Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyékjárók klánja (fanfic)4

2008.05.28

Épp a kezébe vette a csészét, mikor újabb fájdalomhullám áradt szét a sebből.- Már megint!- A csésze apró darabokra tört a padlón, a tea pedig elfolyt pár apró repedésen. Nem, ezt nem fogja egész este bírni. Elmegy Kakashi-sensei- hez. Valamit tudnia kell erről a sebről. Kicsit furcsán viselkedett ma este, de neki az maradt meg élesebben, hogy miután a jounin olyan gyorsan ellátta, megkereste a kunait, ami megsebezte. Valaminek lennie kellett rajta, mert egy sima vágás nem ilyen.
 Mikor kilépett az ajtón hatalmas puffanást hallott Rei lakásából, majd valami tokostól rázta meg az ajtaját. A következő pillanatban a súlyos falap a zsanérjaival együtt kiszakadt a keretből, s megkezdte zuhanását a tizedik emeletről. Utána a lány bukkant fel félelmetesen dühödt ábrázattal, véres, ökölbe szorított kezekkel. Közben az ajtó elérte a földszintet, ahol aztán milliárdnyi apró szilánkra tört szét.
 -Mit művelsz?- kérdezte Sasuke.
Rei rávillantotta vörösben izzó tekintetét.- Hagy békén!- förmedt rá.- Idegesítesz!- Evvel visszacsörtetett a lakásába.
A fiú dühödten fújt egyet, de az újabb fájdalomhullám meggátolta abban, hogy igazán bemérgesedjen.
 Kopogtatott az ajtón, de csak nagy sokára nyílt ki. Akkor is résnyire, amiben Kakashi-sensei fáradt szeme, és maszkos arcából egy csík jelent meg.
 -Hát te?
Sasuke válasz helyett felemelte sérült karját, amiről félig leszedte a kötést, így látszott a már sötétlilában játszó bőr.
 -Gyere be…
Másnapra a folt az egész karját beborította. A kötés jótékonyan eltakarta, de ha éppen nem fájt, akkor zsibbadt. Miután Kakashi-sensei, és ma reggel Yuno-sama, egy másik jounin lekezelte, javult a helyzet, nem törtek rá a fájdalomhullámok.
 Este aztán Rei rontott rá, stílusosan az ablakon keresztül. Sasuke az ágya szélén ült, és merengett. A lány megállt előtte, majd jobb mutatóujját a fiú homlokának szegezte, és feljebb tolta, hogy a szemébe tudjon nézni.
 -Gomen, a tegnapiért.- Kipillantott az ablakon.- De tényleg nagyon ideges voltam.
Sasuke csak hümmentett.- Ma egyedül kell menned.
 -Mi? Hova?- kapta vissza a fejét Rei.- Edzésre?
 -Hai.
A lány annyira elszontyolodott, hogy meg se kérdezte miért. Csak elköszönt, és már ablakon kívül volt. Sasuke hosszan nézett utána… Majdnem megölte. Nem szándékosan, de ha annyira erős lenne, akkor ő ott helyben meghalt volna. Igaza lehet Yuno-sama- nak, gondolta, mert a nő váltig állította, és győzködte Kakashi- t, hogy rossz ötlet a lányt ninjának tanítani. Ezen rendesen összevesztek. Sasuke még nem hallotta a sensei- t úgy igazán dühösnek, de akkor már a kiabáláshoz állt közel, annyira felmérgelte magát Yuno-sama- n, és azon, amiket mondott. Miket is mondott? Annyi szörnyűségesnek tűnő dolgot, hogy nem szívesen emlékezett vissza rá.
 Rei egy fatörzsnek támasztotta a homlokát. Már vagy másfél órája várt… Idő közben próbálta elütni az időt a kaunaik, és shurikenek dobálásával, avval, hogy ide-oda teleportált, vagy tiszta erőből püfölte a vaskos farönköket.
 -Nehéz az az út, ami a shinobivá válás felé vezet.
Rei a hang irányába fordult. Kakashi-sama volt az, ott ült fent nem messze tőle egy ágon.
 -Olyan nehéz, mint a természetem.- morogta a lány.- Sasuke most miért nem jött?
 -Holnap hajnalban megbízásra indulunk,
 -Értem.- intette le Rei, meg se várván, hogy a jounin befejezze.- Gyakoroltam otthon a Henge no Jutsu-t.
 -Remek!- ujjongott Kakashi.- Lássuk.
Az edzés fele a henge- vel ment el, ami még az utolsó próbálkozásoknál se ment tökéletesen. Az összkép ugyan megvolt a lemásolt személyben, de kisebb- nagyobb részek rendszerint hibáztak. A maradék időt párharccal töltötték el. Rei egyre többször folyamodott az árnyékcharkrához, hogy bírja erővel a Kakashi-sensei elleni küzdelmet. A jounin furcsállta is a rohamos ütemben javuló állóképességét, s azt, hogy bizonyos időközönként eltűnik, majd erősebb, és erősebb támadásokat indít. Egyszer megpróbálta meglesni, de Rei úgy eltűnt, hogy még a szimata sem segített. Nagyjából még be tudta határolni a lány tartózkodási helyét, de azon belül sose találta meg. Hát persze, egy bérgyilkos a rejtőzködés mestere. Rei- ben pedig már a bujkálás ösztönösen munkált.
 Pirkadt mire abbahagyták a küzdelmet.
 -A harcban rohamos ütemben fejlődsz, ez jó,- mondta Kakashi,- de a genin vizsgán valószínű, hogy jutsut fognak kérdezni, ezért az alatt a pár nap alatt, amíg oda vagyok a csapattal, azokat gyakorold. Rendben?
 Rei még tartotta ugyan magát, de csak annyit erőt érzett a testében, hogy bólintson. A jounin minden jót kívánt, majd egy pukkanás, és pár felröppenő falevél kíséretében eltűnt.
 -Nah végre!- nyögte a lány, s térdre rogyott, majd teljesen kiterült. Nem, érdekelte, nem bírt hazamenni. Karjait a feje alá gyűrte, majd hagyta, hogy a gondolatai is elzsibbadjanak, mint a teste, és elaludt… Nem tudhatta, de az árnyékchara csak addig biztosított számára erőt, amíg mozgásban volt, ha leállt, visszaállt az eredeti állapot, vagy annál még rosszabb.
 Arra riadt fel, hogy valaki a gyomrát piszkálja. Kidörgölte szeméből az álmot, s felnézett. Pei magasodott felette, ő bökdöste a lábával.
 -Micsoda?!- Fektében mászott hátrébb.- Mit keresel te itt?!-  Gyorsan körbekémlelt. Alig múlhatott hét óra, ha jól saccolta, és az edzőpálya is üres volt.
 -Hol hagytad a testőröd?- kérdezte Pei, és leült elé a földre.
 -Ő nem a testőröm?! Világos?!- kiabálta le a lány.
 -Akkor több annál?- A srác arcán gunyoros félmosoly jelent meg.
 -Nem?!- vágott ököllelt a földre Rei.- És amúgy is semmi közöd hozzá!
Pei továbbra is a mindentudók idegesítő somolygásával nézett félre, s még zöld szemei is mintha mosolyogtak volna. A lány sértődötten fújt egyet, keresztbe fonta mellkasa előtt a karjait, és félrecsapta a fejét. Aztán óvatosan visszanézett.
 -Hogy van a kezed?
 -Mit érdekel az téged?- vonta meg a vállát Pei.- Meglepődtem, hogy tudod használni az életpontok blokkolását, bár nem megfelelően.
 -Hogy a mit?- pislogta Rei. Közelebb araszolt egy kicsit.
 -Ez az árnyékjárók első, és egyben legalapvetőbb taijutsuja.- magyarázta.- A testen bizonyos pontok megnyomása, ütése részleges, vagy teljes bénuláshoz vezet.- Felnézett a lányra.- Vagy azonnali halálhoz.
 Rei felnyögött.- Majdnem megöltelek?!- hápogta.
 -Messze voltál még attól.- Pei arcára megint kiült az a sokatmondó félmosoly.- De nem hiszem, hogy sajnáltál volna.
 -Ki nem állhatlak, de a halálodat nem kívánom.- Lenézett a földre, a kezeire, amiken támaszkodott.- Most már nem. Beismerem, voltak pillanatok, mikor eldöntöttem magamban, hogy ha kell életek árán védem meg a szabadságom.
 -Ez a természetes.- szúrta közbe a fiú.- A véredben van az ölhetnék.
 -De én nem akarom.- dünnyögte Rei. Még közelebb araszolt a szőke sráchoz.- Mit is akarsz te itt tulajdonképpen? Hm?
 -Tisztázzunk valamit.- tolta visszább Pei.- Én sem szívlellek, sőt… De csak is azért mert veszélyezteted a pozíciómat a kazokuban.
Rei értetetlenül pislogott rá.- Miről beszélsz?
 -Baka… Én vagyok az egyetlen tisztavérű Elit, így a legerősebb árnyékjáró. Kubikazari is csak a kora, és tapasztalata miatt a vezető.
 -Most csak ugratsz.- mondta a lány.
 -Miért, azt hiszed csak a kis barátodnak lehetnek kivételes képességei?
 -Mondtam már, hogy nem a barátom!- füstölögte Rei.- De ne terelj, ne terelj.- intette.- Szóval azt mondod erősebb vagy, mint az a hatökör Kubikazari.
 Pei nagyon csúnyán nézett vissza rá.- Ne beszélj így róla. Kivételes ember, és mióta ő a kazoku vezetője, a klánunk újra erőre kapott. Lehet, hogy Nomád, de a legerősebb köztük.
 -Nomád?
 -Te még a kazokukkal se vagy tisztában?
 -Engem kicsi korom óta tiltottak ettől az egésztől, szóval ne fikázz!- fakadt ki a lány.- De még is, ha te vagy a legerősebb árnyékjáró, akkor miért tartasz tőlem?
 Pei megint félrenézett, és csak nagy sokára volt hajlandó válaszolni.- Kubikazari valamiért nagyon ragaszkodik hozzád. Régebben, ha kósza árnyékjárókat kerestünk, hogy bővítsük a klánt, nem kényszerítettük, jöttek önszántukból, vagy maradhattak ott ahol voltak.
 -Engem bezzeg nem hagy…
 -Hát épp ez az!- kiáltott fel hirtelen a fiú.- Nem lehetsz egyszerű Nomád, mert akkor rád hagyná a döntést.
 -De honnan tudjam, hogy akkor melyik kazokuba tartozom?- Megrázta a fejét.- Áh, ez kibírhatatlan.- Újra közel hajolt Pei- hez.- Én nem akarok árnyékjáró lenni.
 -Már az vagy.
 -Ne pofázz bele!- Visszább vette a hangját.- Szóval… Megvan rá az esélyem, hogy itt maradjak Konohába. Neked is, és nekem is ez lenne a legjobb, szóval ne tegyél nekem keresztbe, mert avval magadnak is ártasz.
 -Mikor tettem én neked keresztbe?- tárta szét a karját Pei.
 -Mondjuk ott a táborban.
 -Én vagyok az első számú árnyékjáró, vannak kötelezettségeim.- vágta ki magát a srác.
 -És mikor este támadtál meg minket?
 -Akkor az erődet akartam felmérni.- Pei felkelt, s úgy nézett le a lányra.- Nos, remélem többször nem kell már szót váltanunk. De arra számíts, hogy Kubikazari nem hagyja annyiban, és van nem egy fanatikus embere, akik zargatni fognak.
 Rei feje felett kis viharfelhő gyűlt össze.- Geez…- Elcsattant egy villám.- Akkor fog vissza őket, ha te vagy a fejes!
Erre megint előkerült a félmosoly, és a tudálékos tekintet.- Te meg edz, mert nincs szükségem riválisokra.- Ezzel eltűnt a saját árnyékában.
 -Baka…- A lány morgott még egy sort, majd úgy döntött teleportálás helyett inkább hazagyalogol. Lesz ideje gondolkodni, és a feje is kitisztul a friss levegőn.
 Három napig voltak oda. Egy módosabb pásztor birkanyája széledt szét, azt kellett összevadászniuk. Volt már ennél kényelmesebb, és szórakoztatóbb megbízásuk, de nem volt mit tenniük, a parancs az parancs.
 -Sasuke-kun, miért nem mondod el mi történt a karoddal?- kérdezte Sakura egy ebédszünet alkalmával. A fiú szótlanul falatozott tovább. Kakashi-sensei egy közeli fán ült, s olvasott. Csak egyszer pillantott oda, akkor is Sasuke karjára. A sérülést követő két napban aggasztó volt az állapota, hiába mondta azt Yuno, hogy semmi baja se lesz, mert a méreg kis koncentráltságú volt, s egy kis izomgyengülést okoz, ami hamar el fog múlni.
 -Bah, Kurosawa mindent jobban tud.- fújta a jounin.
A nagykapuban váltak el. A három gyerek a megszokott kis útvonalon indult tovább, kissé kábán, mert pirkadat előtt indultak vissza Konohába, s alig tettek meg pár órányi utat, újabb kóbor birkákra bukkantak, amiket, muszáj volt visszavinniük. Egy kietlen, széles utcába fordultak be, mikor három alak vetődött eléjük.
 -Árnyékjárók!- kiáltotta fojtottan Sasukra. Azonnal kunikat kaptak elő, s várták mit tesznek a fekete kendős, fehér kimonóba öltözött alakok. A középső, egy magasra nyúlt srác volt, lehetett kb. 18 éves. Az őt közrefogó másik két kölyök alig lehetett idősebb Naruto-éknál, de veszélyesnek tűntek, főleg a kisebbik, az egyetlen lány, akinek hosszú pengék voltak mindkét kézfejére felkötve.
 -Mit akartok?- kérdezte Sasuke. A Rei- vel való harcok során szertett némi tapasztalatot az árnyékjárókkal való harc terén, de Kakashi-sensei nemrég elmondta neki, hogy nem mindegyik tud teleportálni, a Shadow controlra viszont mind képesek.- Rakjátok el a kunaikat.- szólt oda a társainak.- Hasztalanok.
 -Ki vagy te, hogy csak így parancsolgatsz?!- ordította le Naruto.
 -Urasai!- förmedt rá Sasuke.- Ez most komoly, ne játszd az agyad.
 -Nem én vagyok az, aki folyton teszi magát.- mormogta a szőke srác az orra alatt, de azért elrakta a kunait.
 -Jól van, látom neked van eszed.- mondta gunyorosan a magas árnyékjáró.- Úgyhogy ha elmondod hol találjuk meg azt a kis korcsot, te megúszhatod.
 -Hogyhogy megúszhatja?!- nézett aggódva Sakura a mellette álló Naruto- ra.
Ez most tényleg komoly, sóhajtotta magában a srác. Emlékezett rá mit mondott Kakashi-sensei ezekről az alakokról, és ha olyanok, vagy még rosszabbak, mint Zabuza akkor bajban vannak. És még csak le sem tagadták, hogy meg akarják őket verni.
 -Fogd be, és húzz innen te idióta!- kiabálta, miközben fenyegetően Sasuke mellé lépett.- Nem áruljuk el Rei-san- t!
 -Akkor kiverem belőled te kis nyamvadék!- morogta a fiú, és előrántván egy rövid katanát, rájuk rontott…
 Naruto- ék újra kunait rántottak.
 -Ne használjatok dobófegyvereket!- figyelmeztette őket Sasuke.- Képesek irányítani őket!
Az árnyékjáró vészes közelségbe ért, de ekkor felbukkant köztük egy újabb alak, Rei.
 -Meglepetés!- kiáltotta, és egy laza csuklómozdulattal hárította a katanát, majd kicsavarta a fiú kezéből. A másik kezével közben ütött, de mivel nyilvánvaló volt, hogy életpontot akar blokkolni, az árnyékjáró hátrébb ugrott, tisztes távolba.- Itt vagyok, nem kell keresned, te kis hülye!
 -Hogy merészeled lehülyézni Mizu-san- t?!- háborodott fel a lány árnyékjáró. Pengéit egymáson kezdte élezni, s közben nagyon szúrta Rei- t.
 -Rohadtul izgat a lelki világa.- vigyorogta nagy gonoszan a lány, s megforgatta kezében a katanát.- Most húzzatok el innen, mielőtt még Pei megtudja, hogy magánakcióztok.
Sasuke szemei elkerekedtek.
 -Most nem izgat az az elit majom!- köpte Mizu.- Téged viszont móresre fogunk tanítani, mert nem becsülöd meg a származásod! Mia, Katsumi!- A másik két árnyékjáró támadóállást vett fel.- Ízekre szedünk, aztán pedig jönnek a kis barátaid is!
 Rei megdermedt pár pillanatra. El tud bánni hármójukkal? Mikor legutóbb beszélt Pei- vel, a fiú felhívta rá a figyelmét, hogy a nomádok genjutsuban erősebbek, mint a másik két család, de egyéb téren messze elmaradtak. Vajon észre fogja venni, ha valami trükkel próbálkoznak?
 -Sasuke, Sakura!- szólt, hátra se fordulva.- Ha genjutsut észleltek, azonnal szóljatok!
 -Hai!
 -És én mit csináljak?!- nyafogta halkan Naruto.- Nem érdekel milyen erősek, úgy is seggberúgom őket!- már lendült is, de Sasuke kitartotta elé a karját.
 -Maradj itt te idióta!
Rei mélyebbre döntötte a felsőtestét, hogy nagyobb lendületet nyerjen. Nem bánt biztos kézzel a katanával, de elég lesz egy kicsit megszabdalnia, aztán a teleportálással rájuk hozza a hét frászt. Attól nem félt, hogy ő maga megsérül, mert a kawarimit remekül használta.
 -A saját kardodat fogom megmártani benned!- kiáltotta, s ellendült a földtől. Katsumi shurikeneket rántott elő, míg Mia a kezére erősített pengéket lökte ki a hüvelyeikből, így azok vagy másfél méter hosszúak lettek.- Damn!- szűrte a fogai közt Rei, de azért felemelte a katanát, és lesújtott vele. A támadásokat kivédte ugyan, de megsebezni nem tudta a másik két kölyköt. Amint befejezte a mozdulatsort visszateleportált Sasuke- ék elé.
 -Rei-san!- szólt oda neki Naruto.- Had segítsünk!
 -Nem!- kiabálta ingerülten a lány.- Még csak véletlenül se engedjétek közel magatokhoz őket, mert elég, ha egy ponton ütnek meg, és azonnal lebénultok!
 -Védd csak őket, úgy se ér semmit!- röhögte Mizu.
 -Elég!- kiáltotta valaki.
 -Pei!- Rei félig meddig örült is, hogy ez a szerencsétlen végre itt van, és visszafogja az embereit.- Szólj rá a kutyáidra! Bűzlik tőlük a falu!
 -Urasai!- üvöltötte Mizu.
 -Így már értem miért kell az erdőben laknotok.- mondta Sasuke gúnyosan. A lány mellé lépett.- Nem mehettek emberek közé, mert megfulladnának tőletek!
 -Fog vissza magad Uchiha.- szólt rá Pei, aki egy magas kőfalon térdelt.- És te is Rei, ha nem akarod, hogy rátok uszítsam őket.
 -Nem tennéd, mert még véletlenül meg találnám őket ölni.- Maga elé emelte a katanát.- Akár egy kis vágással is.
 -Ugyan már, mi vagy te?- röhögte Mia.
 -Ha árnyékméreg van a pengén megteszi.- mondta komolyan Pei. Hagynia kéne, hogy legalább az egyik hülyét had szabdalja meg, legalább egy kicsit, és ha használja az árnyékmérget, akkor már meg tudja állapítani, hogy melyik családba tartozik.
 -Árnyékméreg?!- húzta a száját Mizu.- Ne röhögtess, ne röhögtess, mert attól fogok felfordulni, nem ennek a kis nyomoréknak a nem létező árnyékmérgétől.
 -Biztos vagy te abban, hogy nincs neki?- kérdezte kísérteties hangon Sasuke. Minden szem rá szegeződött. Pár mozdulattal gyorsan letekerte karjáról a kötést, és felmutatta az árnyékjárónak.
 -Atya ég!- nyögték egyszerre.
Rei megkövülten nézte Sasuke lila karját. Ezt ő tette vele? Elsápadt, majd mérhetetlen düh öntötte el.- Most azonnal húzzátok el innen a beleteket, vagy nem csak egy vágást kaptok!
 A három árnyékjáró résnyire szűkült szemekkel, gyűlölködve tekintett vissza rá, de Pei félreérthetetlen vezényszavára leléptek. A szőke srác ezek után lelendült hozzájuk.
 -Nos, most hogy már tudom melyik kazokuba tartozol végképp nem engedhetem, hogy bekerülj a klánba.
 -Ezt örömmel hallom.- mondta rekedtes hangon a lány.- De tartsd féken a dögeidet, mert legközelebb nem állok jót magmért.
 Pei békítőleg a lány vállára tette a kezét.- Majd igyekszem.- ígérte, s eltűnt.
Sasuke nagyokat pislogva nézte a jelenetet.- Te mióta barátkozol vele?- Mikor a lány teljesen felé fordult, ijedten lépett hátrébb. De még Naruto, és Sakura is, akik valamivel hátrébb álltak, mondhatni tökéletes biztonságban Rei- től, aki úgy nézett ki, mint valami fúria.
 -Uchiha Sasuke!- ordította.- Te tökéletes idióta!
 -Mi … miről beszélsz?!
 -A karodról te szerencsétlen! Miért nem mondtad?!
 -Rei-san nyugodj le kérlek!- próbálkozott halkan Naruto.- Ne kapd fel a vizet, kérlek, kérlek!!
 -Igen, igen!- bólogatta Sakura.- Most már nincs veszély!
Rei látványosan leeresztett.- Gomennessai!- sóhajtotta, és térdre rogyott. Kezéből kicsusszant a katana.- Találkoztam Kakashi-sama- val, ő mondta, hogy erre jöttetek, és gondoltam rátok köszönök. Erre itt találom ezt a három marhát…
 -Mi meg birkáztunk.- nevette Naruto.
 -Hogy mi?- Rei fáradtan szörnyülködött egy keveset, majd talpra küzdötte magát. Lenézett a lába mellett heverő rövid katanára. Lehajolt érte, felvette. Jobb kezét végigsimította a mélyezüst pengén, majd kinyújtotta a karját a többiek felé. A kard hegye rájuk szegeződött.
 -Nem akarom, hogy belekeveredjetek ebbe. Világos?
Sakura, és Naruto habozva bár, de bólintottak. A ninjalány megbökte Sasuke könyökét, hogy neki is meg kéne ígérnie. A fiú viszont csak egy lesújtó pillantásra méltatta, majd visszatekerte karjára a kötést. Rei szúrta még egy darabig, aztán leengedte a katanát.
 -Most mennem kell, órám lesz.- mondta. A kardot a hátizsákján egy kis tartóba csúsztatta, majd búcsút intett. Csak Sasuke nem lepődött meg, mikor eltűnt a saját árnyékában.
 Este Rei fáradtan esett be az erkélyajtón. Igaz a rendes ajtaját már rég megcsinálták, de annyira hozzászokott a tűzlétra használatához, hogy a normális lépcsőzés fel se merült benne. Mikor vissza kinézett egy pillanatra, látta, Sasuke- nél ég a villany. Egy pillanatig késztetést érzett a látogatásra, de eszébe jutott mennyi mindent át kell néznie a holnapi órákra, és teljesen elment a kedve a látogatástól.
 Végül mégiscsak a tanulnivaló miatt ment át, mert alig volt valami, amit teljesen megértett. Mikor belépett a szobába senkit se látott.
 -Hey, Sasuke!
 -Ha megmozdulsz, véged!- kiabálta ki neki valahonnan a srác.
 -Jól van, várok.- így Rei, és leült a padlóra. Vagy fél órát ücsörgött így mire nyílt egy ajtó, és egy kis gőz kíséretében kilépett Sasuke a szokásos szerelésében, de vizes hajjal.- Ob, gomen.- húzta a száját a lány.
 -Mi van?
 -Ezek!- tartotta maga elé a táskáját a lány, amiben a tekercsek voltak, azokon pedig a megtanulandó jutsuk.- Most mutasd meg, hogy tényleg zseni vagy, és tanítsd meg nekem ezeket.
Annyira belemerültek a tanulásba-gyakorlásba, hogy vitatkozni, és kötözködni is elfelejtettek. Mikor végeztek Rei állandó „Arigato!”-zás közepette mászott vissza a lakásába, majd úgy, ahogy volt bezuhant az ágyába. El is felejtette a srác karját; de csak egy időre…
 A másnap délelőttöt pingálással töltötte. Annál a falnál, aminél az ágya fejrészére is volt, egy hatalmas táblázatot készített, amibe beleírta, hogy miket kell megtanulnia, s hogy azokból melyikeket sajátította már el. Az árnyékjáró képességeinek is szentelt egy külön falat, de miközben a kanjikat írta fel felmérgelte magát, és egy egész doboz fekete festéket a falhoz vágott. Még egy egész hónapja volt, de hirtelen teljesen elöntötte a reménytelenség.
  Kintről bántó erejű fénnyel sütött be a telihold, így a szoba gyér világításában is tökéletesen érzékelte, hogy egy árnyék állt meg az ablaka előtt.
 -Miért ilyen későn?- nyögte. Lassan felnézett az ölében lévő tekercsből, de csak Rei sziluettjét látta. A lány lassan félrehúzta az ablakot, és halk, de annál sátánibb kacajjal belépett:
 -Muhahahaa, itt a fogtündér! Mi van a párnád alatt?
Nem fog volt, hanem egy kunai, ami pont az orra előtt állt bele az ablakkeretbe.- Ehheheee…
 -Most már használhatnád akár az ajtót is.- morrant Sasuke.
 -És ezt nem lehetet volna kultúrált ember módjára közölni velem?
 -Azt hittem csak a jelbeszédet érted…
A lány megeresztett magában egy többsoros, nyomdafestéket nem tűrő káromkodást, de csak zsebre vágta a kezét, és nagyon csúnyán nézett.
 -Én még egy ilyen antiszociális alakot nem láttam, mint te.
Sasuke szemében szikra pattant. Az ágya mellett ült, régi tekercseket olvasgatott, de most letette, azt, ami a kezében volt, és pókerarccal fordult a lányhoz.
 -Miért, te mi vagy?
 -Uhhh, ez övön aluli volt!- szegezte rá a mutatóujját Rei. Ezer és egy sértés jutott az eszébe, mind szívbe, vesébe, és egyéb belső szervekbe vájó, de nem tudta elfelejteni, hogy a fiú igen is sokat segített neki, legyen bármennyire is önpusztító a jelleme. De mindettől függetlenül még kedvére bosszanthatja, hisz nem felejtette el a fogadást.- Nem esett ki mostanság fogad?
 -Nem, szóval húzz innen.
 -Segíthetek ezen.- mondta.- Csak suhintok az öklömmel, és…
Sasuke röppályára állította a párnáját, ám az félúton megdermedt a levegőben.
 -Ez a képességem kifejezetten tetszik.- bazsalyogta Rei. A fiú dühösen fújva felült az ágyára, majd megadóan nézte az illegális tündért, amint a nagy tollpárnát körberöpteti a szobában.
 -Elárulnád, mit akarsz ilyenkor?- kérdezte, miközben lehajolt, hogy felvegye a tekercseket.
 -Kérdezni valamit.- vetette oda könnyedén a lány, de közben megeresztett egy orv támadást, amit abból állt, hogy Sasuke hátának irányította a párnát, ami a sebességéből, és a váratlanságából adódóan letarolta a srácot.- Upsz… Ez mellément!- mondta a száját húzva a lány, s kisé pipiskedett, hogy belásson az ágy mögé.
 -Mi van, ha célzol?- kérdezte Sasuke. Még mindig takarásban volt, de mozdulatlansága nagyon gyanús volt…
 -Heh, véged.- vágta csípőre a kezét a lány.- De tényleg kérdezni akarok valamit, szóval csak nyugi.
A srác röhejesen kócos, de ádáz fejjel bukkant fel.- Úgy nézek ki, mint aki ideges?
 -Áh, dehogy!- intette Rei, s minden bátorságát összeszedve leült a fiú ágyának szélére. Sasuke felmászott mellé, majd nagy lendülettel kiterült.
 -Akkor se tudsz kihozni a sodromból…
Rei nagyot sóhajtva magához intette a párnát, majd visszadobta a fiú mögé.- Kakashi-sama- nak szokás a késés?
 -Nincs olyan, hogy ne késsen el.
 -Akkor nem csak engem tisztel meg evvel.- dünnyögte az orra alatt a lány.- No de mindegy, És a karod, hogy van?
Sasuke kissé felemelte bekötött karját. Nem fájt, és már nem is zsibbadt.
 -Semmi baja.
 -Miért nem szóltál, hogy ilyen lett?
 -Lényegtelen.
A lány szemrehányó tekintettel mérte végig a srácot.- Nem értem Kakashi-sama -t.- mondta végül.- Tudnia kellett, hogy ez lesz, ha kunait használok. Az éltedet kockáztatta.
 -Szerintem meg pontosan tudta, hogy mit miért tesz.- vágott vissza Sasuke.- Meg azt is tudta, hogy ezt még kibírom.
 -Hogy kibírod?!- kiabálta hirtelen a lány.- Ez az árnyékméreg már kagekkal is végzet!
 -Akkor legközelebb jobban koncentrálsz?- kérdezte Sasuke gunyoros félmosollyal. Rei elsápadt.
 -Én vagyok az utolsó, aki a halálodat kívánja.- mondta sértődötten.
 -Biztos vagy te ebben?- Sasuke már határozottan mosolyogva ejtette vissza kezét az ágyra.
A lány késve kapcsolt, hogy bizony neki most be lett szólva.- Szeretnéd mi?!- ugrott fel az ágyról.- Hogy azt a nagyképű, egoista…- Nem folytatta tovább, csak dobbantott egyet.- Akkor szólok, hogy ha lenne időm arra, hogy szerelmes legyek, nem rád pazarolnám az érzelmeimet!
Sasuke résnyire nyitotta a szemeit.- És ez engem hol izgat?- vont vállat. Újra lecsukta a szemeit, majd fészkelődött egy kicsit. Kezdte feszéjezni a téma, de hirtelen nem tudta hogyan küldje el a lányt. Most ő volt otthon, nem léphetett le, mint általában szokta.
 -Igaz.- sóhajtotta Rei.- De én most egoista vagyok, kicsit depressziós, és társaságra is vágyom. Amint látom nem te vagy a megfelelő.
 -Jól látod,- mondta Sasuke közönyösen, és a feje alá gyűrte a párnát.
Rei tehetetlen dühében csak költötte a nyelvét, majd cipőit hevesen lóbálva a bejárati ajtóhoz csörtetett. Mielőtt még bevágta volna maga mögött, visszaszólt: Kösz a megértésed, te elő kőfal!
Sasuke bő másfél hétig nem is látta a lányt. Kérdezte Kakashi-sensei -t, hogy hogyan haladnak az edzésekkel. Azt a választ kapta, hogy a lány, mint már a második alkalomkor megmutatkozott, magában a harcban félelmetes ütemben fejlődik, és ha a saját jutsujait használja, akkor veszedelmes ellenfél. Ekkor merült fel Sasuke- ban újra, hogy meg akar küzdeni Rei- vel. Régebben is ezt akarta tenni, de ugyebár az erre szóló hülye fogadást elbukta. A kötelező jutsukkal viszont hadilábon áll, folytatta Kakashi-sensei. Meglátszik ugyan rajta, hogy foglalkozva van vele, de lassan halad.
 -Kér tőled segítséget?- kérdezte a jounin. Sasuke azonnal félrekapta a fejét.
 -Egy ideje már nem jön át.
 -Pedig nem ártana neki.
A fiú nem mondta, hogy ő üldözte el, de akkor nem érzett különösebb bűntudatot. Ha már a halott rokonai nem hiányoznak Rei- nek, akkor ő, akit még egy hónapja se ismer, miért lenne neki nagy veszteség? Aztán elfogta a bűntudat. Hisz anno ő magyarázta a lánynak, hogy neki elmondhatja mit érez, mert meg fogja érteni. Becsapta maga mögött az ajtót, majd nekidőlt.- Áh, így is elég bonyolult!
 Most ő mászott át a szomszéd lakásba, amit üresen talált. Persze, hát délután van, ilyenkor a lány az akadémián ül az órákon. Keresett egy üres papírt a hadiállapotot tükröző íróasztalon, amire rövid üzentet firkantott, majd az ágyra rakta. Ekkor tűnt fel neki a hatalmas falfestmény, s a másik óriási fekete paca a szomszédos falon.- Mi ez?
 Este kint ült az ablakban, de nem látta Rei- t. Ha otthon is volt már biztos lefeküdt. Rá az üzenetre… Felmérgelte magát. Ő megpróbálta, ennél többet úgyse fog tenni.
 Mégis, másnap délután is átment a megbízások után, de most a falon hagyott egy üzenetet. Ennek sem volt foganatja, legalább is ő azt hitte. Három nap múlva vett erőt megint rajta a bűntudat, és újra benézett a lányhoz, aki nem volt otthon, de választ hagyott az üzenetére. „Igazad volt, tényleg antiszociális vagyok. Gomen!” Sasuke ebből azt vette ki, hogy még egy darabig kerülni fogja Rei. Na de meddig? Ha nem gyakorol vele, akkor a jutsukkal meg is bukhat a vizsgán.
 -Idióta…
Újabb üzenetet festett fel, amihez utóiratban hozzáfűzte, hogy nem kenyere az ilyenfajta fecsej, szóval, ha van válasza, azt személyesen várja.
 Naruto hatalmasat ásított.- Áhhh, minek kell ilyen korán indulnunk?- nyammogta.
 -Mert Kakashi-sensei úgy is késik,- intette Sakura,- és csak így tudunk időben elindulni.
 -Veled meg mi van?- bökte meg Naruto Sasuke- t, aki még a szokottnál is jobban a gondolataiba volt merülve. Az a maradék három hét járt a fejében, ami még Rei vizsgájáig volt.
 -Ti sem láttátok Rei- t?- kérdezte végül. Sakura természetesen menten elkezdett magában dühöngeni. Naruto megdörzsölte az állát, úgy gondolkodott égre emelt tekintettel.
 -Hm… hm… Pár napja együtt kajáltam vele, de azóta nem.- A szőke srác arca megkomolyodott.- Miért, valami baj van?
Sasuke nem válaszolhatott, mert akkor váratlan pukkanással megérkezett… Nem, nem Kakashi-sensei volt az, hanem egy másik jounin, Kurosawa Yuno.
 -Áh, Yuno-sama, hogy tetszik lenni?- kérdezte egyszerre Sakura, és Naruto. Enyhe rajongással voltak a nő iránt, már csak azért is mert ő volt Konoha egyik új üdvös shinobija, aki a legerősebb címre pályázhatott. Na meg elég titokzatos volt a viselkedése, és olyan szókimondó volt, hogy az ritkaságszámba ment.
 -Mi van Kakashi-sensei- vel?- kérdezte Sasuke.
 -Ki van ütve.- A három gyerek ledöbbent.- Nyugodjatok meg, nem én készítettem ki.- Sasuke felé fordult.- Na és neked hogy van a karod?
 -Arigato, már javul.
 -Jól van.- bólintotta Yuno.- Úgy néz ki egy pár napig én pesztrállak benneteket, amíg Hatake össze nem szedi magát.
 -De mégis mi történ vele?!- estek újra neki a gyerekek.
Yuno alig bírta csendre utasítani őket. Mikor aztán végre szóhoz jutott, felült a híd korlátjára, és egy szál cigarettát tolt a fogai közé, de nem gyújtotta meg.- Mikor én kérdeztem mi történ vele szabályosan szájzárat kapott,- magyarázta,- de szerintem kicsit elfajult az edzés avval az árnyékjáró kölyökkel.
 Osztatlan döbbenet…
 -Tudjátok mi van, ha túllépi a limitet a sharinganjával.- Lelendült a korlátról.- De semmi komoly, sajnos hamar rendbe fog jönni.- tette hozzá gonosz mosollyal.
  Kint ült a saját erkélyén, és bámulta a csillagokat. A negyedik napja volt, hogy Yuno-sama- val jártak küldetésekre, s Kakashi-sensei is csak ritkán nézett rájuk. Mankóval bicegett ki az edzőpályára, hogy kritizálja Kurosawa- t, (mindig a vezetéknevén szólította a nőt, és fordítva), vagy megjegyzéseket tett a haldokló csapatmunkára, ami azonban a másik jounin keze alatt, mintha mégis jobban megmutatkozott volna, mint Kakashi-sensei- nél. Rei- ről ő sem tudott mondani semmit, csak annyit, hogy szokták látni, amint alkonyatkor az edzőtér felé sétál, vagy hajnalban megy hazafelé.
 -Aggasztó.- vakarta meg a tarkóját a férfi. Egy fatönkön ült, mellette a két mankó.
 -Nem tudom mit görcsölsz még vele.- szólt oda Yuno, miközben Naruto, és Sasuke támadását egyszerre blokkolta. Ő képes volt rá, hogy a két fiút, s néha még Sakura- t is rákényszerítse a közös munkára.
 -Még egy ilyen bomlasztó megjegyzés, és a nyakad köré tekerem.- lengette meg Kakashi-sensei az egyik mankóját. Erre a nő gonoszan elvigyorodott.
 -Hajiku-Kabe!- a Három gyerek a jutsu miatt, ami egy méretes chakragömb volt Yuno körül, lepattantak, s métereket bucskáztak tova a földön. Ez alatt a nő a fogai közé tolta a semmiből elővarázsolt cigit, s kihívóan nézett a másik jouninra.- Figyelj Hatake, engem nem érdekel az állapotod, berántalak egy bokorba, és öt perc alatt leverlek. Kell ez neked?
A három gyerek összenézett egy „Megint kezdik!” pillantással. Mióta az az ominózus eset történt a jounin vizsgán, a két felnőtt ki nem állhatta egymást. Kakashi nem válaszolt a kihívásra, csak kényelmesen megtámaszkodott a karjain, s lesújtó pillantással illette a meggyújtott cigarettából felszálló szürke füstöt.
 -Damn!- Sasuke dühödten fújt egyet. Yuno-sama, ha csak lógatta a szájában a cigit, akkor nem volt baj, ha viszont meg is gyújtotta, az azt jelentette, hogy tényleg ideges, és harc közbe olyan, mint egy fúria. Látta már teljes erőből küzdeni… Félelmetes látvány volt. De végül is, neki ez jól jött, próbára teheti az erejét, csiszolhatja a tudását.- Sharingan!
 Elnézett a távolba. Már nagyon késő volt, bent az ébresztőóra folyadékkristályos számlapján úgy este tizenegy felé világított. Alig valamivel több, mint két hét. Mit művel ez a lány? Újra az égre emelte a tekintetét, s épp meglátta azt a fekete szálló valamit.- Egy kendő?- Berohant a szobájába, majd kihajolt az ablakon.
 Rei ott ült az erkélye korlátján, kibomlott hajjal, ami egész arcát takarta. Úgy tűnt nem vette még észre a fiút, mert nem moccant, nem szólt. Jobb kezében kunai volt, lábainál heverő válltáskájában sok tekercs. Sasuke óvatosan kilépett a párkányra. Nem akarta elszalasztani, nagyon nem. Már az erkély korlátján guggolt, s kinyújtott kezének ujjai már majdnem érték Rei vállát, mikor az hirtelen ránézett félelmetes, vörösbe villanó tekintettel, majd se szó- se beszéd átfordult a korláton. Sasuke önkénytelenül is utána kapott, de a másik gyerek fél kézzel a tűlétrába kapaszkodva irány váltott, s egy a falon elterülő széles árnyékban tűnt el.
 -Bah…- A fiú dühe lángra lobbant.- Mit képzel ez magáról?!- Nem érdekelte, meg fogja keresni. Elvégre egyik antiszociális olyan helyekre jár, mint egy másik antiszociális.
Ahogy sejtette. Rei a gyakorlópályán püfölte a vaskos fatönköket, majd a következő pillanatban már a céltáblákba hajigálta bele a kunaikat, shurikeneket, de olyan erővel, hogy a vastag fatáblából forgácsok röppentek ki. Aztán hirtelen eltűnt.- Mi…?- Két tenyér simult a hátára.
 -Bú!
Azonnal megfordult, s közben leütötte magáról a lány kezeit. Hiába, a döbbenetet, és az akut riadalmat nem tudta eltüntetni az arcáról.
 -Mondtam, hogy még rád hozom a hét frászt.- somolyogta. Tekintete halovány vörösben izzott, ami azt jelentette, hogy vagy múlóban, vagy épp éledő félben van az árnyékjáró énje. Sasuke- nak mindegy volt, csak hajlandó legyen vele megküzdeni.
 -Én meg megmondtam, hogy még meg foglak verni.
 -Csak tessék!- tára szét a karjait a lány.- Talán te tovább fogod bírni a sharinganjaiddal, mint Kakashi-sama.
A fiú kezei ökölbe rándultak. Zabuza jutott eszébe, aki Kakashi-sensei ugyan legyőzött, kétszer is, de első alkalommal annyira kimerült a sharingan miatt, hogy egyszerűen összeesett. Őt ez a veszély nem fenyegeti, de akkor is, nem tudta milyen hosszú időre elegendő a saját ereje.
 -Kezdek kételkedni önmagamban.- szólt a lány, letekintvén a földre.- Kérlek győzz meg róla, hogy rossz árnyékjáró vagyok.- Megkeményedett, tiszta vörösben izzó szemekkel nézett fel újra a fiúra.- Győzz le, ha bírsz!
 Sasuke- ban egy pillanatra megállt az ütő. Megküzdhet vele! Hisz ezt akarta! Talán ha legyőzi, a lány majd újra teljes erőbedobással fog a vizsgára koncentrálni…
 -Gyerünk!- mondta végül mosolyogva.
Rei csak akkor használta a teleportot, ha már nagyon szorult helyzetben volt, vagy fel kellett töltenie magát árnyékchakrával. Kunait sem használt, nem akarta meg sebesíteni vele a fiút, mert most annyi dühöt érzett magában, hogy a méreg erőssége biztos halálos lett volna. Ütni éppen mert, de mértékkel, inkább csak védekezett, de azt úgy, hogy Sasuke egyszer sem tudott eredményes ütést bevinni neki.
 -Küzdj rendesen!- kiabálta a fiú. Látszott rajta, hogy kezd fáradni. Rei egy fa fedezékéből lesett ki. Összeszorult a torka. Ezt most jól összekuszálta. Nem, ez már nem volt tisztességes küzdelem. Sasuke egy újabb erős ellenfelet látott benne, akit le kell győzzön, hogy ő maga még erősebb legyen, Rei pedig azt remélte tényleg olyan erős, hogy még őt is leveri, és evvel észhez téríti.
 -Jól van!- kiabálta vissza.- Nézz a szemembe!- tette hozzá halkan, s kifordult a fedezékéből. Sasuke nem kapcsolt rögtön, így az öt másodperces szemkontaktus után létrejött a Shadow Frost no jutsu, amivel Rei megfogta. Arra viszont a fiú emlékezett, hogy a mozgása nem korlátozott teljesen, s a lány a Katon hatótávolságán belül állt.
 -Katon! Goukakyuu no Jutsu!
 -Bah, hasztalan!- morrant a lány, s máris elsüllyedt egy árnyékban. Evvel azonban az akaratán kívül megszüntette a Shadow Frost no jutsut. Ez viszont semmit se jelentett. Rei szorosan a fiú mögött bukkant fel, azonnal egy kunait tartva a torkához, egy másikat pedig az oldalának szegezett.
 -Ezt buktad.- suttogta a sülébe. Sasuke nem válaszolt, nem mozdult, csak keserűen mosolygott, és lehunyta a szemeit.
 Lassan szemerkélni kezdett az eső, majd kisvártatva zuhogásra váltott. A két gyerek továbbra is az edzőtér közepén állt, ugyan úgy patthelyzetben. Rei elemelte a fiú oldalától a kunait, visszarakta a tokba, majd óvatosan kivett egy papírfecnit a mellénye oldalzsebéből.
 -Ez még áll?- Sasuke arca mellé tartotta a papírt. A fiú ráismert a válasz nélkül maradt üzenetére.
 -Most akarsz teázni?- kérdezte kissé epésen.
 -Van valami kifogásod ellene?
Sasuke sóhajtott egyet, de nagyon óvatosan, mert a torkán még mindig ott volt a penge.
 -Nem. Semmi.
 -Akkor jó, menjünk.- Rei eleddig folyamatosan vezette magába az árnyékchakrát, de a végszóra ez megszűnt, s mivel a saját erejét hamar kiaknázta, a jutsu végeztével összeesett. Vagyis esett volna, de Sasuke felfogta, s megragadta azt a kezét, amivel a kunait a torkához tartotta. A fegyver most kihullott ernyedt ujjai közül, s halk pendüléssel a földbe állt.
 Sasuke lehajolt érte, közben a lányt a hátára billentette.- Remek, akkor most ki győzött?- Nem várt választ, nem is akarta megtudni. Nem volt biztos a saját igazában. Inkább hazafelé vette az irány, vállán a szolidan himbálódzó, eszméletlen Rei- vel. Így pedig nem fognak teázni…
 Néha lendített egyet rajta, hogy hátha felébredt már, de csak a sokadik ilyen után érezte azt, hogy egy térd izomból a hátába talál. Sasuke csak felmordult, nem állt le vitatkozni. Örült, mert Rei egyben volt, kezdett magához térni, és végre megvan, nem fog ellógni.
 Más irányból közelítette meg a lakótömböt, maga se tudta miért. De szerette ilyenkor a megérzéseit! Mivel nem a megszokott úton jöttek, hanem pont az ellenkező irányból, rálátott Rei lakásának az erkélyére, és egy pici ablakra. Világosság szűrődött ki, s árnyak mozogtak odafent.
 -Mi a franc ez?- Lelendítette a válláról a lányt, és egy falnak támasztotta.- Hé, ébredj.
 -Mi van?
 -Nézd!- Mivel Rei továbbra is a földet bámulta megfogta az arcát, és felfelé fordította.
 -Te jó ég!- nyögte a lány. Hirtelen mindketten a falhoz simultak, pontosabban Rei- t Sasuke passzírozta oda, mert valaki, az egyik árny, kilépett az erkélyre, majd a gyerekek által használt útvonalon átmászott Sasuke lakásába.
 -Miért keresnek ezek nálam?
 -Hát ha meglátnak így, nehéz lesz nekik magyarázkodni.
A fiú összeráncolt szemöldökkel nézett le a lányra, de nem mondott semmit. Biztos volt benne, hogy azok ott fent árnyékjárók. Nem tud elbánni velük, kimerült a harcban, és Rei sem volt túl fényes állapotban. De nem is maradhattak itt…Óvatosan felnézett. Most már az ő lakásában is égett a villany. Rei a pólójába markolt.
 -El kell tűnnünk innen!
 -Tudom.- suttogta a fiú. Mégse mehettek akárhova. Úgy tűnt neki ezek itt most komolyan meg akarták találni a lányt, ha már őhozzá is átmerészkedtek. Bele se mert gondolni, mi lett volna, ha otthon találják őket.- Gyere…- Elkezdte maga után húzni a lányt, aki bár botorkálva, de tartotta vele a tempót.
Sasuke első gondolata Kakashi-sensei volt, de úgy tudta még nem épült fel teljesen. Tessék Rei, kellett neked ennyire hazavágni, füstölögte magában. Gai-sensei- hez biztos nem megy, kezdve ott, hogy borsódzott a háta, ha meglátta, na meg nem is tudta merre lakik. Az egyetlen, akihez hirtelen beállíthatott az éjszaka kellős közepén az Yuno-sama volt. Tudott Rei- ről, meg úgy az egész ügyről, és… Megtorpant.
 -Rei, jól vagy?
A lány két lépéssel később fékezett le, de úgy, hogy majdnem elcsúszott.- Mit állsz ott, mint egy faszent?- förmedt rá erőtlenül. Sasuke megeresztett egy fintor-félmosolyt. Hát ezt még életveszélyben sem hagyja el feketehumora?- Mi most nem menekülünk?
 -De.- vágta rá kurtán a srác, és újra vonszolni kezdte.
 -És hova menekülünk?
Sasuke- nak kedve támadt azt válaszolni, hogy egy nálad is rosszabbhoz, de gyorsan letett róla. Hirtelen nem tudta melyikük a rosszabb, Yuno-sama a nagy szájával, és a mérhetetlen egoizmusával, vagy Rei, aki egyszerűen Rei. Az már magában elég volt…
 A jounin-nak egy tágas, egyszintes házba lakott, fent, közel az emlékműhöz. Sokáig csengettek, mégse nyitottak ajtót.
 -Nincs itthon.
 -De még is, ki ez?- firtatta Rei. Még mindig borzalmasan festett, főleg éjszakai megvilágításban, ázottan, ahogy ott ült a lépcsőn, de a cinizmusa, hát azt nem tudta volna félretenni.
 -Kakashi-sensei egy barátja.- füllentette a srác. Vagyis nem tudta, hogy tényleg annyira utálják-e egymást, mint ahogy azt mutatták, vagy ez afféle felnőtt dolog volt.- Yuno-sama!- kiabálta hirtelen.
 -Ne óbégass, itt vagyok!- szólt a nő. A két gyerek hátrapillantott.- Mit kerestek itt ilyen későn?
Sasuke meg akarta kérdezni, hogy na és ő hol volt, de hát semmi köze nem volt hozzá. Fél szemmel látta, hogy Rei gyanakodva méri végig a magas nőt.
 -Betörtek Rei lakásába,- vágott a közepébe a fiú,- és az enyémbe is.
 -Menekülünk.- szúrta közbe kissé unott fejjel Rei. Azonnal elvesztette az érdeklődését Yuno iránt, aki viszont elképedve hallgatott.
 -Árnyékjárók.- fejezte be Sasuke.- Mások nem lehetnek.- Érdeklődve figyelte a nő reakcióját, és ahogy várta, egy cigit tolt a fogai közé. Gondolkodik…
 -És miért nem a sensei-edhez mentél?- kérdezte végül.
 -Úgy tudom még nem épült fel teljesen.
Yuno röviden felnevetett.- Most jöttem tőle, és sajnos már tökéletesen jól van. Kis híján beváltotta a mankós fenyegetést.- hirtelen megrázta magát.- De mindegy. Ugye nem láttak meg benneteket?
 A két gyerek megrázta a fejét.
-Akkor már rég utánunk eredtek volna.- mondta maga elé Rei.- Gomennessai, nem akartam ekkora bajt hozni…
 -Gyertek.- vágott közbe Yuno, és felsegítette Rei- t, Sasuke- t pedig erélyesen az ajtó felé lökte.- Most mondjam azt, hogy nem vagytok normálisak?- merengte, miközben a zárral babrált.- Először is te,- bökött könyökkel Rei feje felé,- neked felügyelet nélkül nem is lenne szabad mászkálnod. Te meg,- itt Sasuke felé bökött,- kereshetnél olyan ellenfelet, aki a te súlycsoportodban van.
 Mindkét gyerek rendesen le lett forrázva, de úgy, hogy szólni se bírtak. Mikor ez előtérben megtorpantak savanyú ábrázattal néztek a másikra, és tekintetükből sütött a bűntudat.
 -Szarul nézel ki.- mondta a lány.
 -Te is.- mosolyodott el haloványan Sasuke.
 -Ne most udvaroljatok,- lökte még beljebb őket Yuno. Persze azt még megvárta, hogy kilépjenek a cipőikből, de utána tovább terelgette őket a lakásban, ahol amúgy könnyen el lehetett volna tévedni, a sok egymásba nyíló szoba, folyosó miatt. Végül egy tágas nappaliban ültette le őket a tatamira.- Mindjárt jövök.- ezzel eltűnt.
 Rei hirtelen nem tudta mi furcsa van a helyiségben. Aztán lassan felfogta, hogy az északi fal mellett egy hatalmas fa nő ki a földből.
 -Hallucinálok?- bökte meg Sasuke- t. A fiú felkelt, és a kis kerítést átlépve a fához sétált. Végigsimította a sima, szürkészöld törzset. Kintről fel se tűnt neki, hogy ennek a fának a házban vannak a gyökerei. Megrezzent, mikor Rei karjai az ő karját súrolta. A lány is két kézzel simított végig a kérgen, aztán hirtelen leült az egyik kiálló gyökérre.- Miért csináljuk ezt?- sóhajtotta. Sasuke már kérdezte volna, hogy mit, és miért, de ekkor jött vissza Yuno-sama, két hatalmas törülközővel.
 -A szomszéd szobában van kandalló, gyújtsátok be, ha már nagyon fáztok.- Odadobta nekik a törülközőket.- Innen el már ne menjetek, míg vissza nem jövök, vagy egy másik jounin.
 -Miért megy el?- nyögte Rei.
 -Szétnézek.
 -De azok árnyékjárók!- pattant fel a lány. A szájához kapta a kezét.- Gomennessai.- Nem akarta lekiabálni a nőt, de nem akarta, hogy még több embernek baja legyen az ő ügyéből. Mikor újra felnézett Yuno- ra, kissé elképedt. A fényben egészen másképp nézett ki, nem volt olyan maszkszerű az arca, és az a titokzatos, sokat takaró félmosoly ott a szája szélén…Úgy tűnt tudja mit csinál.
 -Sasuke.- fordult a fiúhoz.- Itt hagyok a ház körül pár KageYoukai- t, szóval illetéktelen nem jöhet be. Legyetek jók!- mosolyogta, aztán sarkon fordult, és elment. A gyerekek álmatagon néztek utána.
 -Mik azok a KageYoukai- k?- kapta fel hirtelen a fejét Rei. Sasuke leült mellé, majd beborította magát a törülközővel.
 -Yuno-sama lényei.
 -Lények?
 -Jutsuval idézi meg őket, és parancsol nekik.
 -Aham.- Többet nem is szóltak egymáshoz egy jó darabig. Rei feje lassan oldalra bukott, a fiú vállára.
 -Hey.- dünnyögte Sasuke. Érezte, hogy lassan elvörösödik, de mégse tolta el a lányt. Tüdeje megtelt a finom esőillattal, ami Rei- ből áradt.
 -Mi nem teázni akartunk?- kérdezte váratlanul a lány. Hangja tompa volt, és álmos.
 -Majd később.- sóhajtotta a fiú.- De miért kérdezted, hogy miért csináljuk ezt? Mire gondoltál?
Hatalmasat villámlott odakint, még a szobában uralkodó sárgás, arany fényt is felülmúlta, majd jött a dörgés, és az egész házban egy pillanatra elment az áram.
 -Csak ezt ne.- nyögte a lány.- Fényt.- Lassan felemelte a fejét, Sasuke legnagyobb megkönnyebbülésére, és a fa törzsének dőlt.- Tényleg nem tudod, hogy értettem?
Sasuke nem akart a lányra nézni, mert nagyon jól tudta, hogy hogyan értette. Valamilyen szinten kihasználták egymást, és az most megbocsájthatatlannak tűnt. Hátradőlt, de elfordította a fejét.
 -Én tudom, hogy mit miért teszek.- mondta csendesen.- Emlékszel rá, milyen érzés volt elveszteni Aoi-t?
Rei felnyögött. Úgy érezte kést döftek a szívébe. Még oda is kapott, s körmeit a pólóján keresztül a saját bőrébe mélyesztette. Most, hogy ez az egy szörnyű emlék a nyakába szakadt jött utána a többi, amiket idáig a passzivitásával rekesztett el. Amikről azt mondta, hogy nem is léteznek.
 -Ezt most muszáj volt?- suttogta rekedten. Érezte, hogy könnyek szöknek a szemébe. Nem, nem akart sírni, és emlékezni sem akart. Hülye Sasuke, ezt miért kellett?! Kiabálta magában.
 -Igen.- mondta komor hangon a fiú.- Csak így értheted meg, hogy miért tettem amit, és hogy miért fogok még mást is megtenni.
Rei elképedve nézett a fiú félrefordított fejére.
 -Bocsánatot se fogok kérni tőled.
A lány arca kissé eltorzult a hirtelen haragtól.- Nem, így sem értelek.- mondta szárazon.- És sem Aoi- t, sem a többieket nem tudod avval visszahozni...
 -Nem is az a szándékom.- fordult felé a fiú.- A bosszúban nem a feltámasztás a lényeg. Nem is értem miért hivatkozik erre mindenki.
 -Mert más értelme nem lenne.- Rei érezte, hogy feleslegesen kezd vitába Sasuke- val. És még azt sem mondhatta, hogy nem ért vele egyet. Elborzadt… Félrenézett, le felemelt kezére. Nyitott tenyerét sebhelyek borították.- Azt hiszed, ha engem…
 -Sokan vannak, akik erősebbek nálam.- vágott közbe Sasuke.- Köztük te is.
 -Ha tehetném lemondanék róla.- Most ő kezdte feszéjezve érezni magát. Nem akarta kimondani, hogy igazat ad Sasuke- nak. Többet ártott volna a beismerésével, mint amennyi kárt most tesz a kapcsolatukban. Felkelt a fa mellől, és kilépett a kis kerítésen túlra. Nem fordult meg, hogy Sasuke- ra nézzen, mikor beszél.- Felnőhettél már volna. Önző vagy. Neked a faludért kell harcolnod, nem olyan álmokért, amik a múltban vannak.
 Sasuke felnyögött. Most ő érezte azt, hogy penge szalad a szívébe. „A jövő nem ott van, ahol az álmom. A múltban van… és ott fog maradni örökre.” Ezt ő mondta, bár nem emlékezett, hogy mikor, és kinek.
 A lány megtorpant a szoba közepén. Óvatosan hátranézett a válla felett. Sasuke félrefordított, lehajtott fejjel ült ott. Rei meglátta a kézfejét csillogó könnycseppeket.
 Kezei ökölbe rándultak, ahogy lendületesen visszafordult a fához. Pár gyors lépéssel ott termett, s azonnal térdre rogyott a fiú előtt. Két kézzel fogta meg, és fordította maga felé Sasuke arcát, s közben durván a fatörzshöz lökte.
 -Te nem vagy gyilkos, miért akarsz még is az lenni?!- Már sírt.
 -Te miért születtél annak?
Rei szemei elkerekedtek.- Ne provokálj, baka!- Felpattant, közben ellökte a srác fejét. El akart menni a közeléből, a lehető legtávolabb. Fordult, de megragadták a csuklójánál fogva, és visszarántották. Tüdejéből kipréselődött a levegő, ahogy a fatörzs és a fiú közé szorult. Sasuke a vállánál fogva szorította, míg másik kezével a fának támaszkodott.
 -Gomennessai.- suttogta lehajtott fejjel. Még közelebb húzódott, arcát a lányéhoz simította egy pillanatra, majd vállára ejtette a fejét, és még jobban hozzá bújt.- Nem akartam fájdalmat okozni neked.
 Rei lehunyta a szemeit. Aoi bújt így oda hozzá, miután egyszer összevesztek valamin…
 Úgy érezte összetörik körülötte minden, ha megmoccan. Levegőt is alig mert venni. Kicsit meg is ijedt, mikor Sasuke keze lecsusszant a válláról, de ezek után végre összeszedte magát, és óvatosan átölelte a fiút.  Újabb emlék tört fel benne… A testvérei, akik az apjuk halála után el sem mozdultak mellőle. Folyton ott csimpaszkodtak a nyakában, vagy fogták a kezét. „’neechan! ’neechan!” Elbőgte magát, és még jobban szorította magához a fiút.