Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyékjárók klánja (fanfic)3

2008.05.28

-Rei?
A lány nem volt sehol.
Rei megkövülten nézett a fájdalomtól görcsbe rándult Pei szemébe. Mit tett?! Ösztönös volt, egy cseppet sem tudatos. Végtére is ő fogadta meg nemrég, hogy szükség esetén megvédi magát, ha kell a tiltott erejét felhasználva. Nos, most azt tette, de nem kettesben volt Pei- vel, ezért lett olyan dühös magára, s ijedt meg annyira. Ha nem figyel, és teljesen oda az önkontrollja, akkor Sasuke- ban is kárt tehetett volna, aminek már a gondolatától is halálsápadt lett. Valaki szólította... Megrémült a hangra, mire két mappáját szorosan magához vonva elkezdett süllyedni egy terebélyes fa árnyékában.
 -Na ne...- nyögte, de ezért hagyta, had lepje el térdig, majd combig az árnyék. Ki kell próbálja úgy is, hogy nincs kolonc a nyakán. Nem veszthet vele semmit, és még csak kárt sem tesz másban. Ám erre eszébe jutott az, hogy mi van, ha majd más alkalommal kárt tesz másban, s ettől megint a sírás kerülgette. Mire első könnyei kibuggyantak, ő már az árnyékbirodalomban volt... Arra józanodott ki valamelyest, hogy selymes, hűvös valamik érnek csupasz bőréhez, vagy surlódnak finoman a ruhájához.
 -Mi ez?- Ámulva nézett körbe. Úgy érezte egy roppant csarnokban van, még ha nem is látta be azt a teret, ahová került. Körülötte mintha milliónyi fekete- kék fátyol hullámzott volna, s néhol fellobbant, vagy csak éppen derengett némi aranyos világosság. Azok volnának a kiutak?
 Lépni akart, de teste nem engedelmeskedett. A fizikai mozzanat kimaradt az egész mozgássorozatból, hisz máris egy haloványan derengő fényfolt előtt találta magát, ami két lepel közül csalogatta.
 -Itt kéne kimenjek?- mondta gondolatban, merthogy ajkai sem mozdultak. Ez felbosszantotta, s dühét levezetendőn le akarta tépni az egyik fátylat, s legnagyobb megdöbbenésére ez sikerült is neki. Igen ám, de a selymes anyag a kezére tekeredett, s egyre feljebb- feljebb kúszott a karján, mígnem a nyaka köré fonódott, egyre szorosabb hurkot vonva köré. Rei térdre rogyott, s mappáit eldobva két kézzel próbálta meg magáról lefejteni az árnyékot.
 -Megtagadod a természeted, megtagadod az erőd, megtagadod az életcélod.- suttogta valaki monoton hangon. A hely kísértetiességét nézvén akár maguk az árnyékok is suttoghatták volna...- Érdemes vagy így családod utolsójaként mindezek birtoklására?
 Rei látása elhomályosult, ahogy egyre kevesebb oxigénhez jutott.
 -Csak akkor menekülhetsz innen, ha használod az erőt, s ha magadévá teszed, hogy beteljesítsd azt, amire születtél.
A lányban fellázadt a túlélési ösztön. Szíves örömest használta volna az erejét, ha tudta volna, hogy pontosan hogy kell, ugyan akkor az is felmerült benne, hagyja magát megfojtatni evvel a valamivel, s akkor egy gyilkossal kevesebb lesz ezen a világon. Az utóbbiról végül azért tett le, mert nem érezte magához méltónak a kimúlás eme formáját...
 -Tekeredj le rólam!- hörögte.- Te szolgálsz engem, én vagyok a te urad, s parancsolód, nem kelhetsz fel ellenem!- Úgy kellett magából kipréselni minden egyes szót, de mással nem próbálkozhatott. Jutsukat egyébként se tudott használni. Nem nehéz úgy, hogy senki sem tanította meg neki...
 Egy pillanatra elsötétült előtte minden, majd érezte, hogy végre friss levegő áramlik a tüdejébe. Krákogott még egy darabig térdre rogyván, még mindig csukott szemmel. Félt megtudni, hogy vajon abban az árnyékvilágban van-e, ahol nem rejtheti el az igazi természetét... Mikor légzése valamelyest helyre állt, körbetapogatódzott. Nyirkos föld, és ott volt mellette mindkét mappája. Örömtelin sikkantva pattant fel, vagyis pattant volna, mert a mozdulat háromnegyedénél sikeresen lefejelte az előtteállót.
 Lassan, kínos vigyorral nézett fel...
 -Áh, Jubuki úr!- szűrte a fogai közt a lány. Jubuki úr volt az egyik portás a művésztelepen.
 -Megtudhatnám mit keres itt éjnek évadján kisasszony?- morogta a koros, potrohos férfi. Holdvilág képe még a gyér fényben is bántó élességű pirosban pompázott, s kicsi malac szemei vészesen rángatództak.
 -Öhm, hát hoztam rajzokat.- vigyorogta továbbra is Rei.- Vizsgamunkákat!
 -És ez valami emberibb időben nem ért volna rá? Mondjuk nappal.
Rei felvonta a szemöldökét, s közben olyan képet vágott, mint aki még nem is hallott arról a fogalomról, hogy nappal.
 Jubuki betessékelte a pár méterrel odébb lévő épületbe, miközben súlyos hegyi beszédet tartott. Rei bent az előcsarnokban azonnal a pultra dobta a teletömött mappákat, s kitöltötte az ilyenkor közételező lapot, ami átvételi elismervényként is funkcionált. A portás ezek után dühtől remegő kézzel nyomta rá a pecsétet, majd még mindig zsémbes megjegyzéseket téve kiengedte a lányt.
 Rei lassú léptekkel indult meg. Feje zúgott, fel se fogta igazán mit csinált az elmúlt öt percben; csak az járt a gondolataiban, hogy mi volt az előtt, mi volt abban a másik világban. Egy szó vibrált még benne: gyilkos. Megállt, maga elé emelte a kezeit. Ezekkel a kezekkel ölhet? Amivel alkotni szokott, segíteni másoknak, és magán? Evvel vehet el életet? Két könnycsepp a tenyerébe hullott.
 -Azt ugyan várhatják.- mondta ökleivel törülgetvén a szemeit. Határozott léptekkel indult tovább, de valami selymes, hideg fonódott a bokájára, s elesett.- Ne!- hirtelen kétségbeesésében olyan erővel markolt arra a valamire, hogy még saját bőrét is felsértette.
 -Gyilkos!- suttogta az életre kelt árnyék, ami csapdába ejtette.- Becsülöd az életet, ezért észre se fogod venni, ha kioltottad.... Csendes halál leszel...
Felsikított. Hiába nézett hátra, a művésztelep épületét már rég elhagyta, és a portás is, csoda lenne, ha meghallaná. Igaz már az maga volt a csoda, hogy észrevette...
 -Eressz!- sziszegte összeszorított fogakkal.
 -Uram vagy, s parancsolóm?- suttogta az árnyék.- Akkor parancsold, hogy öljek!
 -Nem, tűnés!- Rei a sötét nyúlványra ütött, ami egy közeli árnyéktócsából nyúlt ki. Azt a kézmozdulatot használta, mint Pei- nél, és úgy tűnt beválik. A gonosz jószág megvonaglott, majd mozdulatlanná feszült.- Tűnés!- Lehullott a bokájáról, s úgy tűnt el, mintha a föld tintaként beszívta volna.
 Sasuke megtorpant. Kis erdő, mi?- fintorogta magában. Már vagy negyed órája rohan, de elevent, vagy ember alkotta dolgot még nem látott. És az a futóbolond hova tűnt? Mintha a föld nyelte volna el… Nem lehet gyorsabb nála, az kizárt. Hacsak… Azt mondta a táborban már teleportált. Most is ezt kellett tennie, máskülönben már rég beérte volna. Valami furát érzett. Egész testében megdermedt, s fülelt. Abnormális chakra… Aztán egy elhaló sikoly. Rei! Ha megint Pei az, nem csak a veséjét fogja kitaposni a lány helyett, hanem az arcába is rak egy szép sormintát. Továbblendült a faágról, majd kisvártatva az ösvényre ugrott le, s ott szaladt tovább. Mikor a kanyarban csúszott be, meglátta… Rei?! Megdermedt. A lány halálra váltan nézett a földön egy pontra, s közben annyira reszketett, hogy a jóval távolabb álló Sasuke is jól látta, Pei viszont sehol se volt. Akkor meg mi történt? Megindult Rei- hez. Közben spontán elkezdett szakadni az eső. Mindenféle figyelmeztetés, vagy előjel nélkül, stílusosan, mintha dézsából öntenék. A srác megtorpant egy pillanatra, és lesújtott ábrázattal kitartotta a kezét, tenyérrel felfelé.- Esik.- morogta. Hatalmasat dörrent az ég. Erre csak fintorgott egyet.
-Rei?
A lány nem érzékelte, hogy bárki is lenne a közelében. Csak arra koncentrált, hogy minden árnyékot visszatartson magától, még a sajátját is. Zakatoltak a fejében a gondolatok: ha ő nem használja ölésre az árnyékot, akkor az öli meg őt? De hát ez lehetetlenség… És miért pont most?! Eddig már előfordult párszor, hogy manipulálta az árnyékot, vagy avval követett el apróbb csínyeket, de akkor nem követte ekkora felhajtás. Megtámaszkodott a kezein, s próbált annyira ránehezedni, hogy elmulassza görcsös remegést. Fel kell kelnie… Feltérdelt, majd lökött egyet magán. Elég nagy volt a lendület, sikerült állásba löknie magát; igen ám de olyan erővel, hogy kis híján fellökte Sasuke- t, aki pont akkor állt meg előtte. Sikeresen belefejelt a mellkasába, s csak azért nem borultak fel, mert a fiú lépett egyet hátra, magát is, és a rá eső lányt is megtámasztotta.
-Rei!- Megragadta a vállait, mert úgy nézett ki össze akar esni.- Rei?!
A lány sírós arccal felnézett rá.
-Mi történt?
„Nemtudom” fejrázás.
-Jól vagy?
Rei először nemet akart inteni, aztán gyorsan igenlően bólogatott.- Haza is elkísérsz?- kérdezte meg hirtelen, még kicsit reszkető hangon. Sasuke csak bólintott, majd átkarolván menetirányba fordította a lányt.
Nagyon érdekelte, hogy mi történt vele, de inkább nem faggatta. Úgy is el fogja neki mondani, ha akarja. Legalább is remélte. A lány viszont egész úton nem szólt semmit, csak nézett maga elé. Néha riadtan felkapta a fejét, s megreszketett a kísérteties neszekre, vagy furán mosolygott, és szabad kezét nézegette. A másikat Sasuke vonta át a nyaka mögött. Kicsit tartott attól, hogy Rei nem gyógyult fel teljesen, mert forró volt a bőre, még a csuklójánál is, ahol fogta.
Már a faluban jártak. Megnyugtató volt a közvilágítás, és a néhol még égő lámpa a lakásokban. Egy sarkon fordultak be, mikor Rei lapos pislogása közben észrevette, hogy valaki támaszkodik a tőlük nem messze lévő kőfalnak.
-Sasuke.- suttogta.- Nézd.
A fiú a mutatott irányba fordult. Normális esetben nem foglalkozott volna az árnyékkal, de a ma este történetek után rá is átragadt egy kis paranoia Rei- ről. Erőltette a szemét, hogy kivegyen valamit az erős hátfényben álló alakból…
-Kakashi sensei!- sóhajtotta megkönnyebbülten. Rei csak értetlenül pislogott… Kakashi?
-Nem gizda ez ahhoz?- kérdezte fintorogva.
Az alak megmozdult, s a lámpa fénykörébe lépett, ahol ők is álltak. Tényleg Kakashi volt az, teljes vállszélességgel, és mint mindig: maszkban.
-Áh, Kakashi-sama!- sóhajtotta a lány.- Csak elég sovány ez a sziluett, és izé… Na mindegy.- Csípőre vágta szabad kezét.- Ilyen későn?
-Beszélhetnénk?
A két gyerek összenézett; Rei ugyan mosolygott, igaz nem valami bizalom-gerjesztően, de azért igenlően bólintottak.
-Nincs jobb dolgunk.
Együtt sétáltak tovább. Igaz az első pár percben egyikük sem szólalt meg. A gyerekek azon tűnődtek, hogy mit és mennyit mondhatnak el a jounin- nak az esti kalandból. Egyáltalán el kell mondaniuk?
Kakashi pedig azt térképezte fel, hogy milyen állapotban vannak, mert nem a legfittebben, az biztos. Mi történhetett velük? Rei-kun nézett ki igazán rosszul. Olyan sápadt volt, mint az elrablása napján. Óvatosan feléjük szimatolt. Hiába, az orra olyan volt, mint egy kutyáé, azonnal megérezte rajtuk Pei- t.
-Történt valami?- kérdezte elővéve legbizalmasabb hangját. A két gyerek egyszerre kezdte el rázni a fejét: „Nem, semmi sem történt.”- Biztos? Nem mintha rám tartozna, hogy mit bóklásztok kint ilyen későn…
-Na igen,- nézett fel rá laposan Rei,- de miről is akart beszélni?
-Ja igen!- vakarta meg tarkóját Kakashi zavart mosollyal, amiből aztán félelmetes gyorsan váltott át komolyba.- Beszéltem nemrég a Hokageval az ügyedről.
Rei azonnal meg feledkezett az árnyék-incidensekről. Kíváncsisága a tetőfokára hágott, s mindemellett az nagyon imponált neki, hogy Kakashi-sama foglalkozik az ő ügyével, ha már ügy lett belőle. Elég komoly. Diadalittasan vigyorgott Sasuke- ra, aki ezt látván megnyugodott: ha már ennyire idióta, akkor tényleg jobban van; de azért nem ment ki a fejéből az a kép, mikor a lány olyan kétségbeesetten nézett fel rá, s az, ahogyan utána viselkedett.
-A Hokage mit mondott?- kérdezte a fiú.
-Azt, hogy Kubikazari maximum két hónap múlva, de hivatalos úton elintézi, hogy Rei-kun vele menjen.
-Na de hogyan?!- nyögte a lány.
-Örökbe fog fogadni.
A két gyerek megtorpant.- Micsoda?- tátották el a szájukat.
-Megteheti?- pislogta még mindig döbbenten Rei. Az eső is mintha jobban szakadt volna.- És ezt nem lehet valahogy… Megakadályozni?
-Ha végigmondhatnám…- tárta szét a karjait Kakashi.- Gyertek.
Behúzódtak egy félig árnyékolt, félig kis lámpával megvilágított, tágas kapualjba. Jól tették, mert ha eddig szakadt, most már szabályosan ömlött, s olyan erős széllökések támadtak, hogy a lámpaoszlopok is belenyögtek.
-Hallgatom.- dőlt neki Rei az egyik falnak. Mellé Sasuke támaszkodott, velük szemben pedig, egy kissé árnyékba rejtve Kakashi.
-Először is meg kell kérdeznem, hogy tényleg Konohában akarsz-e maradni. Fontos a feltétlen elhatározásod.
-Igen!- vágta rá azonnal a lány. Ezt már úgy is eldöntötte magában. Csak a lehetőség kellett hozzá, hogy megvalósíthassa. Egy pillanatra elsápadt, majd gunyoros mosoly terült szét az arcán.- Ugye nem akar örökbefogadni?
Sasuke köhögött egy fuldoklósat a képtelen ötlet hallatán. Kakashi, mint Rei apja? Hirtelen nem tudta melyiküket sajnálta volna jobban.
-Nem, nem.- mosolyogta zavartan a jounin.- Más megoldást találtam.
-Ami humánusabb, mint az örökbefogadás?- súgta oda Rei a fiúnak, aki erre megint meg akart fulladni, persze nagyon diszkréten.
-Mi mást?- kérdezte, miután újra normálisan kapott levegőt.
-Ha Rei-kun leteszi a geninvizsgákat, és egy jounin tanítása alá kerül, akkor már Kubikazari- nak nincs joga az örökbefogadásra, mert maga Konoha lesz a gyámod.
-Egy pillanat,- tartotta maga elé a kezeit Rei,- fel kell dolgoznom az információt.
Sasuke egy kicsit előrébb gondolkodott.- Mennyi ideje van a felkészülésre?
-Másfél hónap.
Rei- ben megszakadt a feldolgozás folyamata.
-Ez most komoly?- csuklotta.
-Meg kell próbálnod.- fordult oda hozzá Sasuke.- És ha előhozod a totyogós korodban tanultakat, akkor nem reménytelen.
Rei felvonta a szemöldökeit.- Te most biztatsz?
-Ne gúnyolódj.
-Oké, oké,- tolta őket egymástól távolabb Kakashi, mert félő volt, hogy egymás torkának ugranak,- elég. Nos Rei-kun?
A lány, hol a jounin- t nézte, hol a vérig sértett Sasuke- t. Most se értette, hogy miért kötött bele; aztán rájött, hogy neki tényleg végletekben mozog a természete: vagy nagyon kedves, vagy irtó undok, és ha netán az arany középútra pályázik, akkor ez lesz belőle. Amolyan Dr. Jekyll és Mr. Hyde keleti, feminim kiadásban…
Derékmagasságban maga elé emelte a kezeit. A bal árnyékban volt, míg a jobbra széles fénysáv vetült. Ő jobb kezes…
-Rendben.- mondta megkeményedett vonásokkal.- De ki fogja nekem megmutatni mit kell csinálnom?
-Beszéltem egy chuunin- nal, Iruka- val, aki az akadémián Sasuke- ékat is tanította. Azt mondta a délutáni órákra bemehetsz. Igaz a legtöbbje elmélet.
Rei fújt egyet. Elmélet, remek.- És a gyakorlattal mi van?
-Ha időm van rá, én foglalkozom majd veled, de ezeket az időpontokat nem tudom pontosan megmondani.- A jounin tekintete Sasuke- ra tévedt. Neki se ártana egy kis plusz edzés, és a Rei-kun- nal való harcokból tapasztalatokat meríthetne, főként, ha a lányon azonnal megmutatkozik az árnyékjárók ereje. Egy pillanatra megdermedt. Ekkor vette észre, hogy a lány arcán újra kiélesedtek a jelek, ami azt jelentette: használta az erejét. Na de melyik jutsut, és mire?
-Sasuke,- fordult oda most a fiúhoz,- neked lényegesen több a szabadidőd, így megkérlek, mintegy külön küldetésként, hogy foglalkozz Rei- kun- nal.
A fiú úgy ledöbbent, mintha legalább is azt mondták volna neki, hogy ezek után muszáj kedvesnek lennie Naruto- val.
-Azért ennyire ne örülj.- bökte oldalba Rei.
-Te most biztatsz?- szólt vissza fintorogva.
Rei jobbnak látta, ha megembereli magát, és Mrs. Hyde- ot most hanyagolja.- Megígérem, hogy csak akkor zavarlak, ha nagyon muszáj.- váltott át bociszemekre. Hirtelen kedvessége bizalom helyett heveny gyanút ébresztett a kiszemeltben.
-A hobbiterrorozmusoddal felhagysz?
-Igyekszem.- bólogatta a lány, majd lassan, gonoszan elmosolyodott.- Kíváncsi vagyok bírni fogod-e idegekkel.
Sasuke úgy érezte, hogy ha az ördög egy 12 éves gyerek testébe bújt, akkor most Rei személyében itt állt előtte.
-Ugyan miért ne bírnám?
-Mert már kis dózisban is jobban irritállak, mint a szembe ment sampon, hát, ha még muszáj is lesz hozzám szólnod!- magyarázta készségesen Rei.- Másfél hónap és így fogsz rángatódzni.- Ezt be is mutatta.
Kakashi csak nézte a párbeszédet, és vigyorgott. Nagyon remélte, hogy ha ő nincs jelen az edzéseken, nem fogják egymást kórházba juttatni. Mert ez még aranyos, gyerekes marakodás volt, de mindkettőből kinézte, hogy robbanáspontig tudják majd egymást idegesíteni. De ez csak az egyik dolog volt, amiért kicsit aggódott…
-Fogadjunk!- mondta ki a varázsszót, most a fiú.
-Rendben!- vágta rá a lány, és már le is zavarták a fogadás-kézfogást.
Kakashi ezek után felajánlotta nekik, hogy mivel ma este ráér, megtarthatnák az első edzést. Szabályos menekülésbe fogtak, mert mikor belegondoltak, hogy pirkadatig nem szabadulnának meg egymástól…
 -Még jó, hogy szomszédok vagyunk.- fintorogta Rei.
 -Úgy nézek ki, mint aki ennek nagyon örül?- vetette oda Sasuke.
 -Téged nem is kérdeztelek.- vágott vissza a lány.- Amúgy illetlenség más monológjába beledumálni.
 -Azt hittem már befejezted.- Ehhez egy gonosz kis pillantást küldött Rei felé. A lányban ekkor fogalmazódott meg a gyanú, hogy Sasuke most igen is komolyan veszi a fogadást. A taktikája is világos volt: A legjobb védekezés, a támadás alapon ő fogja kiidegelni Rei- t, nem várván meg, hogy ez fordítva megtörténjen.
 -Nekem már kötélből vannak az idegeim.- mondta hűvös eleganciával a lány.- Az öcséimen megedződtem.
 A család említésére menten befagyott a társalgás. Mindketten a gondolataikba merülve ballagtak a szakadó esőben. Egy óra valahol elütötte a hajnal egyet…
 Az épület előtt Rei- re megint rájött a kötözködhetnék.- Neked se kell attól félned, hogy valakinek lyukat beszélsz a hasába.- Elégedetten nézte, hogy a fiú arcán egy- két apró izom finoman megrándul- kezdett beidegesedni.- És a kedvességedbe se fog belehalni senki.
 Erre Sasuke kinyitotta előtte a kaput.- Tessék, de nehogy felfordulj.
 -Karmolom a humorod.- mosolyogta a lány.
 -Még mindig benne van a fél kulcs.- morogta a lány, megkapirgászva ajtajának a zárját.
 -Mit vártál, kimászott, míg odavoltunk?- epézte a srác. Közben csípővel lökte be saját ajtaját. Rei még mindig a kulcslyuk elé görnyedve megeresztette egy lapos oldalpillantást abba az irányba, majd cápaszélesen elvigyorodott. Sasuke összeráncolta a szemöldökét.- Mire készülsz?
 -Te sem akarhatod, hogy a küszöbön éjszakázzam.- édelegte Rei.
 -Meglepne, ha tudnád, hogy mit akarok.
 -Jesszus, a végén még kiderül, hogy szatír vagy.- horkant fel gúnyosan. Felegyenesedett, majd odalépett a fiú mellé.- Csak átmászom és kész, nem fogok turkálni a cuccaid közt, meg egyebek.
 Sasuke gyanúsan mérte végig a lányt, de azért beengedte.
A lakásban teljes sötétség lett volna, ha az ablakon nem süt be a fogyó hold, és egy- két utcalámpa. Széles fénysávok, és árnyékcsíkok szelték át a kis előteret, és utána a tágas hálót. Levették a cipőjüket, miből még így is több liter vizet lehetett volna kifacsarni. Nedves lábnyomokat hagytak maguk után, ahogy haladtak egyre beljebb.
 Egyszer csak Rei derékig eltűnt a padlóban. Rögvest sikított egy óriásit, és tíz körömmel kapaszkodott bele Sasuke karjaiba, aki hátulról elkapta.
 -El ne engedj, el ne engedj!- sikítozta a lány. Már kezdett megfeledkezni az árnyék komiszságairól, így az pont akkor csap le, mikor a legkevésbé számít rá.
 -Rei, mi ez?
 -Csak húzz ki!- szorította meg még jobban a fiú karjait Rei.- De ne lépj árnyékba!
Sasuke értetlenül nézett körbe, de azért úgy tett, ahogy mondták neki, és sikerült neki kihúznia abból a valamiből a lányt. Azután még percekig álltak mozdulatlanul. Rei a sokktól, a másik gyerek meg amúgy se tudott volna mozdulni, mert még mindig tíz körömmel kapaszkodtak a karjába.
 -A karom…- mondta halkan. Erre a lány felriadt, és hirtelen „kitépte” a kezeit Sasuke- ból.
 -Bocs.- fordult félig hátra.- Ezt…- itt lepillantott a lábfejétől alig pár centire lévő árnyéksávra,-… nem tudom miért.
A fiú nem mondott semmit, csak a villanykapcsolóhoz nyúlt, s kisvártatva sárgás fény öntötte el az egész szobát. Rei leroskadt a padlóra. Úgy érezte mindenét ólomsúllyal nyomja lefelé valami, s legszívesebben elfeküdt volna ott helyben. Nagyon fáradtnak érezte magát, ami a kétségbeesés mellé remekül passzolt.
 -Hé, hol a cipőm?!- kapta fel hirtelen a fejét, majd maga körül nézett szét. Sasuke fáradt mozdulattal a homlokához nyúlt.
 -Te kicsit sem érzet át a helyzet komolyságát?
 -Miért hiszed, hogy ez komoly helyzet?- vonta fel a szemöldökét a lány. Erre fintor volt a válsz:
 -Na igen, a cipő-evő árnyák tényleg félelmetes.
Rei legszívesebben hozzá vágott volna valamit, mondjuk a cipőjét, de mivel az már átkerült „oda”, így kénytelen volt beérni az ökölrázással. Késztetést érzett rá, hogy elpanaszolja, az az árnyék nem csak cipőt eszik, de fojtogat is, és ölésre buzdít. Egyik jobb, mint a másik. Aztán még is csöndben maradt. Még percekig füstölgött magában- Sasuke közben nekiállt a falat támasztani- majd nagy lendülettel felkelt.
 Az hosszú, magas ablak előtt széles párkány húzódott, így nem kellett különösebb akrobatamutatványt végrehajtaniuk. Bár a lánynak figyelnie kellett nehogy árnyékba lépjen. Igen ám, de ezek után jött a neheze: átjutni egy majd méteres falszakaszon, aminek közepén tűzlétra- ereszcsatorna szerűség húzódott, és átlendülnie a saját erkélyére.
 -Szuggerálod még, vagy mész?- bökte meg a vállát a srác.
 -Ne sürgess.- morrant rá a lány.- Így is totál el vagyunk ázva, ez a másfél perc már nem számít.
A Sasuke bal szeme mellett ugráló kis izom nem ezt mutatta. Hirtelen átkarolta a lányt, és átlendült vele az erkélyre. Rei csak pislogni tudott maga elé hatalmasra nyílt szemekkel, majd a fiúra is, de akkor már kitépte magát az „öleléséből”.
 -Őrült.- mormogta magában, és elhúzta az erkélyajtót. Bent teljes sötétség honolt…- Khm…
Sasuke felvonta a szemöldökét.- Kéne valami.
 -Egy kis világosság.- vágta rá a lány.- Csak vigyázz a cipődre.
A fiúnak nem volt mit tennie, a lelkiismerete úgy se hagyta volna nyugodni, bár még mindig nem értetette igazán az elnyelő árnyékot, bement, és amit talált villanyt, mindet felkapcsolta.
 -Jöhetsz.
Rei hatalmas sóhaj kíséretében belépett, majd alig tett meg pár lépést, és hanyatt vágta magát a padlón.
 -Szüssz….- Csontjait ropogtatva kinyújtózkodott, majd karjait a feje alá gyűrte, és úgy bámult fel a mennyezetre. Próbált semmire se gondolni, de ugye ez a legnehezebb, mégis egyre kedvtelenebb lett- nem mintha sok kedve lett volna bármihez is- és ez kiült az arcára is.
 Sasuke már lépett ki az erkélyre, mikor visszanézett. Látta, hogy a lány a padlón, egyre nagyobb víztócsával maga körül, fekszik, és semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy felkeljen, megszárítkozzon. Visszalépett a szobába.
 -Hol tartod a törülközőket?- kérdezte a lehető legsemlegesebb hangon. Semmi értelme se lesz az edzéseknek, ha még idő előtt kimúl tüdőgyulladásban… Mivel válaszra se méltatták, fogta magát, és találomra kinyitott néhány szekrényt. Szerencséjére a negyedikben talált törülközőket. Kivett egy nagyot, majd Rei mellé állt. Támadt egy gonosz gondolata: megrugdossa egy kicsit, hogy él-e még egyáltalán. Megrázta magát; ez már annak a hatása, hogy egész nap evvel az őrülttel lógott, aki most a szoba közepén akart vízbe fulladni. Kicsírázott benne a sértődöttség: Ha ezt akarja, hát csinálja. Fogta a törülközőt, és egy íves mozdulattal betakarta vele Rei-t, úgy, hogy a könyökei éppen kilátszódtak. Ám a lány erre se reagált semmit. Ennyi erővel akár egy hullazsákba is begyömöszölhette volna. Úgy döntött, most végleg elmegy. Holnap küldetések sora vár rá, Kakashi- sensei pedig nem fogad el kifogásokat. (Igaz ilyennel még egyikük se próbálkozott. Max Naruto avval, hogy nagyon éhes…)
 Nem bírta ki, megint visszafordult. Rei ekkor lendítette le magáról a törülközőt, így a felsőteste már szabadon volt, de azonnal visszarakta a kezét a feje alá, és bámulta tovább a plafont. Azon is egy pici fekete pöttyöt…
 -Látom rajtad, hogy történt valami, miért nem mondod el?
Rei rá se nézett, mikor válaszolt.- Miért pont neked nyíljak meg? Te még nálam is zárkózottabb vagy, minden lepattan rólad.
 Sasuke úgy érzete, mintha gyomron vágták volna. Eddig a pillanatig senki se rótta fel neki a természetét, mert tudták mi történ vele. Toleránsak voltak. Erre ez a futóbolond meg a képébe vágja, úgy, hogy alig ismerik egymást. Legbelül viszont ebben az „alig”-ban nem volt biztos…
 -Talán, mert én vagyok az egyetlen, aki tudja min mész keresztül.- Evvel ki is lépett az erkélyre. Rei- nek a kezét sikerült elkapnia, de félig már kint ázott az esőben.
 -Ne haragudj.- mondta. Most nem nézett félre, hanem egyenesen a fiúra tekintett.- Olyan dolgokat művelek most, amitől egész idáig óvtak, és az a borzasztó, hogy maguktól jönnek, nem tudok ellenük tenni.- Vett egy mély levegőt.- Megrémültem. Ennyi az egész.
 Sasuke szótlanul tekintett vissza rá. Nem lehetett tudni mire gondol…
 -És a családom halála.- folytatta a lány.- Ez a legrosszabb… Nem az, hogy már nincsenek többé, hanem, hogy nem érzek már fájdalmat. Eleinte még igen, de rövid ideig tartott… Nagyon rövid ideig.
 A fiú elképedt. Rei olyan fura arccal, és hangsúllyal beszélt, hogy Sasuke kénytelen volt elhinni neki: tényleg igaz, amit mond. Idáig- ez most tudatosult benne igazán- az együttérzés tartotta a lány mellett, annak ellenére, hogy milyen rövid idő óta ismeri. Neki úgy tűnt ugyan azon, vagyis hasonlókon megy át most Rei, mint amin ő ment át nyolc éve. Most ez az illúziója szertefoszlani látszott, mert Rei- nek nem a család elvesztése okozott igazi traumát. Az egyedüllét, a hiány, olyan, minta ezek nem is léteznének a számára. Ez a közönyösség még Sasuke számára is rémisztő volt egy kicsit. Nem bírta, nem akarta elhinni.
 Hagyta, hogy a lány visszahúzza a szobába…
A két lakás majdnem egyforma volt, ami a szobák elrendezését illette, így Sasuke könnyen eligazodott. A lányt beleültette egy törülközőkkel kibélelt fotelba, majd zavartalanul birtokba vette a konyhát, hogy teát szervírozzon. Miközben forrt a víz azon morfondírozott, hogy eddig mozgalmasak voltak a napjai, vagy épp kellemesek, és nyugodtak, de most… Az nem egyszer előfordult vele, hogy pirkadatig edzett, vagy több napot folyamatosan, de ez a mai nap betett neki.
 -Amúgy útálok lelkizni!- kiabálta hirtelen Rei. Sasuke kidugta fejét a konyhából. Elvetemült pókerarca volt.
 -Fontosnak érezted, hogy ezt most közöld velem?
 -Bocs, ha elrontottam a megilletődött hangulatodat.- búgta gúnyosan a lány,- de már kezdtem rózsaszínt ásítani.- Hunyorogva nézett a fiúra.- Te, neked ilyen a fejed, ha kedves vagy?
 Sasuke feje mellett megjelent az a bizonyos kis csöpp, ami a fájdalmas beszólások után szokott feltűnni a szenvedő félen. Kissé lila ábrázattal húzódott vissza a konyhába, mert túlélésének egyetlen reménye a tea volt, ami csak arra várt, hogy kitöltse őket a csészébe.
 -Én is útálok lelkizni.- mondta, miközben lerakta a tálcát az asztalra.- Legalább ebben hasonlítunk.
 -Szerintem másban is hasonlítunk.- vigyorodott el kajánul a lány.- Én is tok ám olyan szépen nézni, mint te.- Erre kimeresztette a szemeit, és sűrűn pislogni kezdett.- Nézd milyen szépen rezegtetem a pilláimat!
 Sasuke az ágyon heverő ülőpárnáért nyúlt- nem tudta mit keres ott, annak máshol van a helye- és úgy tett, mintha a lányt célozná be vele, aki össze is rándult egy csöppet, de végül a földre dobta le, a fotel mellé. Aztán ő maga is leült.
 -Most már teljesen nyugodt vagyok.- mondta, s maga elé vette az egyik csészét. Rei- nek azonnal eszébe jutott nem is egy nyugalombontó beszólás, de már nem is volt kedve hozzá. Csak elvette a másik csészét, és szépen szürcsölgetni kezdte.
 -Lehet, hogy Kakashi-sama- val kellett volna maradnunk.- elmélkedett.- Bár az első öt perc után kiköptem volna a tüdőm…
 -Azért kíváncsi vagyok, neked miféle edzést akar tartani.
 -Miért, nektek mi volt? Mármint az első.
Sasuke fáradtan a plafonra pillantott. Elég vegyes érzelmeket keltett benne a vizsga emléke, de végül rászánta magát, hogy tömörítve elmesélje.
 -Úgy indult, hogy éhgyomorral rendelt oda minket az emlékmű melletti tisztásra, és előadta, hogy meg kell szereznünk az övére akasztott két csengőt, vagy nem kapunk ebédet. Ja és mindezt délig.
 -De hát, ha két csengő volt, az azt jelentette, hogy az egyikőtök éhen marad, nem?
A fiú bólintott.- Ez volt az egészben a pláne. Kakashi-sensei arra volt kíváncsi, hogy mit produkálunk csapatmunka, és önfeláldozás terén.
 -Gondolom nem jött össze…- szúrta közben halkan Rei. A csészéjét az arca előtt tartotta, és szándékosan másfele nézett.- Ezt csak azért merem, mert láttalak benneteket edzés közben, és hát…
 -Inkább idd a teát.- fojtotta belé a szót a srác. Már nagyon zsongott a feje, túl sokat beszéltek ma hozzá; nem volt ehhez hozzászokva. Naruto bizonyos időközönként kezdett el hangosan ordítozni, úgy, mintha nyúznák, olyankor általában Sakura verte le, a lány meg csöndben maradt, elég volt elutasítóan viselkedni vele. Elutasítóan? Megrázta egy picit a fejét. Inkább passzívnak mondaná, mert azt a teperést máshogy nem lehetne kibírni, amit Sakura levág…
 -Most már magadra hagyhatlak?- kérdezte, miután végeztek a teával, és hosszas csendszünet állt be. Rei csak hümmentett.
 -Majd visítok, ha van valami.- mondta végül, megkocogtatván a két lakás közti nem túl vastag falat.
 Sasuke enyhe rosszallással gondolt bele, majd vállat vont, jó éjszakát kívánt- igaz nem volt már időszerű- és átmászott a saját lakásába.
 Rei szivacsos aggyal esett ki este az akadémia kapuján. Négy teremben, négy különféle technikát tanítottak, négy évfolyamnak, s ő mindenhol el kellett töltsön egy- másfél órát, ami negyede a kellőnek, de mivel idő szűkében volt… Kawarimi no Jutsu, Henge no Jutsu, Shuriken no Jutsu, és a Doton! Shinjuu Zanshu no Jutsu! Az utóbbi tetszett neki a legjobban. Persze miután rájött, hogy miért, legszívesebben elfelejtette volna ezt a technikát. Alattomban lehet meglepni vele az ellenfelet… Ebből már a gyilkosságra asszociált, és menten keresett más kedvenc technikát. A genjutsuból a kawarimi-t kifejezetten hasznosnak tartotta, de a henge már nem volt annyira szimpatikus. Ráadásul túl bonyolult sealekből állt… Az akadémián három hónap mire megtanulják, és valamennyire alkalmazni is tudják.
 Iruka-sensei rendkívül előzékeny, és segítőkész volt vele- bár szerzett a lánynak kínos perceket, mikor szinte az összes tanárnak bemutatta- és tankönyv tekercsekkel halmozta el, hogy az otthoni tanulását megkönnyítse. Rei ennek örült is, meg nem is, mert rájött: saját, vagy végső esetben kölcsönkért jegyzetek nélkül semmire se fog jutni jutsu ügyben. Így többször kell majd zargatni a Sasuke- t, mint, ahogy ezt eleinte gondolta. Aztán rájött, hogy ez a fogadásuk szempontjából jó.- Vagy mégsem?- vakarta meg a tarkóját.- Ha kikészítem, akkor nem fog tudni segíteni…- Eszébe jutott az is, hogy semmiben se fogadtak.- Majd megemlítem.- sóhajtotta. Épp a ramenes mellett ment el, így bekukucskált a ponyva alá, hátha Naruto ott van. Csalódnia kellett most is, mint az ebédnél. Itt evett, de sajnos egyedül. Pedig számított rá, hogy a srác ott lesz, és megint elökörködnek egy kicsit. Remek társaság volt, még ha néha hangos túl hangos is.
 Tovább ballagott a gondolataiba merülve, mikor ismerős kiabálásra lett figyelmes.
 -Ők azok!- vigyorodott el Rei. Minden bizonnyal Sakura most veri féllaposra Naruto- t valamilyen idétlen beszólás miatt. Nem tévedett. Mikor befordult a sarkon, látta, hogy a szőke srác egy hatalmas púpot dörzsölget a fején.
 -Ah, Sakura-chan, én csak vicceltem!- nyafogta.
 -Én meg ezerszer megmondtam, hogy hülye vicceid vannak!- lengette meg az öklét a lány.- Baka!
Rei megint elvigyorodott. Egy röpke pillanatra elképzelte mi lenne, ha ő ugyan ezt csinálná meg Sasuke- val…- Addig élnék.- mondta.- Hé srácok! Várjatok!
A három gyerek hátrafordult.
 -Áh, Rei-san!- kiáltotta Naruto.
A lány odaszaladt hozzájuk.- Csak most végeztetek?
 -Hai.- vágta rá a szőke srác.
 -Kerestelek, mondom hátha megint együtt ebédelünk, de nem.- sóhajtotta Rei.
 -Oh.- hümmentette Naruto.- Holnap mehetünk!- vigyorodott el hirtelen. Sakura ugráló bal szemmel nézte őket. „Mi van, már Naruto- ra is hajt?! Ez nem lehet igaz!!!” füstölgött magában. „De addig se mászik rá Sasuke-kun- ra! Hehe!” Imádottja felé fordult, hogy ellenőrizze mit vált ki belőle Rei jelenléte, de a srác a szokott semleges- kicsit unott ábrázatával nézte az egymásnak örülő két idiótát.
 -Voltál bent Iruka-sensei- nél?- kérdezte Sasuke. Erre Rei lelendítette a válláról a táskát, ami hatalmasat csattant a földön.
 -Voltam.- nyögte.- És el is látott mindennel.- Megeresztett egy sátáni félmosolyt.- Lesz egy pár kérdésem.
A srác megpróbált nyugodt maradni, de egy pillanatra azért az égre emelte a tekintetét, mintha fohászkodna.- Ma este Kakashi-sensei ráér.
 -Mire ér rá Kakashi-sensei? Hm?- pislogta Naruto.
 -Neked ahhoz semmi közöd, baka.- vetette oda Sasuke. Rei viszont készségesen válaszolt, miközben átkarolta Naruto vállát.
 -Úgy néz ki másfél hónap alatt kell belőlem ninját faragni, hogy ne kelljen avval a görénycsordával mennem.
 A szőke srác kérdőn nézett rá.- Másfél hónap?
 -Hai. De nem reménytelen. A kawarimiről például csak egy órát tanultam, de már meg tudnám csinálni.
 -Tényleg?- vonta fel a szemöldökét Sasuke.
 -Ne most próbáljuk ki.- intette le a lány. A fiú visszacsúsztatta a kunait a combtokba.- Amúgy a padlószőnyegem kicsírázott az esővíztől!- újságolta, másfelé terelve a beszélgetést.
 -Az nem a kiborított tea miatt van?- kérdezte epésen Sasuke. Hajnalban Rei megkísérelte csukott szemmel visszarakni a tálcára a csészéjét, de a mozdulatsor végére valahol a szoba közepén kötött ki. Mellesleg még félig tele volt…
 -Höhö,- húzta fel az orrát Rei.- Inkább mennyünk.
Sasuke megindult, halkan elköszönvén a többiektől, Rei pedig utána, egy harsány „Ja mata!” -val.
 -Ezek miért mennek együtt?- kérdezte halkan Naruto. Sakura már a robbanáspontnál járt.
 -Én tudjam?!- kiabálta le végül a szőke srácot.
 -Jól van, jól van!- próbálta meg megnyugtatni Naruto tisztes távolságból.
Az ajtóban Sasuke megtorpant egy pillanatra.- Te hogy jöttél ki a lakásodból?
Rei lazán a falnak támaszkodott.- A tűzlétrán másztam le. Mit ne mondjak, kicsit se néztek hülyének, de mindegy.
 Bent Sasuke odadobott valamit Rei-nek.
 -Mi ez?- Hatásszünet.- Jé, a cipőim! Hol voltak?
 -Az ágyam alatt.- morogta a srác. Nem érette, hogy Rei mit talál ezen viccesnek, sőt nevetnivalónak.- Kakashi azt mondta két óra múlva találkozunk.- Csak magában tette hozzá, hogy lesz abból három is vagy akár négy is, de nem számít.
 -Akkor én lecsekkolok.- mondta a lány, és mint aki nagyon ismeri a járást, félretolta az ablaktáblát, kilépett, és átdobta a táskáját. Ő maga fél percig szuggerálta még a távot, majd óvatosan átlendült a tűzlétrára, és onnan az erkélyre.
 A tekercsekkel teli táskát a sarokba passzolta tovább egy erős jobbossal, majd a titkos kis szekrényéhez szaladt. Kezdett kitisztulni a feje, na meg tisztes távolságban volt már az akadémiától is. Óvatosan húzta ki a felső fiókot; A dédapja shinobi holmija…A kunaiknak való combtok, és az övtáska, amiben a shurikenek voltak, ugyan olyanok volta, mint amilyet a mostani ninják hordtak. Megtalálta a head-protectort is, de túlzásnak érezte, hogy felvegye. Egy fekete kendőt kötött fel helyette.
 -Nézzük, mi van még itt…- A fiók alatt egy nagyobb tárlórész volt, ebben rövid katanákat talált, és egy darabjaira szedett sasumatat.- Ezek most nem kellenek…- véletlenül belenyúlt valami gusztustalanba.
 -Bleh!- Kihúzta a kezeit.- Mi ez?- Egy szúette mojiri volt, vagyis egy hálószerűség, amivel az ellent lehetett ellehetetleníteni.- Bah…- Mivel nem remélte, hogy mást talált inkább felkötötte a tokot, és az övére tűzte a kis táskát. Ellenőrizte, hogy mindben van-e fegyver, majd kitúrt néhány tekercset a táskájából, és visszamászott Sasuke- hoz.
 A srác a konyhapulton ült, és teát szürcsölgetett.
 -Már szabályos zöld övezet van a szobám közepén.- köszönt be a lány, és ő is felmászott a pultra.
 -Azok honnan vannak?- bökött a kunai tokra Sasuke.
 -A dédapám shinobi volt, anbu, tőle maradtak meg ezek.- Kivett egy kunait, és megpörgette a jobb mutatóujján.- Régi, de még kétszer annyi időt kibírna.
A srác csak hümmentett, majd nyelt egy nagyot, mikor a kunai, amivel Rei játszott, leperdült az ujjáról, és pont a combja mellett állt bele a pultra.
 -Upsz!- kapta a szája elé kezeit a lány. Rá se mert nézni Sasuke- ra, csak a fegyverre pislogott, s arra a már nem is létező távolságra, ami a fiú lábától elválasztotta: a nadrág.
 -Ceruzával kéne kezdened, vagy ecsettel…
 -Vigyázz, legközelebb célzok is.- morrant a lány. Beszóltak neki, nem vitás, de lesz alkalma megbosszulni.
A fiú pillantása a tekercsekre tévedt.- Mit nem értesz?
 -A kawarimin kívül szinte semmit.- sóhajtotta Rei.- Elméletben idáig minden olyan egyszerűnek tűnt, de ezek a hand-seal-ek...- Elkezdte a Henge No Jutsu-hoz használt seal- t, egy- két hibával.
 -Csak egyszer kell megtanulnod, utána már anélkül is megy.
A lány sátáni kacajt hallatott.- Úgy legyen.
Kakashi a megbeszélt időt két órával tetézte meg. Rei legszívesebben leüvöltötte volna a haját a fejéről, a maszkjával együtt, de csak pörgette a kunai-t, közben pedig nagyon szúrta a jounin homloka közepét. Bosszúszomjasnak kellett volna, hogy legyen, de Kakashi-sama segít neki, ezt nem felejtette el. Sasuke részvétele meg mellékes, őt nyugodtan megverheti. Feltéve, ha bírja…
Az edzőpálya, ahol voltak, csak félig volt kivilágítva, a többi lámpát sajnos valami vandál bagázs hazavágta, vagy a gyakorlók intézték el őket, nem lehetett pontosan tudni. Majdnem szabályos oválisban húzódott a tisztás; az egyik felén hatalmas farönkök betekerve préselt bambuszgyékénnyel, evvel szemben pedig a másik oldalon céltáblák oszlopokon, vagy faágakra felfüggesztve.
 -Jól van, kezdjük.- rakta csípőre a kezeit Kakashi.- Először is: meg kell néznünk milyen gyors.
Sasuke már majdnem megszólalt, hogy veszélyesen gyors, legalább is a gázolásos emlékekből ez tűnt ki neki, de inkább csöndben maradt.
 -Fuss el a céltáblákig, majd vissza.
Rei fura arcot vágott, olyan „Ugye ezt most nem gondolta komolyan?!” félét.
 -Fussak.
 -Hai.- mondta Kakashi.
 -Tudod, úgy, ahogy a gyalogosokat szoktad gázolni.- intette Sasuke. Ő már fent trónolt az egyik rönk tetején, és láthatólag jót szórakozott Rei- n. Az morogva, de nekiveselkedett a feladatnak. Megropogtatta az izületeit, megfeszítette, ellazította az izmait, s közben azon füstölgött, hogy hátha valami kevésbé közönséges módon is meg lehetne nézni mennyire gyors.
 Nagy levegőt vett, és nekilendült. Pár métert tett csak meg, mikor füves részre ért, azon pedig még ott csillogott a hajnali eső maradéka, s úgy ahogy kell csúszásnak indult. A lány káromkodott egy szolidat, majd korrigálni akarta a hibát, de jobb lába, ami az élen csúszott árnyékot ért, majd kisvártatva a bal is, és úgy ahogy várta, elkezdett süllyedni. Velőtrázóan sikított, hisz legutóbb is bevált, de most Kakashi-sama kapta el a karjai alatt, és húzta ki.
 -Addig nem tudunk előbbre jutni, amíg ezt a képességedet nem uralod.- mondta a jounin, s felsegítette.
 -Könnyű azt mondani.- mormogta az orra alatt Rei.
 -Próbáltad már?
Sasuke odament hozzájuk.
 -Igen, de alig jutottam ki.
 -Honnan?- kérdezte a fiú.
 -Az árnyékvilágból, ha úgy tetszik. Ahova a teleportálás alatt kerül a…- Nem tudta mit mondjon. Embert, vagy árnyékjárót? Nem mondott semmit.
 -Muszáj megtanulnod kezelni ezt.- ismételte Kakashi.- Koncentrálj, és próbáld meg.
Rei legszívesebben elrohant volna. Érezte, hogy a tegnapi reszketés megint úrrá lesz rajta, s a biztonság kedvéért ellépett az árnyéksáv mellől. „Tényleg muszáj?” Vett egy nagy levegőt, mintha a víz alá akarna bukni. Összerakta a kezeit, s koncentrált… Összpontosított minden erőt, amiről úgy tudta van, s megparancsolta: Süllyedj! Érezte, ahogy az a selymes valami centiről centire lepi el…
 Kakashi és Sasuke elkerekedett szemekkel figyelte, ahogy a lány alámerül saját árnyékában.
 -Félelmetes!- csúszott ki a jounin száján. A tekercseken szerepelt a Shadow Teleport, de más olvasni róla, és más látni a gyakorlatban. Ezt a technikát viszont csak két család tudja az egész klánból, azok közül, akik letelepedtek Konohában. Rei melyik?
 A lány szemei kipattantak.- Újra itt…- suttogta gondolatban.- Mozdulj!- Eldöntötte, most nem figyel másra, a gyilkos hangokra, nem hagyja, hogy maga alá gyűrjék. Most ő parancsol, ő ennek az elemnek az ura… Ha valaki kívülről szemlélte volna a jutsut, csak annyit látott volna, hogy a lány, még mindig összekulcsolt kezekkel abban a sötét dimenzióban, hol itt- hol ott bukkan fel, mindenféle átmenet nélkül. Vagy öt perce lehetett már „lent”, mikor ráunt, és keresett egy kijáratot. Ha most se jön a hang, akkor ő nyert… Megpillantott egy hullámzó fénysávot, mintha egy óriási gyertya lángja lett volna- Oda!- A nyílás előtt bukkant fel, amin azonnal ki is bújt. Újra a szabadban!
 Mikor körbenézett nem tudta hol van. Aztán lassan be tudta azonosítani a helyet. Kakashi-sama, és Sasuke tőle kb. tíz méterre álltak még mindig megkövülve.
 -Hahó!- kiabálta a lány, s heves csápolásba kezdett. A két ninja úgy fordult meg, mint aki dróton rántanak.- Működik!- vigyorogta szélesen a lány, s úgy gondolta, sikerén felbuzdulva, hogy a köztük lévő távot is teleportálva teszi meg. Most egy szemvillanás alatt tűnt el, s bukkant fel abból az árnyéksávból, amibe előzőleg önkénytelenül is el akart süllyedni.
 -Hát kényelmesebb, mint rohangászni.- vigyorogta.- Nos, mennyire vagyok gyors?- fordult oda Kakashi- hoz. A jounin még pislogott egy párat, majd úgy tűnt szélesen elmosolyodik.
 -Megfelelő.- mondta.- Akkor most egy jutsut nézünk.
 -Azt mondta, a kawarimit már tudja.- szúrta közbe Sasuke. Rei gyilkolászta egy kicsit a tekintetével, majd önelégült képpel fordult a jouninhoz.
 -Kipróbálhatjuk.- bólintotta Rei.
Szembe álltak egymással, maguk között tisztes távot hagyva. Sasuke két kunait is elővett, s várta a lány jelzését. Az pánikolt egy kicsit magában, hogy ennyire könnyelmű nem lehet, de azért intett a srácnak, hogy dobhat… Nem merte, kitért előlük. Az egyik a felkarját sértette meg, a másik elszállt mellette. Megint megeresztett egy néma káromkodást, s mérgében dobbantott egyet.
 -Újra!- intette Sasuke- nak, miután kifröcsögte magából a mérgét. Másodszorra se ment. Fél attól, hogy azok a hegyes, és éles fegyverek belé álnak. Elvégre ez a természetes. Nem volt egy mazochista alkat.- Gyerünk!- Összekulcsolta a kezeit, s koncentrált. A holdfény megvillant a pengéken… Megint kifordult előlük.
 Hatalmasat sóhajtott, s haja fedezékéből kémlelte, hogy a két ninja mennyire unja már a bénázását. Meglepődött, mert egyikükön se látott neheztelést, vagy gúnyt. Türelmesen figyeltek, és vártak. Ettől valamelyest megnyugodott, s újra intett. A kunaik most alacsonyan jötten, térdmagasságban. Rei önkénytelenül is lenézett, s ekkor mintha lassított felvételbe váltott volna át. A kunaik vontatottan szálltak felé, ám a legfurcsább az mégis az árnyékuk volt. Felpillantott Sasuke- ra, hogy fiú ebből vajon mit érzékel, de alig vette le tekintetét a fegyverek árnyékáról, máris minden normál sebességre váltott vissza, és épp tehetett egy félfordulatot, hogy a pengék ne a térdébe álljanak bele.
 -Geez…- fújta. Kakashi- ra pillantott, aki mintha egy kicsit másképp nézett volna rá. Vizsgálóbban… Ledermedt. Ekkor vette észre, hogy a jounin bal szemére már nincs ráhúzva a head-protector. Tökéletesen látott a sötétben, így a három pontú sharingant is tisztán kivette. Azt meg honnan szerezte?! Tudta, hogy a sharingan kizárólag az Uchiha klán tagjainál jelenik meg, és Kakashi-sama biztos nem volt az. Megvonta a vállát. Szentségit, most ne ez foglalkoztasson!- förmedt magára. Megrázta a fejét, s újra felvette az alapállást. Ki akarta próbálni, hogy megint előjön-e a lassított kép. Bólintott Sasuke- nak, aki most három kunait dobott mellmagasságban.
 Rei a pengékre fókuszált, s azok menten megtorpantak, majd lassítva haladtak tovább. Sikerült!- ujjongott magában, de figyelt, hogy most ne nézzen félre.- Mit kéne evvel csinálnom? Valami funkciója csak van…- Heveny düh fogta el, amiért a szülei nem engedték meg neki, hogy a klán képességeit tanulmányozza. Hirtelen bevillant neki Pei tegnap esti siralmas kísérlete a Katon irányítására. De milyen seal kell a Shadow Control no jutsu- hoz?!
 A kunaik már megtették a táv felét.- Mit csináljak, mit csináljak?- motyogta halkan. Összekulcsolt keze megremegett, majd tenyerei az izzadság miatt elcsúsztak egymásról. A kunaik ugyan ekkor rezdültek meg, s váltottak más röppályára. Minimális volt ez az egész, Rei- ben viszont világosságot gyújtott. A felfedezés hevében megint félresiklott a tekintete, s pengék már alig voltak tőle öt méterre. Újra rájuk szegezte a tekintetét, de mintha már késő lett volna. Jobb tenyerét kitárta, s tett vele egy felfelé irányuló mozdulatot, mire a kunaik iránya vett egy derékszöget, és felszálltak a csillagos égbe.
 -Mi?!- Sasuke elképedve nézett a fegyverei után.- Te most mit csináltál?!
Kakashi csendben figyelt.
 -Kérlek dobj még, ez lesz az utolsó, utána megcsinálom a kawarimit!
A két ninja kiterült.- Idáig nem a kawarimit próbáltad?!
Rei- t lányos zavar fogta el pár pillanatra.- Hát nem.- vakarta meg a tarkóját.
Sasuke végül hajlandó volt még egy próbát dobni, s ezeket a kunaikat a lány már célzottan irányította, mégpedig vissza a feladónak. Mikor a srác látta, hogy itt nincs minden rendben shurikenekkel akarta kivédene az ellene kelt fegyvereket. Rei úgy gondolta gonoszkodik egy kicsit, végtére is ez az edzés az ő épülését szolgálta, s a shurikeneket is eltérítette. Sasuke a fogait csikorgatta.
 -A francba.- kitért a pengék elől, de meg sem állt Rei- ig. A lány ezt felhívásnak vette, s nem várta meg, hogy odaérjen hozzá. Előkapott egy kunait, és megindult. A fiúnak már nem maradt használható fegyvere, így amint elért Rei- hez, egy ügyes, és félelmetesen gyors manőverrel elvett tőle egy kunait. Látszólag egyenlők voltak az eséséjek. Kakashi ezt ritkán tette, de most habozott. A várakozás mellett döntött, hisz látja, ha komolyra fordulna a helyzet, akkor pedig közbeavatkozik. Előbb utóbb úgy is összeeresztette volna őket, igaz nem ártott volna a tervezett dolgokat megtanítani Rei- vel. Tulajdonképpen még semmit se csinált meg abból, amire utasította. Egyedül a teleportálást, de az is klán-jutsu. A vizsgán hasznát nem veszi, de legalább már uralja ezt a ninjutsuját.
 Rei hátrált pár lépést. Másképp festett a dolog most, hogy már a fiúnál is volt fegyver. Mit nem adott volna egy olyan jutsuért, ami teljes sötétséget idéz meg! Akkor ő lenne az egyedüli, aki látna, hisz a sharinganok már a sűrű ködben hasznavehetetlenek, hát még a teljes sötétségben. Sasuke támadásba lendült. Az első csapása visszafogott volt, Rei ki tudta védeni, igaz eléggé ki kellett tekeredjen hozzá, mert a kunai a hátát vette célba. Gonosz mosoly jelent meg az arcán, mikor a fiú fekete szemeibe nézett. Most megmutatja mit tanult kis barátnőjétől…”Drága Aoi, köszönök mindent!”
 -Uchiwa senpuu!- kiáltotta el magát a lány, miközben egész törzse egyenesbe fordult, s lábaival félelmetes gyorsasággal rúgott. Sasuke mellkasát súrolták a lány talpai, de mivel a támadásban nem kevés chakra is volt, igaz Rei öntudatlanul vetette be, métereket szállt odébb, majd tovább radírozta a földet. Normális esetben talpra ugrik esés helyett, de tényleg ledöbbent. Kakashi úgyszintén.
 Ez a technika amit Rei használt, a Uchiwa senpuu (Hasonló a Konoha senpuu- hoz.), az Uchiha klán egyik taijutsuja volt. A zárt tartásból a lábak legyező módjára nyíltak szét, s közben érték az ellent. Ezt meg lehetett sokszorozni, így a technika combo-vá módosult.
 A lány, miután a dupla Uchiwa senpuu- val letarolta Sasuke-t, a földre guggolt, s várta a hatást. A fiú azonnal talpra ugrott, mellkasát két kézzel markolászva. Hirtelen köhögni kezdett, majd vért köpött fel. Rei azonnal elsápadt, kezéből kiesett a kunai.
 -Te jó ég!- nyögte.- Sasuke!
A fiú fél kézzel intett neki.- Egy kicsit erős volt.- köhögte. Döbbenete már elmúlt, mert nem egy dolog megviláglott előtte, többek között az is, hogy Rei mikor, kitől, és hol tanulta az Uchiha- k eme taijutsuját. Tulajdonképpen szórakoztatta a dolog, mert ha jól sejtette Rei tud még több olyan techinkát is, ami eredetileg az ő klánjáé.
 Kakashi megrázta a fejét. Nem káprázott a szeme: ez az az Uchiwa senpuu volt, amivel anno Obito is lealázta egy párszor. Mire rájött hogyan tudja blokkolni! Rei pedig kapásból duplázta, ami nem kis teljesítmény. Mégse volt jó ötlet hagyni, hogy tovább aprítsák egymást. Haladni kellett az alapokkal, mert anélkül hiába is tanít Rei- nek bármit.
 Köhögött egy sort.- A kawarimit, kérlek.
Rei elvarázsoltan nézett rá a jouninra. Azt se tudta, hogy mit is mondott. Az elé lépő Sasuke- ra is ilyen álmatagon pillantott fel.
 -Felkelsz még ma?- A lány homlokára szegezte a mutatóujját, és egy kis chanrával megpöckölte.
 -Auf!- Fájdalmas volt, de legalább észhez tért.- Majdnem mondta valami csúnyát.- morogta Rei, amint feltápászkodott. Sasuke viszont nem mondott semmit, csak elvett a lánytól pár kunait, és visszaugrott a helyére.
 -Most lehetőleg az csináld, amit kell!- kiabálta oda neki. Rei bólintott, majd gyorsan végigcsinálta a kawarimi sealjeit. Bólintott, a kunaik jöttek, s ő most nem tért ki előlük. Az egyik a jobb felkarjába, a másik a bal combjába állt bele. Most Sasuke sápadt el, amint látta a vért kifolyni a sebekből.
 -Rei!- kiáltott fel. A lány viszont nem mozdult, de még csak nem is változott át semmi mássá, amire esetleg kicserélte a testét. Sasuke helyett Kakashi ment oda, s rántotta ki a lány karjából a kunait. Ekkor a test halk szisszenéssel elfeketült, s mintha hamuból lenne, elporladt. Mikor az a fura anyag földet ért, felszívódott, és végül abból az árnyékfoltból, amit maga után hagyott, bukkant ki Rei épen, sértetlenül.
 Sasuke félrecsapta a fejét. Megkönnyebbült mosoly jelet meg rajta, de amint visszafordult, szigorú, kicsit idegbeteg ábrázat ült ki rá.
 -Azt ne mond, hogy megijedtél.- szólt oda kajánul Rei, lazán csípőre vágva a kezét. Sasuke nemlegesen megrázta a fejét, de legszívesebben jól nyakonvágta volna azt az idiótát.
 Kakashi sóhajtott egyet.- Hát nem egészen így gondoltam, de ezek szerint neked így működik a kawarimid.
 Re vállat vont.- Megpróbáltam fatörzset idézni, de ez lett helyette.- Megrázta magát, és lelkesen felkiáltott.- Mi a következő?!- A két ninját ez a kis kitörés Naruto- ra emlékeztette.
 -Vedd fel a kunaid, és gyerünk a céltáblákhoz.- mondta Kakashi, s eltűnt.
A lány citteget egy sort.- Ez már nekem is megy,- s ő is eltűnt. Igaz pukkanás, és bármi egyéb jel nélkül, s legközelebb Kakashi mellett bukkant fel a céltábláktól egy jó húsz méterre. Sasuke elfintorodott.
 Mikor odaért hozzájuk Kakashi-sensei rábízta, hogy mutassa be miként kell bánni a kunaival.
 -Rei.- fordult oda a lányhoz, aki máris vette a lapot. Összekulcsolta a kezeit, és koncentrált. Azok a kunaik, amiket Sasuke a kawarimi gyakorlásakor eldobált most felemelkedtek, s Rei kezét követve egy helyre csoportosultak, utána villámgyorsan a fiú felé szálltak. Az kinyújtotta a kezét, majd egy pontos mozdulattal elkapta mindet, egyszerre. A pengék, miután maga elé emelte őket, legyezőként nyíltak szét a kezében.- Arigato.- Összecsukta a „legyezőt”, s visszasüllyesztette a tokjába.- Először is célba kell találni.- mondta a lánynak.
Rei erre nagyon röhögni akart, de megálljt parancsolt az arcizmainak, amikre a feszült figyelem látszatát erőszakolta.
 Sasuke gyors egymásutánban öt kunait hajított el, ezek egy céltáblába találtak bele, mind a közepébe, majd a következő sorozat shuriken a mellette lévő táblába állt, egy Konoha jelet formázva.
 -A kis kreatív.- epézte a lány.
 -Most te jössz.- mondta Kakashi. Rei lelkesedése kicsit megzuhant, mert nem tartotta magát valami jó célzónak. A szemetesbe is csak véletlenül szokott beletalálni a papírgalacsinnal. Megemberelte magát, hisz itt van ez az irányító képessége, evvel akár még cifrázhatja is, mielőtt betalál.
 -A Shadow Controlt most, ha lehet, mellőzd.- szúrta közbe Kakashi. Erre Rei megint lelombozódott.
 -Na jó, gyerünk.- Támadó állást vett fel, majd először jobb kézzel, majd bal kézzel kapott ki egy-egy shurikent, és elhajította őket. Aztán jutott eszébe, hogy célozni is kellett volna, de egyszerűen képtelenségnek tűnt. És mégis, a jobb kézzel dobott csillag három kör híján a közepébe talált, a balkezes viszont épp ott fityegett a legszélén. Vagyis az már a tábla pereme volt. Félve nézett körbe, arra számítva, hogy lesújtó pillantással illetik; de épp ellenkezőleg, mindkét ninja kissé meglepetten pislogott a táblára, majd rá.
 -Na mi van, ennyire béna vagyok?!- kiabálta el magát a lány.- Valaki mondjon már valamit!- Erre aztán felrezzentek.
 -Nem rossz.- ismerte el Sasuke. Jól emlékezett, hogy neki az első shurikenjei jócskán mellé mentek. Aztán eszébe jutott az is, hogy Rei árnyékjáró, azok pedig a vérükben hordozzák… Nem gondolta tovább. Ránézett a lányra, és el nem tudta képzelni, hogy gyilkos. Elkomorodott. Itachi- ról, se gondolta volna, hogy azt teszi, amit tett. Kakashi halk nevetése riasztotta fel.
 -Ha így haladunk, elég lesz az a másfél hónap.- Lehajolt a lányhoz.- Persze, ha nem linkeskedsz.
Rei elvörösödött.- Áh, én?!- mutatott.- Dehogy!
A kezdeti sikerek öröme aztán hamar szertefoszlott, mikor a kombinált támadásokra került a sor. Először Sasuke mutatott neki pár egyszerűbbet, ezeket a sokadik próbálkozásra úgy, ahogy meg tudta csinálni, de a közepes erősségűekkel már gondban volt. Azt már nem is hagyta, hogy a bonyolultabbakat megmutassák neki. Ezek után Sasuke- val együtt kellett Kakashi- t támadniuk, az edzés levezetése képpen.
Elrejtőztek a jounin elől. A lány már kapkodva szedte a levegőt, s kezében reszketett a kunai.
 -Ha nem tudnám, hogy profi, azt hinném nem ember.- nyögte, megtörölvén a homlokát. A Kendő már rég feljebb csúszott, de legalább féken tartotta a folyton a szemébe hulló tincseket.
 -De most legalább nem játszik.- mondta Sasuke. Rei mellett hasalt egy széles faágon, sűrű falevelek takarásában.- A mi edzéseinken ritka, ha nyílt harcot kezdeményez…
 -Nagyon sajnálom.- mormogta az orra alatt Rei. Enyhe nyomást érzett a bordái mellett, s hideg veríték lepte el. Még egy támadást nem fog kibírni, neki ennyire futotta az erejéből.- Sasuke.- szólt oda a fiúnak.
 -Hm?
 -Áh, hagyd, semmi.- visszakozott. Pedig mennyire egyszerű lett volna kinyögnie, hogy késsz, ennyi, vége! De nem, ő nem. Még szenved egy fél órát, ha nem többet, és megint nem tud a saját lábán hazamenni. A kórház valószínűbbnek tűnt.- Most kezd te.- suttogta.
 -Hai.- bólintotta a fiú, s már ki is lendült a fedezékéből. Rei helyet akart változtatni, hogy jobban belássa a tisztást, de amint megmozdult, a fájdalom végigcikázott az oldalában.
 -Damn!- Ököllelt vágott bele a fatörzsbe.- Én nem vagyok ninja…- Dühkönnyek lepték el a szemét. De még így is látta, hogy saját árnyéka a kezére vetül, s hogy abból fényes, vékony lila szálak, mintha fonalak lettek volna, a sötétségből tekerednek rá, s úgy kúsztak be a bőrébe, hogy ő maga nem is érezte.- Mi ez?- Közelebb hajolt, így a szálak kivehetőbbek voltak. Hiába erőltette az agyát, nem jutott eszébe más klánbeli képesség az eddig kipróbáltakon kívül. Egész közel görnyedt saját karjához. Ekkor látta meg a fonalakban keringő liláskék valamit.- Chakra?…- A mási kezét is az árnyékba rakta. Megszámlálhatatlan sok szál hálózta be, s áramoltatta belé a chakrát. Érezte ahogy újra feltöltődik energiával, a láz pedig lelappad a testében. A fájdalom teljesen elmúlt, s most már csak a friss erő feszítette. Elemelte kezeit az árnyékról. Nyitott tenyereit nézte, s ujjait, ahogy mozognak… Kirázta a hideg. Furcsát érzett, az rémítette meg.- Árnyékcharak.- mondta maga elé, s felkapta a kunaiját.
 Mikor kilendült a fedezékből, Sasuke már javában ostromolta a jounin- t.
 -Ennyire azért nem kellett volna sietned!- kiabálta oda a lánynak. Közben támadást hárított, s ő kezdeményezett egy újat. Rei Shadow teleporttal próbált meg a jounin közelébe férkőzni, s keresztbe tenni neki, hogy Sasuke támadásai eredményesek legyenek.
 -Mintha hátul is lenne szeme.- fújta a lány. Hiába mozgott nesztelenül, Kakashi már olyan szinten kezelte a sharinganját, amiről nemrég húzta fel újra a head-protectort, hogy a teleporttal való mozgást érzékelte, igaz csak az utolsó pillanatokban tudta hárítani Rei támadásait. Így volt ez akkor is, mikor a lány hátulról akarta meglepni egy pontosan célzott kunaival. Már nem számított rá, hogy eltalálja, csak úgy a megszokás kedvéért tette. Kakashi természetesen megint kitért, meg is lepődött, hogy nem hallja a penge suhogását, de Sasuke még csak nem is láthatta, mert mestere takarásában volt… A kuni a bal felkarjába szelt bele elég mélyen, s fura, égető, metsző érzés maradt utána. Legszívesebben tíz körömmel mart volna bele…
 -Sasuke!- kiáltott fel a lány, és odarohant hozzá.- Jól vagy?!
 -Nem súlyos.- rázta le karjáról a lány kezét.
Kakashi melléjül lépett.- Had nézzem.
 -Mondom, hogy nem súlyos!
A jounin ellentmondást nem tűrően megragadta a csuklójánál fogva, és feljebb tűrte a pólója ujját. Megdermedt.
 -Mi az?- furakodott oda Rei. Megnézte ő is a sebet, de nem észlelt rajta semmi furcsát. Kakashi viszont még látta azt a fekete valamit, ami a fiú húsába szívódott. Gyorsan lefertőtlenítette a sebet, bekötötte, majd megkereste azt a kunait, amivel Rei megsebesítette Sasuke- t.
Mikor felemelte a pengét, arról mintha lepattogzott volna egy vékony, fekete festékréteg.- Árnyékméreg…- Végre kiderült, hogy Rei melyik kazoku tagja. Az első tekercsen csak a letelepedő családok voltak feltüntetve, azóta pedig keveredtek a nevek, és születési anyakönyvi kivonatot nem talált. Egy kettő volt csak bent, de azok már kihalt ágaké. Nem tudta lenyomozni, hogy Rei a három kazoku közül melyikbe való, így a technikákra kellett támaszkodnia. A Shadow Poison pedig a Mestergyilkosok, a legfőbb elit család 11-es számú ninjutsuja. Ennél már csak két halálosabb van…
 Aggódva pillantott Sasuke- ra, de a fiún semmi se látszott, amit a méreg hatásaként lehetett volna értelmezni. Élénken hárította Rei aggódásrohamát, sőt, ha jól látta, még zavarba is jött tőle. Felidézte magában az árnyékméregre vonatkozó második passzust a tekercsből. „A támadó fegyverén méreg képződik, ami ha bekerül az áldozat vérébe azonnali halált okoz. Ehhez persze megfelelő koncentráltságú árnyékméreg kell.” Megkönnyebbülten sóhajtott. Mivel ez egy magas szintű jutsu, Rei pedig abszolút képzetlen, nem tudta az öléshez szükséges mennyiséget előállítani. Ez is ösztönös volt nála, mint a némajárás, vagy az ultralátás a sötétben.
 -Ennyi elég volt mára.- intett a gyerekeknek.
 -És holnapra is.- tette hozzá a lány. Könnyen szerzett ereje mintha elpárolgott volna. Mióta eldobta azt a kunait nagyon gyengének érezte magát, az aggódás pedig plusszba leterhelte.- Át fogom aludni az egész napot.
 -Holnap este is szabad vagyok,- szúrta közbe Kakashi,- és akkor a Henge no Jutsut vesszük.
Rei lehervadt.
 -Nem fog fájni.- veregette hátba a srác. Rei laposan felnézett rá, és pillantása igen sokatmondó volt…
Együtt mentek haza, igaz szólni nagyon nem szóltak a másikhoz. Néha Rei tett fel az edzéssel kapcsolatban pár kérdést, de érdekesebb témát nem feszegettek.
 Sasuke elképedve nézett a lány után, mikor az nem állt meg a kapunál hanem tovább indult a sarok felé.
 -Hát te meg hova mész?- szólt utána. Rei hátra se fordul.
 -Felmászom a tűzlétrán.- intette, majd eltűnt a sarkon. A fiún heveny sértettség lett úrrá, de legyűrte. Mikor feloltotta a szobájában a villanyt önkénytelenül is az ablak felé nézett, de Rei- nek nyoma sem volt. Megrázta magát.
 -Bah, ez nem lehet igaz.- Elvonult zuhanyozni, de még előtte vizet tett fel forrni a teának. Akkor érte az első döbbenet, mikor a karjába nyilamlott a fájdalom, de olyan erősen, hogy térdre kényszerült a fürdőszoba közepén.- Mi ez?- Letépte a kötést, s jött a következő döbbenet. A kunai vágása befeketedett, s körülötte széles sávban lilává vált a bőre. Megszédült egy pillanatra. Hátát a hideg kádnak vetette, lábait kinyújtotta, s ép kezével görcsösen markolta felkarját, míg a fádalom elviselhetővé nem enyhült.- A fenébe…- Állásba küzdötte magát, és az orvosságos szekrényből kötszer, kenőcsöt vett elő. Fél kézzel nehéz volt ellátnia magát, de végül sikerült, s egy kis fájdalomcsillapítót bevéve már nem is tűnt lehetetlennek az alvás.

 

Új, egyedi design!    *****    ~~Videofan®~~Filmek, zenék, videok, !!! KATT KATT Katt!!! Nem fogod megbánni!!    *****    NÉZD MEG A jobbikbalkany.gportal.hu honlapot jó    *****    SZERETNÉL LÁTNI EGY REMEK ANAHÍS OLDALT?AKI AZ ELSŐ SZERLEM CÍMŰ SOROZATBOLISMEREDŐT?NEM?!?HÁT ITT AZ IDEJE!!!kATT katt    *****    ÍJÁSZOK, ÍJÁSZAT IRÁNT ÉRDEKLŐDŐK FIGYELEM!!! Íjászatról, kulturális és turisztikai rendezvényekről bővebben nálunk!    *****    PANBORO TÁNCSZÍNHÁZI FESZTIVÁL A KONDOR BÉLA KÖZÖSSÉGI HÁZBAN    *****    MISS HILTONS! Magyarország legigényesebb Paris Hilton-os portálja csak Neked! (: Nem fogod megbánni! CSAK EGY KATTINTÁS!    *****    Tokio Hotel! Napi friss, képek, vidik stb.! nézz be!! sztem megéri ;) th-zsofikehh.gp    *****    AKÁR 130eFt/hóNINCS regi díj, NEM termékforgalmazás,vállalkozói SEM kell!Fizi: átutalásal 2 hetente p.plusz@gmail.com    *****    ANTI FITNESS CLUB ÉS TOKIO HOTEL GP KATTT KATTT KATT BILL KAULTZ Anti fitness club kattt ha szerted az afc és a th kattt    *****    FABERLIC!!! 30%-os azonnali kedvezmény! Csatlakozz ma törzsvásárlónak! AJÁNDÉK annak, aki a mai napon regisztrál!!!    *****    Rendelj Szilvitől Avon terméket.Nézz be,MEGÉRI!    *****    LESZÁMOLHATÓ KERESZTSZEMES MINTÁK INGYEN!!!! www.gportal.hu/beusa    *****    használt mobiltelefon készülékek 100 db -os állandó készletböl - garanciával - GSM900    *****    ** Az ember olyan lény, aki túlságosan ostoba ahhoz, hogy önző lehessen, hiszen önmagán kívül nem érdekli semmi! **    *****    Keresztények Jézus, a Biblia, és az igazság fényében    *****    f1 liga indult!gyere és játsz!izgalmas futamok mint igaziból!jelnetkez mindenképpen!katt!!! www.f1rl.try.hu    *****    seonyár2008 - verseny - seo - nyár - 2008 -    *****    Milyen leszállni egy BOEING 747-sel? Milyen képeket csinál egy pilóta? Mi a legfrisebb újdonság a repülésben?    *****    Még csak most indult az oldal, de tanácsokat már kérhetsz és lassan MINDENt megtalálsz :) ♥ www.izzie.gportal.hu