte el elmaszatolni az arcán, miközben félrefordította a fejét.
 Sasuke még mindig közel állt hozzá, így látta, és egy kicsit meg is könnyebbült tőle, hogy nem csak ő jött zavarba. Elmosolyodott. Régóta nem érezte magát ilyen nyugodtnak.
 -Vigyázz.- szólt csendesen a lánynak, miközben a nyaka felé nyúlt, hogy levegye róla a kendőjét. A virágszínű vászon egészen tiszta volt, és már száraz is, így a fiú avval törölte meg finoman Rei arcát a könnyektől. Közben csak egyszer néztek egymás szemébe.- Gyere, keressük meg a konyhát.- fogta meg a lány csuklóját a fiú. Elkezdte maga után húzni, mert Rei még egy kicsit lassú volt.
 -El fogunk tévedni.- nevette erőtlenül.
 -Voltam már itt.- vetette oda Sasuke. Igaz akkor csak egy töredékét látta a háznak, de a konyhában járt, az egyszer biztos. Juno-sama ott kevert ki egy speciális kenőcsöt az árnyékméreg ellen.
 Rei a konyhaasztal közepén ült, teljesen begubódzva a törülközőjébe. Onnan figyelte a teljes átéléssel teát készítő Sasuke- t. Mióta az őszinteségi rohamukban felhasogatták egymás sebeit, majd zavarba hozták egymást, nem igen szóltak egymáshoz.
A lány kiszúrt valamit az egyik szomszédos szobában. Egy széles komódon rengeteg álló keretbe rakott fotó, és pár fadoboz. Legyűrhetetlen kíváncsiság lett úrrá rajta. Megpróbált apró ugrásokkal közelebb kerülni az asztal széléhez, de ezt a farizmai rövidtávon megbánták. Aztán megpróbált csúszni, de az se volt kellemesebb. Végül nagy nehezen mégis elküzdte magát a peremig. Sasuke pont ekkor fordult felé, két csészével a kezében. Meg se moccant, mikor a lány elég esetlenül fogta magát, és lezúgott az asztalról, úgy törülközőbe csavartan, halk nyekkenéssel.
 -Köszi.- nyögte.
 -Bocs, tele van a kezem.
Rei csak morgott egy sort, majd hernyó módjára megindult a másik szoba felé. Mikor a komódhoz ért a lárvamozgást függőlegesbe vitte, így végre szemügyre vehette közelebbről is a képeket. A legtöbbje gyerekkori fotó volt, kissé bebarnult, szakadozott szélű, egy kettőn még aláírás is volt. Rei felismerte a pici Yuno-t, aki egy kis jóindulattal majdnem olyan volt, mint ő. Ezen jót mosolygott.
 -Ugyan nézd már.- szólt oda Sasuke- nak. A fiú odaballagott hozzá, és az orra alá dugta a teáscsészét.
 -Idd meg mielőtt kihűl.
 -Szerinted így bírok inni?- tette fel a költői kérdést Rei. Kezei még mindig a törülközőbe voltak rejtve. Kicsit olyan volt, mint egy kényszerzubbony…
 Sasuke fáradtan fújt egyet, majd a komódra rakta a csészét. Megakadt a tekintete a keze melletti képen. Ők voltak rajta, Yuno-sama- val. Emlékszik, ez a napokban készült, amíg a nő volt „pesztrájuk”. Naruto szokás szerint hülye fejet vágott rajta… Végignézett a többin. A gyerekkori fotók után Yuno-sama- ról, és néhai csapatáról volt a legtöbb kép. Rendszerint két marcona, savanyú képű férfi fogta közre, vagy épp tüntetőleg messze álltak tőle. Sejteni lehetett, hogy akkor már nem voltak valami jóban. Aztán volt pár, amin Yuno-sama egyedül, nagykabátban pózolt, valahol fent északon, mert a hátteret havas csúcsú hegyek szolgáltatták, vagy örökzöld fenyőerdők. Aztán volt, ahol sokadmagával állt, civilekkel, akikkel talán a megbízásain ismerkedett meg.
 -Te meg mit művelsz?- pislogott a lányra, aki egyértelműen azon volt, hogy megnézze a fadobozok tartalmát. Sikerült egyik kezét kiszabadítani a kényszerzubbonyból, amivel aztán felfedezőútra indult.
 -Bűnös kíváncsiság emészt.- vallotta be, és ennek megfelelően ügyet se vetett a srác heveny rosszallására.- Wow!- Felmutatott egy nagyobb csoportképet. Juno egy kb 12 fős csapat társaságában, valahol középtájon állt. Furcsa volt, hogy nem voltak bekötve a kezei, mint általában, bár ez csak Sasuke- nak tűnt fel, de mégis, ami a legjobban szúrta a szemet, az a többi alak kinézete volt. Távoli kép lévén nem lehetett mindent jól kivenni, Juno-sama karját sem, mármint, hogy mi van rajta, amiért be kell, hogy kösse állandóan. A mellette állók viszont még így is furcsák voltak; egyszerűen sütött róluk, hogy nem egyszerű emberek. Az egyik férfi, és még mellette pár nő, majd két méter magasak voltak, ha nem magasabbak, akkor egy másik csoport Yuno-sama balján olyanok voltak, mintha most keltek volna ki a sírjukból.
 -Szép társaság.- hümmentette Rei, majd a komódra rakta a képet, és újabbak után nézett.- Hűhaaa!- vigyorodott el hirtelen.
 -Hm?- Sasuke nem örült ennek a kupászkodásnak, de hát nem csináltak annyira rosszat, nyugtatgatta magát. Hirtelen megfeledkezett minderről, mikor meglátta mi van azon a képen, amit Rei elé tartott.
 Fent készülhetett északon, a táj erre vallott. Helybéliek, mint egy kupacban, s a kupac közepén Yuno-sama, és Kakashi-sensei összepréselődve. Sasuke megeresztett egy hitetlenkedő mosolyt.
 -Nem is tudtam, hogy voltak közös megbízáson.
 -Persze,- nevette sokatmondóan Rei,- majd az ilyet a gyerekek orrára kötik.
Sasuke ráfintorgott, majd kikapta a kezéből a képet. A két jounin nem úgy nézett ki rajta, mint akik nagyon utálják egymást. Vagyis… Nem lehetett tudni. Ha akartak se tudtak volna távol kerülni egymástól, mert a többi ember szorosan közrefogta őket. Mikor jobban megnézte őket, tűnt fel neki, hogy mindketten szamárfület mutatnak a másiknak.
 -Ajh…- sóhajtva visszaadta a képet Rei- nek.- Ezt most már hagyd abba, és idd meg a teád.
A lány szúrta egy darabig, de abbahagyta a kutakodást. A képeket szépen visszarakta a dobozba, majd állásba küzdötte magát, és birtokba vette a csészéjét.
 Visszamentek a fás szobába, de pár perc merengés után rájöttek, hogy itt inkább nem maradnak, és átmentek a kandallós helyiségbe. Sasuke begyújtott, stílusosan egy kisebb Katon!- nal. Leültek a foltvarrott szőnyegre, és ott iszogatták a teájukat.
 -Tudod mi jutott eszembe?- kérdezte váratlanul Sasuke.
Rei kérdőn pislogott rá.- Mi?
 -Mit mondtál, mikor először találkoztunk?
 -Azt hiszem azt, hogy „Vak vagy?”.- mondta rövid gondolkodás után.
 -Nem.- rázta meg a fejét a srác.- Azt kérdeztem, hogy mikor először találkoztunk.
A lányban megállt az ütő pár pillanatra. Lassan a szájához emelte mindkét kezét, miközben egyre szélesebben vigyorgott.
 -„Béna voltál?”- suttogta Rei. Most már tisztán emlékezett… Nah igen, nyolc éve volt…
Emlékek…
Sasuke-t megint Itachi vitte haza. Még délután meglógott otthonról, és az erdőben, egy eldugott pályán edzett, végkimerülésig. Párszor már eljátszotta ezt. Akkor rendesen le is lett szidva, mert nem ért haza vacsorára. Hát persze, még vonszolni is alig bírta magát. Most Itachi húzta ki a csávából, jó testvér módjára, mint ahogy pár napja szokásává vált.
 Már az Uchiha kerület kapujában hallották, hogy a keresztanyjuk, Yakabe-sama valakivel kiabál. Mikor befordultak egy sarkon, már látták is, hogy a kicsit zsémbes asszony kiterel az udvarukról egy kislányt, aki nyakát behúzva szalad, s kis híján el is gázolta őket. Vagyis nekiment Itachi lábainak, majd lepattant róluk.
 -Hogy az a…- dörzsölte a fejét, és a hátsóját. Egyszer csak egy táska szállt utána, ami el is találta volna, de Itachi hirtelen a lány mögött termett, és elkapta. Sasuke csak pislogott, hogy hogyan került le a földre. Előtte ott volt a másik gyerek, aki úgy vele egyidősnek nézett ki.
 -Jól vagy?- kérdezte tőle.
A lány felkapta a fejét, és nagyon csúnyán nézett rá. Olyan „Mi közöd hozzá?” arca volt. Aztán csak nézett Sasuke- ra, és megenyhültek a vonásai. Még azt is kiszúrta, hogy a fiú lábain a fehér kötések véresek, és úgy egészében véve elég leharcolt.
 -Béna voltál?- kérdezte hirtelen vigyorral.
 -Keményen edzett.- ejtette a lány ölébe a táskáját Itachi.
 -Oh, arigato.- pislogott fel a lány. Egy darabig vizsgálgatta Itachi- t, majd nagy nyögdécselések közepette feltápászkodott.
 -Nem meg mondtam, hogy takarodj innen!- rikácsolta valaki egy közeli ablakból. Yakabe-sama volt az, és már egy fakanalat is lengetett a kezében.- Ha még egyszer meglátlak itt, kiporollak!
 Rei ijedtében csuklott egyet, aztán megrázta magát, és kajánul elvigyorodott.
 -Heh, előbb kapj el vén banya!- kiáltotta vissza, aztán futásnak eredt, mert látta, hogy a fakanál felé száll. Nem ment túl messze, mert pár méter után megtorpant, és visszafordult. A fakanál közben beleállt a földbe, ott ahol előtte Rei ült.- Hé, Aoi-chan!- ordította torka szakadtából a lány. Egy emeleti ablak kivágódott, s Sasuke- ék egyik unokatestvére, Aoi bújt ki rajta.
 -Megyek már!- mutogatta kézzel lábbal a kislány, és óvatosan elkezdett lefelé mászni a tetőn.
 -Ti meg mit műveltek?- fordult oda Rei- hez Itachi. Sasuke is kérdőn nézett felváltva a két lányra, és bátyjára. Eközben Aoi lekommandózott a tetőről, és szorosan a kerítéshez lapulva settenkedett tovább, hogy anyja meg ne lássa a konyhából.
 Itachi újra a hátára vette öccsét, majd rosszallóan nézett a két lányra.- Kezd sötétedni, nem kéne kimennetek.
 Rei erre csak egy lesújtó pillantással illette, míg Aoi, csak legyintett.- Eddig se történt velünk semmi.- mosolyogta.- És amúgy is, veszélyesek vagyunk.- tette hozzá széles vigyorral.
 -Hát nem látszik.- vágta rá Itachi.
 -Ky?dai.- dünnyögte Sasuke.
 -Mi az?
 -Nem fognak kikapni?
 -De.- mondta Itachi, a lányok felé fordulva.- Aoi-chan, főleg neked nem lenne szabad.
Rei felhúzta az orrát.- Inkább neveld őt!- bökött Sasuke- ra, aztán karon ragadta Aoi- t.- Gyerünk, sok még a szabad fal!
 Pár pillanattal az után, hogy a két vandálkodni induló lány eltűnt a sínről, felbukkant Aoi anyukája.
 -Megőrjítenek ezek a kölykök!- pufogta, de menten széles mosolyra váltott, mikor megpillantotta Sasuke- ékat.- Áh, Itachi- kun, és a kis Sasuke! Ilyen későn idekint?
 -Épp hazafelé tartunk.- biccentette az idősebbik fiú.
 -Ah, gondolom találkoztatok avval a hétpróbás kis bajkeverővel.- sóhajtotta gondterhelten.- Kicsi Aoi- mat is minden rosszba beleviszi, így kénytelen voltam szegénykémet szobafogságra ítélni. Csak így tanulhatja meg a fegyelmet. Elvégre Uchiha.
 Erre Itachi elfintorodott. Mióta ő kiemelkedő eredményeket ért el, az összes többi szülő valami hasonlót próbált meg kierőszakolni a saját gyerekéből. Nem tudta, hogy Aoi hogy áll a shinobi-vá válással, de nem is izgatta. Egyedül két rokona keltette fel az érdeklődését. Adachi, és Handa Uchiha, akik már 18 évesen ANBU-k voltak. Kevesen érték el ezt a szintet ilyen idős korban, de Itachi még őket is felülmúlta.
 A két fiú felnézett Aoi szobaablakára, majd összemosolyogtak.
 -És miféle bajt kevernek… kevertek?- kérdezte ártatlan kíváncsisággal Sasuke.
 -Ők csinálták azokat a falfirkákat a fürdőházon, nem?
Úgy nézett ki Itachi rátapintott a lényegre, mert Yakabe-sama látványosan elsápadt, és a fakanalába kapaszkodott segítségért.
 -Bizony, az az elvetemült Rei-kun rángatta bele, mire Aoi még a klánjelünket is felfestette.- mormogta a nő.
 Itachi emlékezett a vizsgálatra, ami a „falfirkák” miatt volt. Ő inkább művészi munkának mondta volna őket, mert aki először rájuk nézett, azt hitte felnőttek, vagy tinédzserek csinálták, nem négy-öt éves kölykök.
 -Nos, akkor sok sikert a neveléshez.- biccentette Itachi, és megindult hazafelé Sasuke- val.
Rei letette a csészéjét a padlóra.- Nah, igen,- sóhajtotta,- én a rosszba vittem bele Aoi- t, ő meg küzdeni tanított.- Összébb húzta magán a törülközőt.- Akkor még jó ötletnek tűnt az árnyékjáróság. Ráadásul apám tiltott tőle, ezért még inkább tudni akartam milyen igazi harcosnak lenni.- merengte.
 -És milyen?- szúrta közbe Sasuke.
 -Fantasztikus érzés,- vallotta be Rei,- de félelmetes is. Régebben a legtöbb kár, amit másban tehettem az az volt, hogy elgázoltam rohanás közben…- Felsóhajtott.- De most egyetlen egy vágással meg tudnék valakit ölni.- A gondolatra összerándult. Újra fázni kezdett, de még az sem segített rajta, hogy közelebb húzódott a tűzhöz.- Mikor jön már Yuno-sama?- suttogta…
 Másnap reggel nagy kavarodás volt a Shinobi- központban. Pár árnyékjáró, köztük Kubikazari Ray, három társuk eltűnését jelentették be. Valamiért biztosak voltak benne, hogy valaki megölte őket… Bár holtestet, vértnyomokat a délelőtt folyamán sehol sem találtak a városban, vagy a környékén, ők váltig állították: itt bizony gyilkosság történt.
Yuno-sama, mikor hajnalban visszaért ott találta a gyerekeket a kandalló előtt. Mélyen aludtak, nem volt szíve felkelteni őket. Mégis, reggel el kellett, hogy menjenek a Shinobi- központba, ahol Rei- nek feljelentést kell tennie, mert az effajta zaklatást nem lehet tűrni, gondolta Yuno. Mikor elment a gyerekek lakásaihoz, vagy kilenc árnyékjárót talált ott. Először azt hitte káprázik a szemek. Egy kölyök ellen ennyi ninját küldeni? Aztán gondolta megkérdezi tőlük mit is keresnek ott pontosan, de amint számított rá, nem ment simán a válaszadás. Vagyis választ nem kapott, mert ketten rögvest a torkának ugrottak…
 A folyosón, miközben arra vártak, hogy a pápaszemes, irodista hölgy behívja őket, Kakashi- ba botlottak.
 -Hát ti meg mit kerestek itt?- kérdezte köszönés képpen.
 -Most a "ti"-n van a hangsúly, vagy az "itt"- ten?- szőrözte Yuno.
 A két gyereknek közben eszébe jutott a tegnap este látott fotó a két jounin- ról.  Próbálták vigyorukat magukba fojtani, több- kevesebb sikerrel.
 Yuno, mivel annyira gonosz még nem volt, az előttük lévő ajtóra mutatott. A rajta lévő táblán tömörítve annyi állt, hogy ha valami panasza van a konohai lakosnak, vagy feljelenteni valója, azt itt nyugodtan megteheti. Hiába Kakashi hirtelen még így se tudta összekötni a helyszínt a jelenlévőkkel.
 -Mi történt?
A nő diszkréten félrehúzta, hogy mások ne hallják mit beszélnek.
 -Mit műveltél?- esett neki rögtön Kakashi. Elég zord tekintete volt, és mintha még fenyegető kis villámok is szikráztak volna a feje körül.
 -Figyelj, vázolom.- tartotta fel a mutatóujjat Yuno, amit utána Kakashi mellkasának szegezett, és ott is hagyott.- Mikor hazaértem tőled, ott találtam a két ázott kölyköt a küszöbömön. Eléggé le voltak strapálva.
Kakashi csendben figyelt. Kezdett összeállni benne a kép.
 -Árnyékjárók voltak a lány lakásán Hatake!- sziszegte a nő.
 -És te ebből hármat meg is öltél.- szúrta közbe a férfi. Yuno lélegzete elakadt egy pillanatra.
 -Voltam reggel Rei-kun lakásán, gondoltam megnézem, hogy van. Fel volt dúlva minden, Sasuke- nál úgyszint.
 -És az én storym meg az állítólagos gyilkosságok közt mi párhozam van?- kötözködött a nő.
Kakashi közelebb hajolt hozzá.- Az, hogy a te illatodat éreztem ott. Lehet, szemtől szemben le tudnád terelni a dolgot, de az orromat nem lehet becsapni.
 -Nem is állt szándékomban.- ráncolta sértődötten az orrát Yuno.- Jártam ott, gondoltam megkérdem mit-kit keresnek, és hidd el, még kifejezetten kedves is voltam. Erre kapásból a torkomnak ugrottak.
 -Hova tűntetted őket?
Yuno kicsit gonoszan elmosolyodott.- Ha csak nem lesz nekik elég bizonyíték a szimatod, akkor sosem kerülök a képbe.
 A férfi megrázta a fejét.- Már nagyon is képben vagy. Kubikazari emlékszik rád valami régebbi ügyből, és azt állítja csak te tudsz árnyékjárót ölni.
 -Én viszont nem emlékszem rá, főleg nem ügyekre. és...- hangja hirtelen elfúlt a heves méregtől.- Van pofája így meggyanúsítani?!- Persze az egóját ápolta, hogy Kubikazari emlékezett rá, és hogy nem felejtette el, még egy profi gyilkost is meg lehet ölni.
 -Most úgy beszélsz, mint aki nem is tett semmit.
 -De nem is fogok mondani semmit.- morogta Yuno.- De azt miért nem kérdezte még meg senki, hogy azok a fickók mit kerestek a lány lakásán? Heh?
 Kakashi a szemeit forgatta.
 -Engem speciel kezd érdekelni, hogy miért akarja ennyire Kubikazari kölyköt.- húzta el maga előtt a mézesmadzagot Juno.
 -Engem is.- szúrta közbe alig hallhatóan a másik jounin.
 -Ugye a Mestergyilkosok közé tartozik?
A férfi bólintott.
 -Így már értem.- Hirtelen csábos arckifejezést vett fel.- Megnézném mit tud.
 -Eszedbe se jusson!- szegezte neki Yuno mellkasának a mutatóujját Kakashi.
 -Te, figyelj, ha már úgy is ott van a kezed...- vigyorogta a nő. Persze, erre a férfinak se kellett több, akkut orrvérzést kapott...
 A két gyerek hiába fülelt, Kakashi- ék túl halkan beszéltek. Persze azt már ők is tisztán látták, hogy a férfi valamiért nagyon kiakadt.
 -Te, ezek jól kihagytak minket...- sóhajtotta Rei.- Pedig az lenne a legjobb, ha mindent elmondanának nekünk is.
Sasuke nem szólt, mert nem igazán értett Rei- vel egyet. Most mindketten ingerlékenyebbek voltak, a rengetek info, amit rájuk zúdíthatnának, nem tenne jót nekik. Vagyis, ő már fel se venné, de Rei...
 -Ajh, meddig kell még itt várni?- fújta a lány.- Haza akarok menni, látni akarom mit műveltek azok a tetvek. Aztán megkeresem Pei- t, és jól megverem.
 -Akkor meg is van a napi programod.- vetette oda a srác. Aktiválta a sharinganjait, hogy legalább Yuno szájáról olvashasson. Ezt menten abba is, hagyta, mert úgy vette ki, a két felnőtt már nem Rei ügyéről társalogtak, hanem jóval személyesebb dolgokról.
 Ekkor nyílt az ajtó is, és a kedves, irodista hölgy, végre hajlandó volt őket behívni. Odabent nem sok időt töltöttek el, mert amint végighallgatták a két gyerek beszámolóját, (azt kihagyták, hogy Yuno rögtön el is ment, miután beengedte őket a házába), rögtön fel is küldték őket a Harmadikhoz. Kubikazari és Pei ott álltak a nagy ablakok előtt.
 Rei gyilkos pillantást küldött a szőke srác felé, és még az sem lágyította meg a szívét, hogy az árnyékjáró gyerek arcán bűnbánó mosoly terült szét. Igaz azt, aki akarta, könnyen vehette cinikus megnyilvánulásnak is. Kubikazari Yuno- t szuggerálta, s remélte, most végre vége lesz ennek a perszónának...
 -Nos, hallatlak benneteket.- Sarutobi összekulcsolt ujjaira támasztotta állát, míg pipája szerényen füstölögve lógott ki a szájából. Rei mintha szájzárat kapott volna. Nem tudta, hogy most a Hokage- nak azt is köteles-e elmondania, hogy mielőtt meglátták az árnyékjárókat a lakásaikban, verekedtek Sasuke- val, és Yuno-sama felszívódását merje-e említeni. A fiú szólalt meg végül:
 -Este, mikor a közös edzésről jöttünk hazafelé, megláttuk, hogy Rei lakásában ég a villany, és mozgolódnak odabent. Elbújtunk, és figyeltünk. Nem akartunk semmit se kockáztatni, mert kimerültek voltunk a gyakorlástól.
 Rei hálásan pillantott a fiúra. Végtére is, az edzés füllentése még mindig emberbarátabb, mintha bevallotta volna, hogy egymást gyilkolászták.
 -Azután az én lakásomba is betörtek, ugyan azok az alakok.- folytatta a fiú.- Árnyékjárók voltak.
Erre Sarutobi csak hümmentett, a pipája pedig átaraszolt a szája másik szegletébe.- Biztos vagy benne, hogy azok voltak?
Sasuke egy pillanatra elsápadt, de határozottsága nem hagyta cserben.
 -Az éjszaka kellős közepén, leharcoltan, honnan vagy benne ilyen biztos?- kérdezte epésen Kubikazari.
 -Kérem.- intette a Harmadik.- Én kérdezem ki őket.
 -Gomennessai.- hajolt meg a kazoku vezető.
 -Nos, Sasuke-kun?
A fiú, csak azt tudta volna megerősíteni, amit az előbb mondott. Meg amúgy is, ki másnak jutott volna eszébe pont Rei lakásába betörni, majd az övébe is?
 -Én tisztán láttam őket.- szólt halkan Rei. Mindenki felé kapta a fejét.- Használtam a klánképességem közül azt, ami ultralátást biztosít a sötétben. És biztos vagyok benne, hogy árnyékjárók voltak azok. Mégpedig Nomádok.
Kubikazari homloka bekockásodott, s olyan gyilkosan nézett le a mellette álló Pei- re, hogy, ha tekintettel ölni lehetett volna, a fiú biztos azonnal kimúl. De nem lehetett, így a szőkeség csak szendén mosolygott, és alig észrevehetően biccentett a Harmadiknak, aki csak a szeme sarkából figyelte őket, de vette a jelet. Pei végre megnyugodott. Megszegte a Rei- nek tett ígéretét, és még meg is kell tennie, amíg le nem telik a határidő. Emiatt emésztette a bűntudat, de avval a kis biccentéssel Kubikazari ellen vallott. Egálban volt. Kiváltotta az árulását, csak azt nem tudta a következő alkalommal ezt, hogy fogja megtenni.
 -És utána mit csináltatok?- kérdezte a Harmadik.
Sasuke folytatta tovább.- Mivel ott nem maradhattunk úgy láttam a legjobbnak, ha keresünk egy felnőtt shinobit. Nem voltam biztos benne, hogy Kakashi-sensei teljesen felépült-e, ezért Yuno-sama- hoz mentünk. Megengedte, hogy éjszakára ott maradjunk, majd reggel rögtön idehozott minket.
 Kakashi, és Yuno összenézett. Most kellett jönnie annak a résznek, hogy vajon a nő mit csinált, mikor megtudta, hogy árnyékjárók garázdálkodnak a gyerekeknél.
 -Arigato, ennyi egyenlőre elég.- dőlt hátra a székében Sarutobi.- Most  veletek szeretnék beszélni.- nézett a két jouninra.
 -És mi lesz az embereimmel?- háborodott fel Kubikazari.
 -Utána járok.- felelte kurtán, oda se nézve a Harmadik.- Köszönöm, hogy idefáradtak. Ti pedig,- nézett újra a gyerekekre,- menjetek haza.
Hárman maradtak a szobában...
 -Yuno, most nem vallomást fog tenni, ez a beszélgetés, ha véget ért, mintha meg se történt volna, de el kell mondania mit tett, ha tényleg tett bármit is.
A nő vett egy mély levegőt. Lassan a mellényéhez nyúlt, majd az egyik zsebből kivett három nyakláncot, és lerakta őket az asztalra. Azoké az árnyékjáróké volt, akikkel végzett.
 -A többi, akik életben maradtak, nem jegyezték meg az arcát?
 -Nem.- vágta rá Juno, s felvillantotta maszkszerű arcát, ami annyira kifejezéstelen, és jellegtelen volt, hogy nem lehetett megjegyezni.
 -És, hogy hogy csak három?
 -Nem akartam túlzásba esni.
Kakashi összeráncolta a szemöldökét. Csak három? Túlzás? Gondolta, hogy Kurosawa-nak nagyzási mániája van...Vagy egyszerűen tényleg tud valamit, amit ő nem. Ez pedig piszkálni kezdte egy kicsit a férfiúi hiúságát.
 -Nézze Yuno, nem akarok megválni magától. Ez azt jelenti, hogy sem Kubikazari kezére nem adom, se a börtönbe nem küldöm.- Felvett az asztalról egy tekercset, és átnyújtotta a nőnek.- De ez szükséges lépés.
 Yuno elvette, s azonnal ki is bontotta. Ha ideiglenes felfüggesztés, valakit meg fog fojtani. Nem, annál is rosszabb volt.- Messzebbre már nem is küldhetett volna.- fújta epésen. A tekercs egy ANBU megbízást tartalmazott, amihez messze északra kellett felmennie. De neki így is csak pár napot fog igénybe venni. Rei vizsgájára még vissza is érhet.
 -Sajnálom, az egyetlen megoldás.
 -Értem.- hajolt meg a nő, majd megindult kifelé. Kakashi a karja után nyúlt.
 -Várj meg.
Yuno bólintott.
 -Kakashi, remélem még mindig tudod mit csinálsz.- nézett fel a férfira komolyan Sarutobi.- Ha Rei nem teszi le a vizsgát, Kubikazari biztos elviszi. Más nem fogadhatja örökbe, mert a kazoku elsőbbséget élvez a vérkötelék miatt.
 Kakashi csak biccentett, hogy tudomásul vette a tényeket, majd Yuno- val együtt távozott.
 Kint a folyosón a nő rögtön neki esett.- Én is remélem tudod mit csinálsz, mert ez úgy ahogy van öngyilkos vállalkozás!
 -Figyelj Kurosawa, ebbe többet te ne szólj bele. Menj, végezd el a megbízást, és lehetőleg ne ölesd meg magad.
 -Te meg...- Yuno nem mondta tovább, mert így is eléggé elkeseredett. Csak vetett egy sajnálkozó pillantást a másik jouninra, majd a megbízó-tekercset markolva eltűnt.
 A két gyerek szótlanul baktatott kifelé a Shinobi-központból. Többször meg kellett nézzék a táblákat, mert a belső folyosókon nehéz volt eligazodni. Végül kilyukadtak egy kerti teraszra, ahonnan stílusosan le akartak mászni. Az csak egyszerűbb.
 -Megtaláltuk az egyiket.- hallották valahonnan a közelből.
 -Rei, ne kezd.- Sasuke próbálta meg fegyelmezni a lányt, aki megint a bűnös kíváncsiság bűvkörébe került. Lassan lopakodott közelebb, a fiú, meg mást nem tehetett, utána. Eszébe jutott, hogy Aoi- t is mennyi rosszba belevitte annak idején. A falfirkák után jött az, hogy elkezdték egymást tanítani; Rei ki tudja milyen gonosz kis trükkökre, Aoi pedig az Uchiha klán saját technikáira.
 Egy bokorcsoportban bújtak meg, máris csupa sárosan, mert az esti esőtől ázott föld még nem száradt fel teljesen.
 -De ha valami érdektelenség...-sziszegte a fiú.
Négy jounin állt egy kis tisztás közepén. Három körülük elég leharcolt állapotban volt. A másikban Sasuke felismerte Genma-sama- t.
 -És mégis hányan vannak?- kérdezte a fejkendős shinobi.
 -A nyomok alapján, amit a két hulla körül találtunk, három.
Rei- t rossz érzés kerítette a hatalmába. Nem tudta miért, de ez az a fajta ösztönös megérzés, ami minden emberben kivétel nélkül megvan. Megérezni a rosszat, a katasztrófát.
 -Viszont, amikor ezt a féldémont elkaptuk, másik négy nyomait találtuk meg.- vette át a szót egy sötét hajú, sovány jounin.
 -A Harmadik milyen intézkedéseket rendelt el?
 -Most fogjuk értesíteni a történtekről. De mióta a Ray ikreket elkapták, felnőtt felügyelet nélkül gyerek nem is mehet a városkapun kívül.
 Rei előtt elsötétült minden. Tíz körömmel markolt a földbe, s összeszorította a fogait, úgy, hogy már neki is fájt, nehogy ordítson. Féldémonok ölték meg a testvéreit?! Valaki megfogta a vállát.
 -Menjünk.- suttogta Sasuke.
 -Nem!- sziszegte a lány.- Maradok.- Olyan gyilkosan nézett, hogy a fiú jobbnak látta, ha nem hagyja magára.
A tisztáson a jouninok tovább tárgyaltak.
 -Remélem megkapjuk az engedélyt, hogy legalább öt csapattal menjünk ki.- sóhajtotta a csapat vezetője.- Bár, ha már ilyen súlyos a helyzet, a terület átfésülésére jobb lenne, ha ANBU- kat küldenének ki. Tényleg nem tudjuk biztosra hányan lehetnek.
 -És milyen féldémon volt az, amit elkaptatok?- kérdezte Genma. Fogpiszkálóját föl le mozgatta a szájával, látszott rajta, hogy ideges.
 -A tetemet a kórházba vittük boncolásra, és vizsgálatra. Valami nagyvad lehetett a démoni fele, talán medve, farkas, vagy valami hasonló.
Rei halkan felmordult. Semmi hasznosat nem tudott meg. Azt viszont tudta, hogy ha ez a három elbánt egy ilyen fenevaddal, akkor neki, aki még Kakashi- t is kifárasztotta, nem lehet nagy falat. Hirtelen ragadta el a bosszúvágy, és fészkelte bele magát a szívébe.
 -Mehetünk.- mondta.
Genma felkapta a fejét.- Mi ez?- Odasétált a bokrokhoz, de mikor széthajtotta az ágakat, nem látott ott senkit. Csak két test nyomát a sáros földben. Gondterhelt arca még jobban elkomorodott, majd lassan, halovány mosoly került rá.
 Miközben hazafelé sétáltak nem szóltak semmit. Sasuke már azt várta, hogy Rei mikor küldi el, hogy egyedül lehessen. Felkészült rá, hogy csak azért sem fog elmenni. Nem hagyhatja magára ilyen állapotban...
 -Ah, éhes vagyok, együnk.- lökte meg Rei a fiút. Az elképedve nézett vissza a lányra, aki az állapotához képest gyanúsan szélesen vigyorgott. Nem ellenkezett, hisz ő is éhes volt. Csak az ellen volt kifogása, hogy Rei ahhoz a rameneshez vonszolja, ahol Naruto is lógni szokott.
 -Nah, termeljünk be egy kis tápot.- sóhajtotta csillogó szemekkel Rei, amint elé rakták a hatalmas tál rament.
A két lakást felforgatva találták. Átnézték, hogy hiányzik-e valami, de nyilvánvaló volt, hogy ezt a borogatást, fiókkirángatást csak elterelésnek szánták. Rei festékeit kiöntötték a padlóra, a falra, éppen hol esett jól nekik.
 -Ezért Pei- t még meg fogom tépni.- sziszegte a lány, miközben egy halomba rugdosta az üres festékesvödröket. Sasuke a használhatatlan papírokat szedte össze, hogy Rei majd átnézhesse őket, melyiken van számára fontos dolog.
 -Miért pont őt?- kérdezte, látszólag teljesen érdektelenül.
 -Mert az a kis hernyó megígérte, hogy rövid pórázon tartja az embereit.- magyarázta dühödten a lány.- Mert jobb ha tudod, hogy ő annak a nyamvadt klánnak a legerősebb ninjája...
 Sasuke pislogott párat.- A legerősebb?
 -A kazokuban két család él egyként, a Nomádok, és az Elitek. Az Elitek magasabb képzettségű árnyékjárók, több, és veszélyesebb jutsut tudnak, mint a nomádok, mégis kevesebben vannak, és még ritkább az, ha tisztavérűek. Pei az, így ő a legerősebb.
 -Aham. És te?
 -Én a harmadik családba tartozom.- válaszolta halkan a lány. Idáig nem is igazán foglalkozott evvel, most viszont, hogy szóbakerült, feléledt az kíváncsisága. Pei informálta a klán dolgairól, mikor találkozgattak. Tartott neki rövid történelemórákat, és mesélt a jutsukról is, amiket csak az ő családja tudhat.- A Mestergyilkosok közé.
 Estére mindkét lakást, úgy ahogy rendbe rakták, majd egy fáradt "Ja mata!"-val mindenki ment a saját ágyába aludni.
 Sasuke megint a plafont bámulta. Nem hagyta nyugodni az, hogy Rei milyen hamar elfelejtette, legalább is úgy tűnt, a Shinobi-központban hallottakat. Azok a féldémonok a jouninok elmondása szerint még mindig a falu közelében ólálkodtak. Nem úgy, mint Itachi, aki eltűnt... Sejtette, hogy Rei nem fogja kihagyni a bosszú lehetőségét, de fura érzéssel gondolt arra, hogy a lány elmegy, és féldémonokat fog ölni. Vajon ezt érezték azok is, akik őt akarták lebeszélni a bosszúról? Talán. Odaátról pufogás hallatszott.
 -Mi ez?- felült, és fülelt. Újabb puffanások. Megfordult, és átkopogtatott, de alig emelte el az öklét, a falból egy katana bukkant ki, vakolatot pergetve szét. A fiú hirtelen nem bírt reagálni. Az mozdította meg lábában az izmokat, hogy a penge szelte repedésen keresztül keskeny sávban vér csurgott le a falon.- Jesszus!
 Kunaival a kezében simult a falhoz az erkélyen.- Csak add, hogy az ne Rei vére legyen.- fohászkodta magában. Előhívta a sharinganokat, hogy legalább fikarcnyi esélye legyen. Az erkélyajtó tárva nyitva állt, s úgy nézett ki, sikerült észrevétlenül beslisszannia. Vagyis ő azt csak hitte. Menten nyakon ragadták, s valaki feloltotta a villanyt. Sasuke azonnal a falra nézett. El is sápadt, de meg is könnyebbült. Egy árnyékjáró volt a falnak szegezve, valószínűleg a saját katanájával. Rei egy másik férfi satu szorításában verődött a szoba közepén. Arcán, s karján a jelek feketéből vörösbe mentek át, s szeme is úgy szikrázott, mintha bármit lángra tudna vele lobbantani. A fiú újra a kegyetlenül kivégzett árnyékjáróra nézett. Csupasz karjai, nyaka, és arca tele volt vágásokkal, amiknek széle már fekete volt, s belőlük lassan terjedt a méreg, amit a bőr felszínén is tisztán látni lehetett. Ettől valahogy pár fokkal jobban érezte magát. De most nem örülhetett más kárának. Elég nyakatekert módon sikerült kifordulnia a vasmarokból, s pár rúgást bevinnie, viszont ez visszafele is megtörtént, egy gyomronvágás képében. Megfeszítette a hasizmait, úgy csak könnyebb elviselni az ilyet, ám ez más volt, érezte, hogy az ütés nyomán elkezd zsibbadni. Az életpontok blokkolása! Hogy kerülhet a hasfalra életpont?!- füstölögte magában. Elhátrált a falig, de jött a következő támadás. Torkon ragadták, s a szíve felett két ujj nyomódott a bőrébe.
 Rei álmatlanul forgolódott. Azok a dögök odakint kószálnak, ő pedig idebent fekszik, és nem tesz semmit. De mit is tehetne?! Hát persze, megforgat bennük pár kunait, és lehetőleg két darabra vágja őket az örökölt katanával. Kezdett egyre vérszomjasabb hangulatba kerülni, amit avval vezetett le, hogy a párnája alá rejtett kunait, markolászta, és kapirgászta vele a falat. Ülésbe lökte magát.- A fenébe, mire várok?!- Lerúgta magáról a takarót, és a lábaival papucsát kereste a földön, mikor meghallotta a surrogást. Gonosz mosolyra rándult a szája. Hiába, lehet, hogy a némajárás mindegyiküknek megvan, de másra az nem vonatkozik. Még jó, hogy a beköltözése óta meg akarta olajozni a tolóajtót... A szekrény ott volt tőle egy karnyújtásnyira, benne a katana, és a két tok, a fegyverekkel. Minek rakta azokat vissza? Jah persze, nagyban pakoltak Sasuke- val. Sasuke! Nem, most nem fogja belekeverni. Egyedül elintézi, lehetőleg csendben, talán úgy mint Juno-sama. A nőn látszott, mikor reggel felkeltette őket, hogy valamiért furán jó kedve van, és mintha egy pillanatra vér szagát is érezte volna rajta. Aztán bevillant neki az is, hogy hallottak valamit három eltűnt árnyékjáróról... A vérszomj mellé így bepárosult a harcikedv is. Bizsergett a tarkója, érezte, hogy kezek nyúlnak felé. Úgy dőlt előre, mintha a papucsát keresné, aztán lelendült, közben kivágta a szekrény ajtaját, s kikapta belőle a katanát. Látta az ágyán álló alakot, a másik kettőt pedig az erkélyajtóban. Teleport, majd felbukkant a takaró árnyékában, s nekiszegezte az árnyékjáró páncéltalan mellkasának a kardot.
 -Mi a francot akartok?!- vicsorogta.
 -A tegnapi látogatást elbuktuk, de most elvesszük a kedved attól, hogy ellenszegülj a klán akaratának.- mondta a falnak szorított férfi. Fiatal volt, elkötelezett, s már-már fanatista ábrázat ült ki az arcára. Rei továbbra is határozottan tartotta a kardot, közben fél szemmel figyelvén mit tesz a másik kettő. Egyszer csak eltűntek a szeme elől. Tudta, hogy mögé kerültek, ezt itt maga előtt viszont nem akarta elszalasztani. Nem érdekelte, hogy nem fogja tudni eltüntetni a hullákat, ha meg is öli őket, Kubikazari nem fog vele szórakozni.
 -Most szólok, hogy még elmehettek.- mondta komolyan. Nem akart gyilkos lenni, de ha nem adnak neki más esélyt...
 -Előtte megleckéztetünk.- sziszegte mellén a karddal a férfi.
 -Eddig azt hittem gazdag fantáziám van, de ezt nem tudom elképzelni.- kontrázott rá a lány. Az járt a fejében, hogy ez most olyan, mint az edzések Kakashi-sama- val, s komoly, mint a Sasuke- val való küzdelem, de mégis más. A három az egy ellen felállás nem feszéjezte, a terep zavarta egy kicsit, és hogy nincsenek rajta a fegyvertokok. Meg kell őket szerezze...
Újra bizsergett a tarkója, ami újabb hátsó támadást jelzett. Oldalra vetődött, de nem hagyta ki, hogy ne vágja meg az árnyékjárót. Három helyen szelt bele, s közben nagyon akarta az erős árnyékmérget. Elméletileg, ha koncentrál, amit meg is tett, akkor meg van a kellő dózis. A férfi mégsem esett össze, legalább is, amíg vetődött, nem érzékelt ilyesmit. Újra a szekrénybe kapott, sikerült rámarkolnia a combtok pántjára, és érintette is a shurikentartót, de azt elvétette. Az esés előtt szúrást érzett a hátán.
 -Mi a...- Mikor padlót fogott odakapott, s egy apró tűt rántott ki a hátából. Elsápadt a gondolatra, hogy talán árnyékméreg. Magára förmedt, hisz ez hülyeség, azt csak ő tudja előállítani, és még, ha az is lett volna, Pei elmondása szerint immunis rá. Pei! Ezek után biztos megkeresi azt a kis hernyót. Vagy akár most azonnal...
 Teleportálni akart, de az valamiért nem működött. Hirtelen kétségbeesésében ököllel kezdte el püfölni a saját árnyékát.
 -Gyerünk már te átok!- nyögte. Szóval azon a tűn mégis valami méreg volt, ami blokkolta ezt a képességét. tényleg csak ezt? Felpattant, megfordult, s közben kikapott egy kunait. Másik kezébe a katanát akarta felkapni, de talpél súrolta a kezét, majd a kart markolatába trafált, s az tovapörgött az előtérbe.- Francba!- Dobni akarta a kunait, ám az ötlet megszületésével el is vetette azt. Ezek is képesek az árnyék irányítására. Egységes klánképesség.
 -Most már nem tudsz meglógni.- kuncogta az egyik férfi.- A perszónához sem rohanhatsz, mert elküldték.
Rei gyűlölködve fintorgott rájuk. Hát, ha nem Juno-sama, akkor Kakashi-sama, de mivel nem tud teleportálni... Újra bedühödött, s nekirontott a hozzá legközelebb álló árnyékjáróhoz. Egy darabig állta a félelmetesen gyors támadásokat, s vagdalkozott a kunaikkal, de hiába, az ő igazi sebességét a teleportálás adta, anélkül olyan lassú, mint egy kezdő genin. Rosszul állt a szénája. Amiket idáig eredménnyel vetett be Kakashi-sama, vagy Sasuke ellen, most semmit se értek. Gyorsan sorra vette milyen jutsukat használhatna. Közben sikeresen bekapott egy gyomrost, ám mikor megtámaszkodott a padlón, egy Uchiwa Senpuu- val letarolta a két rá vetődőt. A harmadik férfi, akit idáig sikeresen sebzett meg, újra rárontott, katanával a kezében. Nem mozgott már olyan gyorsan, s látszott rajta, verítékes homlokán, s feketedő szélű sebein: hat az árnyékméreg. Rei előkapta a maradék kunaikat. Ki akart próbálni egy gyorstámadást, annak ellenére, hogy mikor Sasuke-v al gyakorolta, nem ment túl fényesen. De most használhatta a Shadow control- t! Vajon mi van a fiúval. Nem feküdtek le olyan régen, még nem aludhat, és voltak akkora zajjal, hogy meghallja. Ezen nem tudott tovább meditálni, mert megkezdte a támadást. A férfi az ágya szélénél torpant meg, mikor az első kunai elszállt a feje mellett. Rei szívesen káromkodott volna; úgy tűnt az eddig bekapott ütések megzavarták a koordinációs képességét, sőt a Shadow control sem úgy működött, mint szerette volna. Talán az a méreg fokozatosan veszi el a klánjutsukat. Akkor viszont sietnie kell a leszerelésükkel. Folytatta a támadást, arra alapozván, hogy ő még istenesen jó állapotban van a férfihoz képest, akiben már aktívan dolgozott a méreg. Mégis, még nagyon is aktív, és ha nem teszi támadásképtelenné, akkor potenciális ellenfélnek számít. Ezt az akadémián magyarázták egyszer, mikor valami érthetetlen, és bonyolult jutsu- t tanítottak elméletben. Arrafelé is rég járt... Mire a támadásnak vége volt, az árnyékjárót négyszer annyi vágás borította. Rei egy félfordulatos rúgással a padlóra küldte, ahol tovagurult, majd a másik kettőt kereste a tekintetével. A kunais támadás tényleg alig vett igénybe pár pillanatot, addig nehezen szedhették össze magukat az Uchiwa Senpuu után. És mégis, a padlón, az erkély előtt nem hevert senki. Kezdte magát nagyon nem szeretni. A közelében nem is volt kunai, az utolsót is beleállította abba a szerencsétlenbe. Felé fordult, de már ő se volt a padlón. Te jó ég, mit hittem én magamról, csikorgatta a fogait. Ezek még, ha nem is jounin szintűek, akkor is képzett árnyékjárók, ő pedig csak épp ismerkedett az erejével, amit most lassan kezdett elveszteni. Felpattant az ágyra, és már ököllel vert volna a falra, mikor jeges, nedves kéz ragadta meg, s mikor megfordult, egy katana szegeződött a torkának.
 -Ellátjuk a bajod, így a hátralévő időben veszteg fogsz maradni.- vicsorogta méregtől gyötörten a férfi. Rei- nek világos volt. Nem ölik meg, de azért beállítják a halál kapujába. A vizsgára nem tud rendesen felkészülni, mert most hirtelen nagyon sok kedve lett volna hozzá, az örökbefogadást pedig gond nélkül elintézi Kubikazari. Teljesen a falhoz simult, de a torkát még mindig csiklandozta a penge. Tenyérrel kezdte paskolni a falat. Remélte, hogy ér is valamit, és nem árvaként ébren eltöltött utolsó ütemeit játssza.
 -Nem jött össze.- sziszegte a férfi, s katanát tartó kezén megfeszültek az izmok. Rei- ben villámgyorsan lepergett két eshetőség. Az elsőben nem mozdul, és csúnyán jár, vagy mozdul, és... Kifordult, a lehető leggyorsabban, bár még így is megvágta a penge, de amint elkerült a faltól csuklón ragadta a férfit, másik kézzel pedig megfogta a katana hegyét. Újabb félfordulat kicsavarta a kezéből a kardot, közben erőteljesen taszított egyet rajta, neki a falnak, majd utána a kardot. Azt hitte nagy lesz az ellenállás, de a penge könnyen siklott, mintha vízbe mártotta volna. A falnál megakadt, de közben ő is megcsúszott az ágyneműn, s a kard markolatig szaladt az árnyékjáróba. Rei közelről nézett fel az arcába. Látta az üvegesedő tekintetet, a szája szélén kibuggyanó vért, s érezte, hogy a keze is olyan lesz. Undorodva hátrált, tenyerét a pólójába törölve. A növekvő sokk elvonta a figyelmét, a másik árnyékjáró pedig nyakon ragadta, hátracsavarta mindkét karját, és a földre kényszerítette.
 Mikor legközelebb tiszta fejjel eszmélt fel, égett a villany. Levegő után kapkodva nézett körbe a szobában, s menten megállt benne ez ütő, mikor meglátta Sasuke-t a másik árnyékjáró markában.
 -Ó, te nagyon hülye.- hörögte.
 -Ezzel mi legyen?- kérdezte a Sasuke- t tartó férfi. Rei elfelejtett levegőt venni, mikor meglátta a két ujjat a fiú szíve felett. Egy jól irányzott, kis nyomás és vége...Ha neki is szabadok lennének a kezei. Hátravetette a fejét, hogy rálásson a felette magasodó férfira.
 -Nézz a szemembe!- mondta. A végtelen emberi elme véges reflexei megint működtek, s az árnyékjáró lenézett a lányra. Öt röpke másodperc, s a férfi szoborszerűvé dermedt. Ez csak a döbbenet volt, Rei- nek viszont remek alkalom arra, hogy erejét megfeszítve végre kiszabadítsa a kezeit, majd pár célozott ütés, és a nyakát sem szorongatták már. Amint szabad lett, hátrarúgott kedvenc stílusában, a vesetaposósban. Az árnyékjáró, úgy ahogy volt, megdermedve dőlt el. Még vicces is lehetett volna, de ott volt még a másik... Az utolsó.
 -Hé, ezt buktad!- szólt oda neki.
 -Biztos?- nézett rá villogó szemmel a férfi. Kissé oldalra fordult, hogy a lány rálásson az ujjaira.
 -Igen.- suttogta Sasuke. Haloványan elmosolyodott, s egy laza mozdulattal lemetszette a mellének szegeződő ujjakat. A férfi ordítva ugrott hátrébb, megcsonkított kezét szorongatva.
 -Kis dög!- sziszegte. Rei közben mögé került, egy bénító ütést akart mérni a gerincére, de alig lendítette fel a karját, az árnyékjáró már meg is fordult, s blokkolta a támadást ép kezével. Ezek után a két gyerek felelevenítvén az első, és utolsó közös edzést, együtt támadtak a férfira, aki egy darabig állta a nyilvánvaló túlerőt. Rei nem hozta a szokott formáját, de remekül Sasuke keze alá dolgozott. A fiú erőnléte volt a legjobb, a zsibbadó hasfalát eltekintve, s tapasztalván a lánnyal való küzdelemből, ügyesen védte az árnyékjáró támadásait. Az úgymond kivégző ütés mégis Rei -nek maradt meg, aki az eltervezett gerincütést vitte be, mire a férfi először hídba feszült testtel kiáltott fel, majd összecsuklott a padlón.
 Sasuke megkönnyebbülten fújta ki magát. Csak egy levegővételre volt ideje, mert két véres kéz ragadta meg a pólóját, és taszította a falnak.
 -Mi bajod van?!- förmedt a lányra.
 -Te hülye vagy?!- kiabálta le Rei.- Majdnem megöltek!
 -Ha már itt tartunk!- emelte fel Sasuke is a hangját.- Eszedbe se jutott volna, hogy szólj! Kiabálj, vagy valami?!
 -Akartam!
 -Engedj már el!
 -Jó!- Elengedte, de előtte még jól nekilökte a falnak.- Baka!
Sasuke csak kettőt pislogott, aztán finoman nyakonlegyintette a hátat fordító lányt.- Hülyegyerek.
Szikrázott körülöttük a levegő, de ekkor, igaz késve, áramfogóként betoppant Kakashi.
 -Késett.- mondta közönyösen Rei, és elslisszanva a férfi mellett, kiment az erkélyre.
 -Hé, nehogy eltűnj!- szólt utána Sasuke. Ő is kikerülte Kakashi- t, aztán inalt a lány után, aki már lent járt az utcán.
A jounin tágra nyílt szemekkel nézett körbe, majd hátra, a gyerekek hűlt helyére. Vállat vont, aztán megnézte az árnyékjárókat.
 A falhoz szegezett egyértelműen halott volt. Még ha idejében kórházba is kerül a kilyukasztott gyomrával, az árnyékméreg így is, úgy is végzett volna vele. Az ellenanyagot pedig csak Yuno tudta kikeverni. Kakashi elfintorodott. Szerinte Kurosawa még fizetség ellenében sem lett volna hajlandó megmenteni az életét. A másik kettő csak ki volt ütve; őket felkapta, és elindult a kórházba...
 Rei annyira rohant, hogy felbukott a saját lábaiban. Tiszta sár lett… De legalább az elfedte a vért. Nagy nehezen sikerült talpra küzdenie magát, s Sasuke is ekkor érte be. Azonnal karon ragadta.
 -Hova a fenébe mész?!- esett neki.
 -Hagyj már békén!- üvöltötte le a lány. Megpróbálta kiszabadítni a karját, de túl gyenge volt az eredményes ellenálláshoz.- Eressz el!
 -Csak ha nem tűnsz el!
 -Nem fogok!- sziszegte a lány, s amint újra szabad volt a karja, futásnak eredt. Hiába, Sasuke újra elkapta. Két kézzel ölelte át, lefogva karait is.- Miért?- suttogta Rei.- Egyedül akarok lenni…
 -Ilyen állapotban…
 -Mit ilyen állapotban?!- emelte fel újra a hangját. Kibukott belőle a zokogás, s finoman rázkódni kezdett.- Azt mondtad, megértesz.- csendesedett el.- Ha tényleg így van, akkor engedj el. Egyedül akarok lenni.
 Sasuke beszívta a lány hajának finom illatát. Érezte, hogy hogyan reszket a sírástól. De ha most elengedi megint nem fog napokig előkerülni. Mégis, igaza volt Rei- nek.
 -Vissza fogsz jönni?
 -Ugyan hova mehetnék?
 -Vissza fogsz jönni?!- kérdezte erélyesebben Sasuke. Nyomaték képpen még jobban magához szorította a lányt.- Ígérd meg, különben nem engedlek el.
 Rei elhalóan sóhajtott egyet. Pár röpke pillanatra kifutott lábaiból az erő, csak is a fiú tartotta meg.- Vissza fogok jönni.- suttogta végül.- Esküszöm.- szorította meg Sasuke kezeit. Azok lehullottak róla, s szabad utat adtak neki. Rei tett pár lépést, de megtorpant, s visszanézett. Kinyújtotta a karját a fiú felé, az viszont. Ujjaik hegye összeért, aztán Rei elfordult, és eltűnt az éjszakában.
 Sasuke lassan visszasétált a lakásához. Ahogy sejtette, ott volt már pár jounin, köztük Kakashi-sensei is.
 -Mi történt?- estek rögtön neki. A fiú elmondta mit történt miután ő átjött, de hogy előtte mi volt azon kívül, hogy Rei felnyársalta az árnyékjárót, nem tudott semmit.
 -És most hol van a lány?- kérdezte egy jounin.
 -Nem tudom.- mondta maga elé a fiú.- Egyedül akart lenni.- Oldalra pillantott.- De megígérte, hogy visszajön.
 Pár felnőtt szolidan elkáromkodta magát. Nem álltak le Sasuke- t szidni, hogy ugyan miért engedte el, pedig sok kedvük lett volna hozzá. Inkább Rei keresésére indultak.
 Rei gyorsan szedte a lábait, csak azt nem tudta pontosan, hogy merre. Sejtette, hogy ha Sasuke békén is hagyja, a felnőttek nem fogják. Hova tűnhetne előlük?! Fától fáig haladt, s a köztük lévő távokban nagyon ingatagon lépdelt. Nem tudta, hogy a kimerültség, a sokk, vagy a méreg, esetleg mindegyik egyszerre fárasztotta le ennyire. Egyszer csak térde kényszerült, majd elterült a hideg, nedves földön, és lassan elvesztette az eszméletét.
 Finom illatot érzett. Virágillat…
Pei letérdelt a lány mellé, s a kimonója ujjából előhúzott virágfejet az arca elé tartotta.
 -Gomennessai Rei-kun.- szólt csendesen. Már éjfél is elmúlt, korom sötét volt az erdőben. Közel volt a tábor, Rei- t mégis csak ő vette észre. Megérezte…- Sajnálom, rosszul kezdtünk ehhez az egészhez hozzá.- végigsimította a lány arcát a virággal, majd lerakta a földre, Rei-t pedig a karjaiba vette.
 Arra ébredt fel, hogy valami simogatja az arcát. Nedves ruha, ez eljutott a tudatáig. Meleg hely, finom illat. Lassan tisztult a látása, igaz az ereje még mindig kevés volt. Mikor felnézett fektéből, Pei- t látta maga mellett ülni, előtte egy kis dézsával, amiben a fiú kiöblítette a ruhát, majd újra az arcát kezdte el vele tisztogatni.
 -Áh, felébredtél.- szólt mosolyogva.
 -Fuss, amíg lehet.- nyögte Rei. Szívesen megszorongatta volna a kis szőke nyakát.
 -Kedves.- Félrerakta a ruhát.- A méreg még nem szívódott fel teljesen, pihenned kell.
 -Te keverted ki, te kis…
 -Csitt.- tette Rei szájára mutatóujját Pei.- Figyelj rám, kérlek. Nem tehettem mást, kötelezettségem van. De neked is. Eddig nem láttam át mekkora szüksége van a klánnak rád.- Közel hajolt a lány arcához.- Rei, te vagy az egyetlen mestergyilkos ebben az országban!
 A lány szemei elkerekedtek. Az egyetlen…
 -Gyere, kelj fel.- Pei felsegítette, mert még mindig nehezen ment neki a mozgás.- Fürödj meg, mert borzalmasan nézel ki.
 Rei felhúzott szemödökkel pillantott a fiúra, aki segítőkészen karolta át. Már az ő szép fehér kimonója is csupa kosz volt.
 -Ti fiúk mind olyan sajátosan kedvesek tudtok lenni.- mormogta.
Pei átvezette őt egy másik sátorba. Megnyugtatta Rei- t, hogy nem vehetik észre őket, ekkora ködben, merthogy hatalmas köd ereszkedett egész Konohára, és a környékére, úgy se tudják kivenni az alakjukat. A hatalmas sátor tele volt fürdődézsákkal, amiknek legtöbbje a földbe volt süllyesztve.
 -Vesd le ezeket.- húzta meg Pei a lány pólóját. Az nagy szemeket meresztve nézett vissza rá.- Ne legyél már szégyenlős!
 -Ugyan miért ne?!- háborodott fel Rei.- Legalább fordulj el, ha már ki nem akarsz menni!
 Leírhatatlanul jó érzés volt a meleg vízbe merülni, és lemosni a koszt, a vért. Nyakig ült benne, karjait pedig kirakta a peremre- nyújtózkodott.- Nem tudok kiigazodni rajtad.- Mondta Pei hátának.
 -Azt hiszed nekem könnyebb?- mormogta a srác.- Ott állok Kubikazari-sama, és közted.
 -Nemsokára vége.- mondta a lány, inkább magának.- Vége…- Összeillesztett tenyerei közül kifolyt a sötét víz…
 Pei adott neki ruhákat, igaz árnyékjáró egyenruhák voltak, de akkor épp nem nagyon számított.
 -Mit fogsz tenni?- kérdezte, mikor megálltak a Gooyua birtok kapujában.- Mert még mindig két lehetőséged van.
 Rei elgondolkodva nézett fel rá.- Nem tudom. Igazság szerint pár hete már azt se tudom, hogy mit akartam.
 -A féldémonokat el akarod kapni?
 -El fogom őket kapni.- vágta rá azonnal kissé eltorzuló arccal. Bőrén felparázslottak a tetoválások.
 -Ezt egyféleképpen teheted meg.
 -Nem. Ehhez is kétféleképpen foghatok hozzá.
 -Segíthetek a döntésben?- Pei felemelte a kezét, meg akarta érinteni a lány arcát, de aztán meggondolta magát, és karját visszaengedte a törzse mellé.
 -Tudod, hogy döntöttem.- mosolyodott el Rei.- És köszönöm, hogy ezt tiszteletben tartod, és elfogadod.
A vizsga előtti este, egy teremben az akadémia emeletén…
 -Jó shinobi lenne.- ismerte el Iruka.
Az ablakban ülő nő felcitteget. -Igen, de még jobb gyilkos! Szépen elintézte azt a fickót.
 -Kurosawa, te most fogd be!- szólt rá Kakashi erélyesen.
 -Miért nem ismerd el, hogy szélmalom harcot vívsz?!- kiabálta vissza a nő.
 Kakashi nem csak, hogy dühösnek látszott, de az is volt. Aki ismerte nem látta még ilyennek, és nem lehetett biztosnak lenni abban, hogy pontosan miért is kelt ki ennyire magából. Azért amit Yuno mondott, vagy, mert Yuno mondta. Kettejükről tudni kell, hogy ha harcban egy oldalra kerültek félelmetes párost alkottak, de minden egyéb téren olyanok voltak, mint a tűz és a víz. Semmiben se értettek egyet, és sose értették meg a másikat.
 Yuno meg épp most jött vissza, és máris elkezdett az idegein rokkázni…
 -Ez nem az én harcom, de még ha harc is lenne…- Nem fejezte be. Tekintete vészesen szikrázott, ahogy végigmérte a másik jounin- t, aki viszont minden ízében magabiztosan tekintett vissza rá, teljes tudatában igazának. Őt Kakashi naivitása bosszantotta igazán, amiről eddig nem is tudta, hogy van, arról már nem is szólva, hogy hamis reményekkel kábította szegény lányt. Lelendült az ablakpárkányról, s az ajtóhoz sétált. Mikor elhaladt Kakashi mellett karja finoman súrolta a másik jounin karját.
 -Hova mész?- szólt utána a férfi. Hátratekintett a válla felett. Yuno megállt a nyitott ajtóban, de nem fordult meg.
 -Újabb megbízásom van.- vetette oda.- És amúgy is már fáraszt a szentimentalitásod Hatake.- Ezzel otthagyta a két férfit.
 -Nem csodálom, hogy még téged is fel tud bosszantani.- nevette zavartan Iruka.
 -Most bánom meg ezredjére, hogy átengedtem a jounin vizsgán.- fújta Kakashi.- De most nem ez e lényeg.- rázta meg a fejét.- A holnapi vizsga, az a fontos.
 -Remélem Rei-kun nem gondolja meg magát.- sóhajtotta a chuunin, és elrendezte a lány eredményeiről szóló tekercseket.
 -Iruka?!- förmedt rá Kakashi.- Ne kezd már te is!
 -Én nem kezdem,- csitította Iruka,- de a lány az utolsó két hétben már nem is jött be órákra. Az előtte lévő hetekben pedig, ha be is jött, akkor az egészet végigálmodozta, vagy aludta.- magyarázta hevesen.- Ez egy normális diák esetében is baj, nem hogy még az övében!
Kakashi fáradtan sóhajtott egyet. Szélmalom harc…Ez zúgott a fejében. „Yuno, te átkozott nőszemély! A cinikusságod fog a sírba vinni...” Magában ezeregyedjére bánta meg, hogy nem rántotta meg a jounin vizsgán. Újfent megrázta magát. Nem hibáztathatja. Ilyen helyzetben könnyű bűnbakot keresni, és mindenért azt az egy személyt vádolni. Fújt egyet.
 -Majd elküldöm érte Sasuke- t. Rá biztos hallgatni fog.- mondta reménykedve.
 -Úgy legyen.- mosolyogta Iruka.
A Gooyua birtok kapujában…
 -Nem jöttél vissza.- mondta Sasuke. Egy csepp szemrehányás se volt a hangjában. Valahogy tudta, hogy Rei nem fogja betartani az ígéretét. Már akkor tudta, mikor elengedte. De megérette, és nem hibáztatta semmiért.- Holnap reggel lesz a vizsga.
 -Tudom.- bólintotta a lány. Még mindig az árnyékjáró ruha volt rajta, a többi ninjaholmival együtt.- Figyelj Sasuke…Én megtehetem… Megvan rá a lehetőségem.- A lány hangja elcsuklott. A kapunak támaszkodott, s lenézett a földre. Nem, most nem bizonytalanodhat el. Eldöntötte…
 -Megértelek.- sóhajtotta a fiú, de ő is félrenézett.
 -Ha viszont mégis vissza akarsz tartani, ne feledd, a saját elveidet tagadnád meg vele.
Sasuke- t kirázta a hideg. Elvek?
 -Nem könnyű ezt kimondanom,- lépett a lány elé,- de azt akarom, hogy elmenj.
Rei felkapta a fejét.- Micsoda?!
 -Neked hamarabb megadatott a lehetőség, hogy bebizonyítsd az igazunkat. Hogy a bosszú útja is egy járható út.
 -A mi utunk?- kérdezte suttogva Rei. Hátrébb lépett, testével lökte beljebb a kaput.- Az én utamnak csak egy része a bosszú.
 Sasuke kezei ökölbe rándultak.
 -Remélem neked is.- mosolyogta szomorúan a lány.- Ha majd kell, megosztom veled a jövőm, mert tényleg szeretném, ha neked is lenne egy. … Ami nem a múltban van.
 A fiú elképedve nézett Rei- re, aki már félig eltűnt a kapuban. Vonásai gyorsan kisimultak, s megint olyan nyugodnak érezte magát, mint mikor megölelték egymást.
 -Most én is szeretném azt hinni.- mondta halkan. Óvatosan a kapuhoz lépett, s bal kezével végigsimította a lány arcát.
 -Kakashi-sama- nak, és a többieknek köszönök mindent.- csuklotta a lány, a kitörő sírástól. Végül nem bírta ki, magához rántotta Sasuke- t egy szoros ölelésre.- Nah, megyek, mert a végén még nem bírlak elengedni.- törölgette a szemét Rei, s végleg átlépett a kapun. Sasuke merengve nézett utána, arcán még mindig érezve a lány könnyeit…the end
kedd, 2005. augusztus 16.Kimaradt szösszenetek, amik már nem fértek bele a „keret”be:
Sasuke és Rei beszélget…
-Hé, beléptél az intimszférámba!
-Na ne mond már, hogy neked olyanod is van!
…Azt már mindenki maga dönti el, hogy melyikük melyiket mondja…^^?Rei beront Sasuke- hoz…
-Azonnal mutasd meg, hogyan kell követni valakit!
-Nem hagynál békén?!
-De Kakashi-sama mondta, hogy segíts nekem mindenben!
-Jól van, de ugye azt még megengeded, hogy felöltözzek?- vonta fel a szemöldökét a srác. Rei- ben ekkor tudatosult, hogy épp akkor rontott rá Sasuke- ra, mikor az a fürdőből jött ki, és egy törülközőn kívül nem volt rajta semmi.
 -Áh!- Két lépést ugrott hátrébb, közben táskáját az arca elé kapta.- Kisült a szemem!Rei és Sasuke harca után /első verzió/…
Lassan sétáltak, mindketten zsebre dugott kézzel, fittyet hányva az ítéletidőre. A harc hevét mintha kimosta volna belőlük az eső; aki látta őket meg nem mondta volna, hogy pár perce még vészes kimenetelt sejtető harcban voltak. Egyszer csak Rei elnevette magát.
 -Neked meg mi bajod van?- Sasuke már előre fintorgott, mert sejtette, hogy lány rajta talált valami szórakoztatót.
 -Hát nem hallod, hogy cuppog a talpad!- könnyezte.- Tom, nem nevetséges, fel fogsz fázni, de akkor is, az a hang!- Rei ezen szórakozott a hazafelé vezető út további részében. Sasuke csak néha produkált heveny dühkitöréseket, vagy lökte meg a lányt, hogy befoghatná már, de az is előfordult, hogy ő kezdte el cikizni, mert a cipős talp se cuppogott kevésbé, mint a csupasz.
…a 2. verzió került be a történetbe.

Yuno pesztrálása idején… Két edzés közt a pihenőben…
 Naruto: Yuno-sama, nem éhes?!
 Yuno: De igen, épp ezért most megyek, és kiharapok egy darabot Hatake-ból…
 Kakashi: Hogy mit csinálsz te velem?
 Yuno: Kérlek, ne a gyerekek előtt…