Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyékjárók klánja (fanfic)2

2008.05.28

Rei nem sokat aludt, éjszakai sose bírt. Mindig pirkadatig volt fent, s utána aludt pár órát. Néha többet. Vagyis elég sokszor, így késett el mindig az óráiról, s ezért kellett rohannia úgy, hogy közben nem is hallott, s éppen, hogy látott. Elsőre nem szándékosan ment neki Sasuke- nak, tényleg nem, ám a másodikban volt enyhe szándékosság, hisz látta, hogy közelít a fiú felé, igaz az utolsó pillanatban- még ki bírta volna kerülni, de nem tette. Jót szórakozott a forrófejűségén, s élvezet volt olyannak feleselni, aki vissza is tudott vágni, s értékelte a kihívást. Lassan ismerte be magának, hogy szívesen megküzdött volna a fiúval, a ninja ösztönei erre vágytak, de az esze minduntalan megálljt parancsoltak az indulatainak, amit avval a feleselő, idegölő szövegeléssel volt kénytelen levezetni. Az tartotta vissza, hogy félt. Félt, hogy az árnyékjáró képességei olyan formán jönnek elő belőle, hogy kárt tesz valakiben. Sasuke szépen szabott arcát pedig kár lett volna elcsúfítani.
 Nagyot sóhajtva megpróbált lendületesen felpattanni az ágyból, amiből az lett, hogy kis híján spárgában ment le a padlón.
 -Affranc.- sziszegte. Igaz a törött bordákat hála a gyógyító jouninoknak, már nem érezte, de a parketta végighorzsolta combjait, ami nem volt kevésbé fájdalmas, mintha kunaival metszették volna fel. Nagyokat nyelve, főleg a könnyeit, feltápászkodott, majd úgy gondolta neki itt már nincs keresnivalója. Már el is húzta az ablakot, mikor megszólalt benne az egérhangú lelkiismeret: De hát holnap benéz hozzád Kakashi- san, és mi lesz, ha nem talál itt?- Teljesen kibújt az ablakon: Semmi.
Tett pár óvatos lépést a tetőcserepeken, majd minden erejét összeszedve elrugaszkodott. A szemközti, fél emelettel alacsonyabb falat célozta meg. Mikor érezte talpa alatt a téglát, újra elrugaszkodott, s három kecses hátraszaltó után a földön guggolt. Már félig felállt, mikor suhogást hallott a háta mögül. Még a szellő sem képes ilyen halk hangot kiadni, ami már nem is igazán hang, hanem egy finom kis rezdülés, amit az éles érzékű emberek fognak fel. A lány első gondolata az volt, hogy valamelyik árnyékjáró jött utána. És most nincs itt a 7. csapat, hogy kimentse. Összeráncolta a homlokát. Eleddig azért nem védte magát teljes erőből, mert tartott tőle, hogy abba bele is halhat valaki. Az még hagyján, de a szemtanúktól jobban tartott. Sejtette, hogy a halál, és az ölés iránt való viszonylagos érzéketlensége az árnyékjáróságából fakad, de nem tudott neki mit csinálni. Ám, most ha kell, megvédi magát, és nem lesz benne köszönet…
 Kényelmes tempóban, némán szaladt végig az utcákon, mint egy kísértet, vagy inkább annak az árnyéka. Érzékeny füle egy emberi hangot érzékelt. Azonnal megtorpant, s lopakodva folytatta az útját. Elvigyorodott, mikor egy árnyékban lévő falbeugróban megpillantotta Sasuke- t. A srác azt hitte nem látja, mert teljes sötétségbe burkolódzik. Fatálisat tévedett, mert Rei klánöröksége képpen képes volt mindent meglátni, ami árnyékban rejtezett különösebb erőlködés nélkül. Ráadásul a srác előhívta a Sharinganokat is, amik végképp elárulták a másik gyereknek.
 -Vigyázz, mert még egy kicsit is megijedek.- szólt oda neki Rei. Sasuke meglepődött, de kisvártatva már félmosollyal lépett ki a gyér lámpafénybe.
 -Láttam az akrobatamutatványod.- mondta a fiú.
 -Áh, szóval téged éreztelek.- csapta össze a tenyereit örömmel Rei.- Már azt hittem megint valamelyik kretén árnyékjáró.- Hirtelen komoly képre váltott.- De ha láttad, akkor be kell látnod, hogy nem is volt olyan komoly a sérülésem, mint amilyennek te hitted.
 -Na persze.- horkant fel Sasuke.- Miután elláttak a kórházban. Tényleg, miért is lógtál meg?
Rei sértődötten lebiggyesztette az alsó ajkát.
 -Nem tartozom neked magyarázattal.
 -Igaz.- vont vállat Sasuke.
 -Atya ég!- hörögte Rei.- Valamiben egyetértünk! Kardomba dőlök…- álszörnyülködött.
A srác beletörődően elmosolyodott. Ez a lány tényleg nem százas, annyi szent. Odalépett hozzá, és egy kis chakrát is használva, megint oldalba bökte. Az épp a halálát előadó Rei úgy csuklott össze, mintha kihúzták volna belőle a csontvázát.
 -Alattomos!- nyögte fájdalmasan, elmorzsolva egy-egy könnycseppet mindkét szemsarkában.- Ennyire genya nem lehetsz!- pityeregte, majd a következő mozdulattal megpróbálta kirúgni a fiú lábait. Az természetesen elugrott előle, s közben három finom szál fémdrótot dobott el, amik körbetekerték a felálló félben lévő Rei- t.
 -Nyugton maradnál?- kérdezte tőle mérgesen. A lány erre csak ráharapott a szálakra, s megrántotta őket. Sasuke nem vette komolyan ezt a megmozdulást, ezért meg is lepődött, mikor teste ellendült a földtől, mert Rei olyan erősen rántotta meg a drótokat. Evvel egy időben a hurkok szorítása enyhült, a lány ki tudott belőlük bújni, majd egy-két gyors kézmozdulattal már az ő kezében volt a másik végük.
 -Ennek nem sok értelmét látom.- fújta Sasuke. Mérgesnek kellett volna éreznie magát, mert a lány még így, sérülten is felvette vele a harcot, de megnyugtatta magát avval, hogy ő sem teljes erővel támadott.
 -Ezt nevezem vaslogikának.- gúnyolódott a lány, s elengedte a fémszálakat.- Most pedig ha megbocsátasz, de a saját ágyamban akarok ébredni.
 Sasuke már inteni akart, hogy tőle aztán csinálhat, amit akar, de ekkor észrevette, hogy a lány egyik kötése átvérzett.
 Kakashi, amint leadta a lányt a kórházban, azonnal Sarutobi- hoz ment.
Az öreg tekercseket másolt hajónyi íróasztala mögött, amin ott fénylett opálosan a látógömb.
 -Nincs késő Kakashi?- kérdezte fel se pillantván ténykedéséből a 3. Hokage.
 -Az Árnyékjárók klánja miatt jöttem.
 -Áh, mindjárt gondoltam.- somolyogta az öreg, majd félrerakta az éppen írt tekercset, és az ecsetet.- Nos, Kubikazari- nak minden joga meg van rá, hogy a Ray lány gyámságát kérje, s ilyenformán magához vegye. A klán, és a kazoku törvényei szerint, így a helyes.
 -És ha Rei-kun nem akar Kubikazari- val menni, és árnyékjáró lenni?
Sarutobi gondterhelten szívott a pipájából.
 -Ray Rei már árnyékjáró, annak született.
 -És miért nem járt a ninja akadémiára?- Kakashi- t legbelül nagyon bosszantotta, hogy a kislányt akarata ellenére akarják arra kényszeríteni, hogy gyilkos legyen.
 -Ezt tőle kéne megkérdezned.
 -Mikorra tudja Kubikazari elintézni a gyámságot?
Sarutobi laposan felnézett a jounin- ra.- Mire készülsz?
 -Mikorra intézi el?
A Hokage gondterhesen sóhajtott.- Legfeljebb két hónapig húzhatom, de annak leteltével már menni kell a lánynak.
 Kakashi szürke szemében remény csillant…
 -Mi ez?- hajolt pár perc múlva gömbje fölé Sarutobi.- Sasuke?
Az ajtóban álló Kakashi hátranézett a válla felett.- Mi van vele?
 -Nézd csak meg!
 A lány megvetette lábait, mint egy csökönyös szamár, és Sasuke hiába húzta, először fél kézzel, majd két kézzel, nem mozdult.
 -Direkt csinálod ezt?!- hörrent fel.
Rei erre elröhögte magát: Halálian szórakozom rajtad!
Sasuke vonásai fenyegetővé keményedtek, mire a lány nyelt egyet.
 -Tőlem nyugodtan elvérezhetsz,- mondta a fiú, s tett egy lépést felé,- de azt a kórházban tedd!- evvel felkapta, a hátára vetette, és már vitte is.
Rei késve kapcsolt, s csak akkor hagyta abba a nevetést, mikor már fejjel lefelé lógott Sasuke válláról.
 -Te viszel a sírba!- nyögte.
 -Nem, csak vissza a kórházba.- vágta rá a fiú.- De ha nagyon ragaszkodsz hozzá el is földelhetlek.- tette hozzá kaján hanghordozással.
 -Nem ragaszkodom hozzá.- mondta unott hangon a lány, s hagyta, had vigyék.
 Kakashi a tarkóját vakargatva tekintett a gömbbe.- Remélem nem fajulnak el a dolgok köztük.
 -Mifélék azok a dolgok?- kérdezte Sarutobi, majd „elzárta” a gömböt.- Úgy tűnt egészen jó irányba árnyalják egymás jellemét.
 -Nem mintha annyira különböznének.- mondta az orra alatt Kakashi, de a Hokage mégis meghallotta, s kérdőn vonta fel a szemöldökét. A jounin erre a mozdulatra szokásos „terelő vigyorát” vette elő, és megsimogatta a tarkóját.
 -Nem mintha Rei-kun- t annyira ismerném.- mosolyogta.
A Hokage beletörődve rázta meg a fejét, majd hümmentett, amikor a jounin egy biccentéssel eltűnt.
 -Csak tudnám mire készül.- mormogta az orra alatt, majd magához húzta a félbehagyott jelentést.
Sasuke levetette válláról a lányt, aki kissé szédülve, sápadt-zöld ábrázattal fogta a fejét.
 -Azt hiszem tengeribeteg vagyok.- nyögte.
 -Mond csak,- fordult oda hozzá a fiú,- véletlenül nem a pszichiátriáról szöktél meg?
Rei abbahagyta a nyöszörgést, s szoborszerűvé dermedt. Lassan, nagyon lassan nézett rá Sasuke- ra az ujjai takarásából. Aztán nem szólt semmit, csak leengedte karjait, s sóhajtott egy nagyot.
 -De ha a főbejáraton megyünk, engem lenyakaznak!- pityeregte, miután felmérte a kórház tömegét maguk előtt.
 -Erre gondolhattál volna akkor is, mikor elszöktél.
 -Nehogy nevelni kezdj, mert tényleg elhiszem, hogy nem vagy hülye…
Sasuke lesújtó pillantással mérte végig a lányt, majd átkarolta, s egy pillanatnyi összpontosítást követően fellendült vele a tetőre.
 -Mamám, liftezik a gyomrom.- csuklotta a lány.- Mindjárt színeset ásítok!
Sasuke sápadtan nézett le rá.
 -Te beteg vagy.- közölte szárazon.
 -Ma még hányszor akarod a fejemhez vágni, hogy nem tartasz normálisnak?- fintorogta Rei.
 -Nem úgy gondoltam.- fújta a fiú.- Melyik a te szobád?
 -Gumiszoba?
 -Rei!
 -Jól van,- intette le Rei a kétségbeesett ábrázatú Sasuke- t,- lássuk csak.- Összecsomózott szemöldökkel pásztázta végig a nagy, sötét ablakokat. Egyik olyan volt, mint a másik. Másfél perc után már úgy érezte, hiába mereszti tovább a szemét. Zavarában két kézét a tarkóján fonta össze, és a sarkán kezdett hintázni. Ennek az lett az eredménye, hogy kis híján hanyadtvágódott.- Jesszus!- rámarkolt Sasuke vállára, hogy elkerülje az esést. Miután újra stabilan ált az amúgy csúszós cserepeken, kínos vigyorral pislogott kettőt.
 -Tényleg jobb lenne vízszintesben.- vacogta. Hátrapillantott a válla felett.- De nem oda lent.
 -Akkor?
A lány értetlenül próbált nézni, de lerítt róla, hogy nem tudja melyik ablak az övé.
 -Most mi van?! Ennél sötétebb már nem is lehetne, és még egyformák is.
Sasuke ritkán nézett szigorúan, de most még Rei ereiben is megfagyott a vér.
 -Oké.- biggyesztette le az alsó ajkát, majd nekilátott, hogy következtetésekből jusson el a szobájáig.
 Az utcán hova dobbantottam?- elmélkedett magában. Megtalálta a pontot, majd onnan, mutatóujjával végigvezette visszafelé azt a mozdulatsort, amit a szökésénél csinált.
 Óvatosan csúsztatták arrébb a méretes üvegtáblát, majd besurrantak a sötét szobába.
 -Be is fogsz takargatni?- kérdezte szórakozottan a lány, mire valaki, egy harmadik személy felhorkant a szobában, majd ágyrugó nyikordult.- Áááh…
 Azonnal hasravágták magukat.
 -Rei!- sziszegte a srác.- Ha innen kint vagyunk neked véged.
 -Nekem jó itt, és amúgy is, te erőlködtél.- suttogta fojtottan Rei.
A szörcsögés, ágynyikorgás egyre csak erősödött, sűrűsödött.
 -Na jó, kotorjunk kifelé, vállalom a kockázatot.- nyögte a lány, és Sasuke- n átmászva becélozta az ablakot.
 -Véged van.- morogta a fiú, és megindult utána.
Rei, mikor kimászott, rájött, hogy mindössze egy ablakot tévesztett el. Odasétált hát a következőhöz, kis erőlködéssel eltolta az üvegtáblát, majd szemeit villogtatva belesett, Üres. Az ágy hányavetin megvetve, pont ahogy ő szokta.
 -A te szobád?- kérdezte a háta mögül Sasuke. A lány hümmentett, mire egy gyöngéd taszajtás nyomán már bent is volt.
 -A kis udvarias.- mormogta az orra alatt, majd lerúgta cipőit, és felmászott az ágyra.
 -Szólni kéne egy nővérnek, hogy kösse át a sebed.- mondta a fiú.
 -Majd csengetek, ha tényleg rosszul érzem magam.- vetette oda Rei, és befarolt a takaró alá. Egészen a feje búbjáig felhúzta a paplant, majd azonnal le is vágta magáról, úgy, hogy derékig szabad volt. Hirtelen mozdulattal az éjjeliszekrény felé nyúlt, majdnem le is verte az orvosságosüveget, majd magához vett egy pohár vizet, amivel még enyhén liftező gyomrát akarta lenyugtatni. Sasuke odalépdelt, lassan, kimérten, ahogy szokta.
 -Itt fogsz őrködni?- kérdezte a lány, még félig pohárral a szájában.
 -Valamiért nem hiszem el, hogy nem lógsz meg megint.
Rei, ismeretségük alatt első ízben nézett kedvesen, sőt gyanúsan kedvesen a fiúra, bűnbánó bociszemekkel. Sasuke először mintha megijedt volna, aztán csak furcsán nézett, végül már annyira sokkos volt, hogy le kellett üljön. Az éjjeliszekrény mellett volt egy kis szék, arra rogyott le.
 -Még most se hiszed el?
 -Inkább sértegess!- adta meg magát nyögve a srác. A mennyezetre függesztette a tekintetét, s magában a közelmúlt pergős vitáin meditált.
 Rei közben szenvedett, de egyre látványosabban, és hangosabban.
 -Én így nem bírok aludni.- jelentette ki végül határozottan, s már lépett is ki az ágyból, mikor Sasuke mutatóujja találkozott homlokával.
 -Vissza.- mondta nagy komolyan a srác, és enyhe nyomást gyakorolt a csökönyös kölyök koponyájára. Az összehúzott szemöldökkel próbálta meg megnézni a vele érintkező ujjat, aminek az lett a következménye, hogy bekancsalított.
 -Auf, ez fájt!- nyögte, miközben kezeit a szemeihez kapta, és hátrább húzódott az ágyon.
 -Nemnormális.- dünnyögte Sasuke, majd visszahanyatlott az életmentő kisszékre. Tekintete, amely, csak úgy mellékesen, kerülte az ágyban szenvedő lányt, az orvosságosüvegcsére tévedt.- Idd meg a gyógyszered, attól majd elálmosodsz.
 -Hiába,- tárta szét a karjait a lány,- én csak akkor tudok aludni, ha már pirkad.- Ezt olyan nemes egyszerűséggel mondta, hogy még hihetőnek is tűnt.
 -Szóval te este abszolút nem alszol?
Rei nemlegesen megrázta a fejét.- Ezért kések el mindig, mert utána délig húzom a lóbőrt, és úgy kell rohannom, hogy majd kiköpöm a tüdőm.
 -És közben hobbiból gázolgatsz.- vetette közbe Sasuke.
 -Akkor majd magara szerelek egy hajókürtöt!- vágott vissza a lány.- De ez mist sem változtat azon, hogy én itt és most nem fogok aludni.
 -Az orvosságtól aludni fogsz.- kötötte az ebet a karóhoz Sasuke. A ninjaakadémián benne volt a tananyagban, hogy a regeneráló orvosságok 30%- át altató teszi ki, ami pedig nem kis mennyiség. Fel is kelt, megfogta az üveget, és odatartotta a lánynak.- Ne akard, hogy én itassam meg veled.- tette hozzá fenyegető hangon.
Rei jobbnak látta, ha elveszi, és megissza az orvosságot, mert nem kételkedett abban, főleg a hátoncipelés után, hogy a feketeszemű, ha kell, erőszakkal diktálja bele gyógyszert. Ahogy a torkán lement, máris érezte a zsibbasztó hatást, és a lassan, de biztosan kifejlődő ólompillákat, amik egyre csak nehezebbek, és nehezebbek lettek. Először megpróbálkozott avval, hogy a saját ujjai segítségével tartsa nyitva a szemét, de hosszabb távra ez nem bizonyult kifizetődőnek. Aztán dalokat dúdolt, de mikor ezek átfordultak altatódalokba, evvel is felhagyott.
 -Te meg mit csinálsz?- nézett őszinte megdöbbenéssel Sasuke- ra, aki ott ült az ágya mellett, és a sharinganokkal nézte őt.- Jesszus!- kapta az arca elé a kezét Rei.- Mit művelsz?
 -Szuggerállak.- felelte a fiú.- Vagyis megpróbállak hipnotizálni.
 -De édes!- fintorogta a lány.- De ha valami kárt teszel az agyamban, én,- itt óriásit ásított, és nem is fejezte be a gondolatát. Aztán újult tetterővel nézett farkasszemet a fiúval. Kár, nem lett volna szabad… Az árnyékjáró ereje automatikusan reakcióba lépett, amint a tudata érzékelte a sharingan behatását, még ha oly gyengén is. A válaszreakció sem volt tökéletes, így az lett a vége, hogy a kezdő hipnotizálás, és a rosszul végrehajtott, ösztönös védekező jutsu, ami szintén pszichés volt, kiütötte a két gyereket. Sasuke a takaróra dőlt, míg Rei a párnákra. Nesze nekik orvosság…
  Kakashi már meg sem lepődött igazán, mikor korán reggel a kórterembe nyitván ott találta Sasuke- t is. Bár azt elsőre nem értette, hogy miért az ágyra borulva alszik. Nyúzottnak tűnt, és a szokottnál is sápadtabbnak, akárcsak Rei, aki rosszabbul festett, mint előző este. A férfi a homlokára simította a tenyerét. Lázas volt, nem is akármennyire.
 -Mi folyik itt?- kérdezte magában, de nem tudta kitől. Az nem létezik, hogy a sérülései miatt legyen ennyire rosszul. Életerős, fiatal… Igaz avval nem volt tisztában, hogy a kazoku táborában mit műveltek vele. A gyógyító jounin- ok viszont szakszerűen ellátták, így a bordatörés nem lehet az oka.
 Megrázta Sasuke vállát.
 -Ah, a fejem!- nyögte a fiú álmos, karikás szemekkel, miközben két kézzel nyomkodta erőtlenül a homlokát.- Kakashi sensei!- Mikor meglátta a férfit, fogta csak fel igazán, hogy hol van, s hogy mennyi is lehet az idő, és elsőre nem tudta mikor, hogy került ide, és főleg, hogy miért. Aztán tekintete a furán mosolygó mesteréről az előtte fekvő, lázasan fel-felreszkető lányra tévedt. Azonnal belé villant a felismerés. A sharingannal tette volna ezt? Felpattant, s közelebb hajolt Rei- hez.
 -Hé, ébredj!- szólt rá halkan. Erre a lány csak dünnyögött valamit, majd az oldalára fordult.- Rei, ébredj fel!- mondta valamivel hangosabban a fiú.- Rei!
 -Még nincs dél!- morogta alig érthetően, álmos- mély hangon a lány, és a feje búbjáig rántotta a takarót.- Tiplizz innen!
Sasuke sóhajtott egy nyugodtat. Ezek szerint nincs nagy baja, ha már beszólni tud.
 -Mi történt?- fordult oda hozzá Kakashi.
A fiú sokáig habozott a válasszal.- Késő este összefutottam vele az utcán, és visszahoztam ide a kórházba.
 Kakashi már közbeszólt volna, hogy ezt tudja, látta, de inkább hallgatott.
 -Átvérzett az egyik kötése, de nem akart gyógyítót hívni. Aztán megitattam vele az orvosságot…- Most a sharingannal való hipnotizálás következett volna a gyónásban, de a homlokába nyilamlott a fájdalom. Pillanatokig nem látott semmit, nem érzékelt semmit, csak a vibráló, pulzáló fehér valamit görcsösen összezárt szemhéjai mögött.- Auf!
 Kakashi hirtelen megviláglott. Jól ismerte ezt az érzést, mivel mikor ő gyakorolta a sharingannal a hipnotizálást ugyan ezen ment keresztül.
 -Nem hiszem, hogy te csináltál volna bármit is rosszul.- mondta Sasuke- nak. A fiú résnyire nyitott szemekkel nézett fel a jounin- ra. Tudta volna mi történt?
 -Lehet, hogy Rei árnyékjáró mivolta zavart be.- morfondírozott tovább félhangosan a férfi.- Kell lennie valami blokkoló jutsunak, ami alapból bennük van…- Ennek feltétlenül utána kell néznie, mert ha a kiszabott két hónap alatt összeakaszkodik Kubikazari- val, vagy más árnyékjáróval, rossz lenne, ha meglepetés érné. Mondhatni mindenre fel van készülve a világon, egy- két dolgot kivéve, és azok között ott volt egy családnyi mesteri bérgyilkos is. Ismerte a saját határait, amibe nem volt belekalkulálva egy árnyékjáró. Sose harcolt még eggyel sem, ugyan mikor is tehette volna ezt meg. Egyszer sem akarták bérgyilkossal megöletni. Idáig mindig nyílt harcot kezdeményeztek vele, hogy nagyobb legyen a dicsőség, ha netalántán le tudják győzni. Egynek sem sikerült. És nem akarta, hogy ez másképp legyen a közeljövőben, így elhatározta, hogy kibővíti felszínes ismereteit az Árnyékjárók klánjáról. Úgy is szüksége lesz erre, ha Rei képességeit is fel akarja majd mérni.
 -Menjünk.- mondta végül Sasuke- nak. A fiút hirtelen öntötte el a düh, amit ökölbe ránduló kezei jeleztek. Csak azt tudta volna, hogy mégis miért, vagy kire mérges… Szótlanul követte a sensei- t, majd mikor kiléptek a kórház épületéből, hazafelé vette az irányt. Még mindig hasogatott a feje, és álmos is volt. Messze nem aludta ki magát. Hunyorogva nézett be egy üzlet kirakatába, ahol kerek számlapon vánszorogtak a vékony mutatók. Hiába, ő is legalább délig fog aludni…
 Rei rögvest felébredt, amikor az ápolónő hideg vizes kendőt toccsantott a homlokára. Úgy rándult ülésbe, mint akit dróton rántanak, de mintha ne m is létezne gravitáció, a nedves anyagdarab továbbra is ott maradt a homlokán. Úgy tűnt párolog belőle valami… Neki is iszonyatosan fájt a feje, mintha százan kiabáltak volna benne.
 -Idd meg ezt, leviszi a lázad.- nyújtott oda neki a nővér egy icipici kis pohárkát.
 -Remélem szaké.- mormogta az orra alatt Rei, majd egy nyeletre leküldte a borzalmas ízű löttyöt, ami minden volt csak nem szaké, bár erősségében vetekedett a rizspálinkával. Végigmarta a nyelőcsövét, de nem azért mert annyira forró, épp ellenkezőleg, annyira hideg volt. A fogai összekoccantak, mikor megérezte a gyomrában az állítólagos orvosságot, majd heves vacogásba kezdett. Eddig se volt melege, főleg, hogy hideg verejtékben úszott, de most még az az egy takaró is fájdalmasan kevés volt számára.
 Sejtette, hogy mi baja, de magában fohászkodott, hogy ez ne amiatt legyen. Mégis, egyre valószínűbbé vált, főleg miután egyik orvosság sem mulasztotta el a fejfájást, ami csak tompább lett, mélyebben sajgó.
 Délre aztán túl esett az összes viziten, átkötözték a sebeit, és a létező összes gyógyszert beadták neki, hogy levigyék a lázát. A furcsa azt volt ebben hogy ő azt nem is érzékelte, csak annyit fogott fel belőle, hogy csurom víz, és fázik. A láz eszébe sem jutott… Amint mindenki eltűnt a színről foga magát, és az előző esti menekülési útvonalon kicsit finomítva ugyan, de megint meglógott. Nagyon remélte, hogy nem akad össze megint avval a kotnyeles fekete szeművel. Miért kell neki beleszólnia az ő dolgába? Ráadásul csak vele foglalkozott ennyit, holott alig ismeri. Ezen füstölgött, amíg az utcákon surrant keresztül. Sajnos még nem látta át, de hát nem is tudta volna igazán átlátni, hogy közte és Sasuke közt több volt a hasonlóság, és a közös vonás, mint a csipkelődő természet.  Természetben csupán annyira különböztek, hogy Rei nem volt annyira zárkózott természetű, és magának való, mint a fiú, igaz ezt annak kellett tulajdonítani, hogy Rei több időt tölthetett a testvéreivel, az öccseivel, ellenben Sasuke, aki hamar elvesztette az egész családját, és a bátyját is.
 A lány nem viselte el sokáig a magányt, nem tudott, nem bírt magába roskadni, mert túltengett benne az életösztön, ami ugyan meg volt Sasuke- ban is, de neki összefonódott az életcéljával, ami minden volt, csak nem kellemes jövő…
 A lakás üresen állt. Néhány bútor fehér lepedővel letakarva. A nagy előszobában kartondobozok sorakoztak, benne olyan holmikkal, amiket Rei úgy sem fog használni, mert nem is az övéi voltak, és nem akarta őket tartogatni. Átküzdötte magát pár ilyen halmon, hogy a hálószobájába jusson, ami inkább volt kis kuckó, vagy barlang, semmint rendes szoba. Elfért benne egy félkör alakú ágy, merthogy a falak elég érdekes formákban fordultak egymásba, egy kis gardrób, egy még kisebb asztal, és a maradék falrészen egy hosszú, hatalmas vascsavarokkal rögzített lávalámpa. Ezt Rei a maximumra feltekerte, mire a buborékok heves hullámzásba kezdtek, s mély liláskék fény lepte el az ablaktalan kis kuckót. Morcosan körbepillantott. Rájött, elég sokára, hogy ez a hely elég depressziós. Kicsi is, sötét is, nyomasztó. Amint lesz alkalma, átköltözik a másik szobába, határozta el magában, amiből elragadtatás lett, mert úgy döntött, hogy inkább kiköltözik az egész házból.
 Leráncigálta magáról a használt göncöket, majd egy villámzuhany után kirámolta a szekrényét. Trikó, rövidnadrág, mellény, ezeket szerette hordani, és saját készítésű kis kiegészítőit, amik a karpántoktól az övekig terjedt.
 Lefelé rohanván megállt egy padlótól plafonig érő tükör előtt. Végigmérte magát, és megállapította, hogy borzalmasan fest. Halovány árnyéka volt egykori önmagának, de még mindig elég erős az elhatározáshoz: Nem fogja elhagyni magát.
 Eme lendületével aztán felmarkolta legnagyobb mappáját, rajzkellékekkel teletömött félvállas hátizsákját, és már rohant is az utcán, a főtér felé.
 Kakashi a könyvtárban a tekercseket nézegette. A legrégebbi részlegig merészkedett el, remélve, hogy ott talál valami feljegyzést az Árnyékjárók klánjáról. Semmi. Kicsit visszább ment a háborúk feljegyzéseihez. Itt már talált két tekercset, ami az itt letelepedett Árnyékjáró kazokukról szólt. Három család volt: A Nomádok, a MasterKillersek, és ennek az oldalága, az Elits. A kazokuk neve mellett fel volt tüntetve az akkori vezető, hogy hány generációval érkeztek ide, s hogy pontosan hány főt számláltak. A Nomádok voltak a legtöbben, s Kakashi sejtette, hogy Kubikazari is nomád, a többi árnyékjáróval együtt ott a táborban. Ezek után az Elits, igaz fele annyi főt számlálva, mint a Nomádok. A MasterKillers-ek viszont szembeötlően kevesen voltak, három generáció, egyenként négy- négy fővel.
 Megnézte a másik tekercset. Egy lista… A családok, mivel már engedelmességgel tartoztak a Hokage- nak, fel kellett fedjék jutsujaikat, hogy konohai lakosokká, illetve itteni shinobikká válhassanak. Szám szerint tizenöt technika, és mindegyik ölésre kifejlesztve…
 A főtéren nagy volt a nyüzsgés. Rei egy félkör alakú eldugott szökőkútra telepedett le, s csak nézett ki a fejéből. Ma már nem akart bemenni a telepre, Hamakaze úgy is kitekerte volna a nyakát. Vizsgák előtt hiányzik. Ki látott már ilyet? Egyetlen porcikája sem vágyott a fejmosásra, főleg nem attól az egoista, lenéző… Tovább már nem is merte gondolni, mi mindent mondhatna még Hamakaze- ra. De abban igaza volt, hogy a vizsgák fontosak. Fontosak? A lány egy fintor- vigyor keveréket produkált. El akarják hurcolni a faluból, és neki a vizsgákkal kell törődnie? Felmerült benne, hogy egy fél évet ismétel, nem izgatja, de foggal- körömmel kell küzdenie az ellen, nehogy Kubikazari- hoz kerüljön. Az apja, amíg élt, megakadályozta, hogy gyilkos legyen belőle, és most rajta a sor, hogy a saját sorsát a kezében tartsa…
 Kibontotta a mappát, és kiemelte belőle a súlyos fatáblát. Erre aztán lapot ragasztott, olyat, ami felhullámzik ugyan, ha víz éri, de hamar kisimul, s szép marad. A táskájában kotorászott egy darabig üres befőttesüvegek után, amiket a kút vizével töltött meg, s ecseteket dobott beléjük. A festékek egy hosszú dobozban voltak, apró kis tégelyekben. Ezekről letekerte a kupakot, majd a szökőkút peremére rakta őket, maga mellé. Kényelmesen törökülésbe helyezkedett, az ölébe vette a táblát, s könnyed, alig látható vonásokkal felvázolta a tér egy részletét. A ceruzát aztán a füle mögé tűzte, s hozzáfogott, hogy az egyszínű, nagyobb felületeket kidolgozza. A földet gyorsan felhordta a barna tégelybe mártott vastag ecsettel, amit aztán gyorsan kimosott, s egy kis sárgával már a házfalak is megvoltak. Érezte, hogy fokról fokra nyugszik meg, ahogy minden gondolata a festésre terelődött. A nagyobb felületektől haladt az egészen apró részletekig, míg végül a mű képpé állt össze.
 Mikor kész lett, a szökőkútnak támasztotta a képet, s pár lépés távolságból tekintette meg, hogy minden stimmel-e. Elég reszketeg lett, olyan, mintha fátyolon keresztül nézte volna a teret. Végül is, nem volt kritérium a teljes hasonlóság. Elégedetten rakta félre a táblát. Most várnia kellett, hogy megszáradjon a lap, és leszedhesse. Addig újabb lapokat vett elő, félbehajtotta őket, majd visszaült a peremre. A füle mögül kiemelte a ceruzát, és a téren elhaladó emberek mozdulatait vázolta fel. Az egyik kísértetiesen emlékeztetett arra a szőke srácra tegnapról. Naruto?
 A lány teli tüdőből kiabált utána.
 -Mi?- fordult meg Naruto. Sűrűn pislogva nézett szét a tömegben. Szemet szúrt neki egy magasban csápoló kar.- Ki az?- Átfúrta magát a sűrű emberfürtökön, majd kilyukadt a szökőkútnál.- Hát te?!- nézett elkerekedett szemekkel a szélesen vigyorgó Rei- re.
 -Szia Naruto-kun!
 -Öööö. Szia…..- vakargatta a tarkóját a srác, miközben a földet nézte.- Ööö, jobban vagy?
 -Igen, sokkal jobban.- mosolyogta bizalom-gerjesztően Rei.- És Te? Mit csinálsz?
Naruto felélénkült.- Megyek rament ebédelni!- ehhez kihúzta magát, s csípőre vágta a kezeit.- Kakashi sensei edzést rendelt délutánra, szóval tele kell ennem magam!
 Rei felkacagott. Tetszett neki a srác energikussága, bár kicsit bántotta a fülét a hangos beszéd. Meg is lepődött mikor Naruto közelebb hajolt, és sutyorogva szólt újra hozzá- Miben vesztett ellened Sasuke? Hm?
  A lány agyán átvillant, hogy elmondja, ugyan miért is ne, de rájött, hogy a feketeszemű kecsesen kitekerné a nyakát. Meg amúgy is ez tényleg csak kettejükre tartozott.
 -Magánügy.- vágta rá végül.
Naruto lebiggyesztette az alsó ajkát.- Na, mond el kérlek! Meghívlak egy ramanre!
Sasuke nem bírt aludni. Csak forgolódott, néha félálomba merült, de nem bírt megnyugodni. Rossz érzés fogta el, akárhányszor Rei- re gondolt. Nem, a tegnap esti sharingannak való hipnotizálásról már tudta, hogy nem ártott neki. Valami más bántotta, csak arra nem tudott rájönni, hogy mi. És ha már rosszul volt, magától eszébe jutott Itachi… A hátára fordult, és a mennyezetet bámulta. Az emlékeiben azonnal felszínre tört bátyjának gyilkosan közönyös tekintete, becsmérlő, lekezelő szavai… Azt mondják a bosszú értelmetlen, és felesleges. Nem hitt ebben. Aki ezt mondta az vagy túl gyáva volt, hogy megtorlást vegyen, vagy megtette, s csak utána vallotta azt, hogy nincs jelentősége. De bosszút álltak… Felült, felhúzta térdeit, s keresztbe font karjait rátéve, homlokát a kezeire támasztotta.
 -Itachi…
Úgy döntött még edzés előtt kimegy a tisztásra.
A főtéren átsétálva felfigyelt egy ismerős hangra. Naruto röhög… Elfintorodott. Nem akart vele foglalkozni, de a ramenes mellett elhaladva megpillantotta ügyefogyott csapatársát, amint a szék alatt kétrét görnyedve nevet, s Rei- t, aki megpróbálta őt felnyalábolni. Első gondolata a „Nem igaz, már megint megszökött!” volt, amit a „Mit keresnek ezek itt együtt?!” követett. Ráhagyta. Inkább ment és még edzés előtt gyakorolt pár órát.
 A lány három nap alatt rendezte le a költözködést. Miután Naruto- val elköltötte a fájdalmasan szórakoztató ebédet a ramenesnél, fogta magát és bekocogott a bankba, hogy némi pénz intézzen magának, majd miután a csekkfüzetből kiutalták neki a szükséges összeget készpénzben, a városházára ment. Ott kerestek neki egy új lakást, s a helyzetére való tekintettel mindenben biztosították számára a gyors intézkedést. Mire hazasétált, hogy összepakoljon, egy kis csapat teherhordó várta. Kevesebb holmit tartott meg, mint amire számított, hogy meg fog tartani, de nem bánta. Csak kerüljön el onnan minél hamarabb.
 Egy kicsi, mégis tágas emeleti lakást kapott meg a falu központjában. Nagyon megtetszettek neki a fehér falak, a hatalmas ablakok, és a két szobához tartozó nagy erkély. Előre örült annak, hogy milyen jó lesz ott rajzolnia. A harmadik nap éjjelén végre teljes léleknyugalommal takaródzott be új szobájában, s úgy aludt el, hogy holnaptól kicsit másabb lesz minden, valamivel jobb…
 Abban igaza lett, hogy másabb, de a jobban már nem volt olyan biztos. A tágas, ovális lépcsőházban állt, s zárta be az ajtót, nagy odafigyeléssel, mikor egy másik ajtó csukódására figyelt fel, nem messze tőle. Odapillantott, majd újra a kulcsokkal babrált, mikor megdermedt.
 -Ezt nem hiszem el.- nyögte. Lassan fordította vissza a fejét, s közben fájdalmas fintort produkált.- Most akkor ki kísért kit?
 Sasuke az ajtónak dőlt, úgy nézte semleges arccal a lányt.- Évek óta lakom itt, szóval…
 -Ne, ne is folytasd.- intette le Rei.- Úgy néz ki ez az árvalerakóhely.- mondta epésen. Kiemelte a kulcsot a zárból, majd a táskájába süllyesztette. Mappája a falnak volt támasztva, egy állvány társaságában. Ezeket két laza mozdulattal felmarkolta, majd pár lépés után megállt Sasuke mellett.- Mikor érsz rá?
 A fiú először nem fogta fel mit kérdeztek tőle, majd mintha megszeppent volna.- Miért?- kérdezte halkan. Mellkasa előtt összefont karokkal bámulta a mozaikos padlót.
 -Rendezni kéne a fogadást.- válaszolta készségesen Rei.- Egy napról lenne szó csak.
 -Mit találták ki?- Sasuke már a legrosszabbra is felkészült…
Rei lerakta a mappát, majd szabad kezével fülei mögé rakta kósza tincseit. Ez felesleges volt, mert miután a fejébe húzta mellénye kámzsáját, ugyan úgy kihullottak az arca elé.
 -Csak modellt kell, hogy ülj. Nemsokára vizsgázom, és gyakorolnom kell.
A srác elkerekedett szemekkel nézett a manóformát öltött Rei- re.
 -Ez most komoly?- kérdezte.
A lány vállat vont.- Ha tartod a szavad…
 Tartotta, igaz két hét múltán. Aznap reggel, mikor átballagott a lányhoz, még a szokottnál is szótlanabb volt, már ha a szótlanságot lehet egyáltalán fokozni. Rei az erkélyre küldte, majd ő maga is felcuccolt, és elhelyezkedett egy kis széken, ölében a nagy táblával. A fiú felült a párkányra, felhúzta az egyik lábát, rátette keresztbe font karjait, és bámult a semmibe.
 -Komolyan mondom, mindjárt levetem magam, annyira siralmas vagy.- mormogta Rei, miközben felragasztott egy haloványbarna papírt.
 -Elmehetek, ha gondolod.- mondta a srác, oda se nézve.
 -Majd mosolyt hazudok a rajzra, úgy jobb lesz.- merengett magában a lány, és a füle mögé tolt két ceruzát. A harmadiknak a hegyét megnyalta, majd a papírra nyomta. Gondolkodott…- Krokival kéne kezdeni.
 -Hogy mivel?- fordult oda Sasuke, lenyelvén egy rövid röhögést.
 -Vázlat, skicc, szóval csak a mozdulatot, a beállítást rajzolom le, nem a részleteket.- magyarázta széles taglejtéssel a lány.- Ez olyan, mint nálad edzés közben a bemelegítés.
 -Félsz, hogy eltörnek az ujjait?
 -Na végre!- csapott a táblára Rei.- De most öt percig ne mozdulj…
Rei két órán át melegítette be a kezeit, ami rengeteg kicsit Sasuke- t eredményezett a papíron, a legkülönfélébb pózokban. Persze nem volt könnye egynémelyikre rávenni a srácot, mert rendszerint keresztbe fonta, vagy zsebre tudta a kezeit, és nagyon húzta a száját.
 -Te nem csak beszélgetőpartnernek vagy siralmas…- ejtette el egyszer Rei nagyon halkan a sértést. Persze ahogy az lenni szokott, nem elég halkan.
 -Akkor nem értem miért engem kértél meg.- vont vállat Sasuke. A párkányon ült, a mélység felé lógatván a lábait.
 -Nem úgy értettem.- visszakozott a lány.- Jó téged rajzolni, de van mikor, sőt legtöbbször elég lenne egy nagy negatív jelet a papírra húznom.
 -Még egy ilyen megjegyzés, és itt hagylak.
Rei megszeppenve nézte az Uchiha jelképet a kék pólón. Nagyon komolyan hangzott Sasuke kijelentése. Így inkább csendben maradt, és előkészített egy új lapot.
 -Ez most egy hosszabb rajz lesz, de megpróbálom másfél órára lefaragni.
A srác beült egy kényelmes pózba.- Miért, meddig tart egy ilyen?
Rei nagyot sóhajtott.- Fél óra mire nagyjából felrakom a lapra, hogy minden stimmeljen. Arányok, irányok, elhelyezés, egyebek. Ezek után kezdhetek csak neki, de attól is függ, hogy mivel csinálom. Szénnel, grafittal, krétával, vagy festek.- Kihegyezett két ceruzát, és lábait maga alá gyűrve nekiállt, hogy felvázolja a képet.
 Rei megdörzsölte a szemeit. Hozzá volt szokva, hogy egész álló nap rajzoljon, de már alkonyodott, és a gyér fény nagyon zavarta.
 -Ennyi volt.- rakta le maga mellé a táblát. Hatalmasat ásított, majd felállt, hogy kinyújtóztassa elgémberedett tagjait. Sasuke is lemászott a párkányról.
 -Le van tudva a fogadás?
A lány igenlegesen megrázta a fejét.- És köszönöm, nagy szívességet tettél. Ha ezekre a képekre Hamakaze- sensei nem ad legalább fél jeggyel jobbat, akkor vagy én vagyok nagyon béna, vagy te ronda.- Elnevette magát.- De hát mindkettő kizárt, szóval…
 Sasuke megszemlélte a rajzokat, amik az üveg-tolóajtóra voltak felragasztva, hogy száradjanak. A legtöbb festve volt, de akadt köztük szénnel készült is, és egy- két grafittal. El kellett ismernie, hogy Rei tényleg jól rajzolt, de abba a kategóriába tartozott már, mikor a „jól rajzol”- t komolyan kell érteni, nem úgy, mint valami üres bókot.
 -Kakashi- val mikor beszéltél?- kérdezte hirtelen témát váltva a srác.
Rei elgondolkodva hintázott a sarkain.- Beszélnem kellett volna vele?- merengett.- A kórházban még láttam, mikor reggel elmentetek, igaz még félig aludtam.
 -Azóta nem?
 -Nem. Miért?
Sasuke a keskeny falsávnak dőlt.- Mostanság elég furcsa. Ha edzés van, vagy megbízás, és neki nem kell semmit csinálnia, akkor a szokásos könyve helyett tekercseket búj, néha hümment, mintha valami nagy felfedezést tenne.
 -Ez a mostanság az árnyékjáró kazokuval való találkozástól számítandó?
 -Igen.- bólintotta a fiú.- És még a szokottnál is többet késik.
 -Akkor itt van valami.- vigyorodott el Rei.- De nem nő, az biztos.- mondta nagy komolyan.- Szerencsére.- tette aztán hozzá halkan.
 -Félelmetes vagy.- jegyezte meg Sasuke.
  Este Rei kínjában már nem tudott mit csinálni, így fogta, összeszedte a vizsgára szánt rajzait, behajtogatta őket két óriási mappába, majd szerencsétlen mozdulatokkal kimasírozott a lakásból. Feltett szándéka volt, hogy ezeket most leadja a művésztelepen az esti portásnak. Így legalább biztos nem fog összefutni Hamakaze sensei- vel, majd csak a vizsgán, de ott az öreg nem rendezhet jelenetet a hiányzásai miatt. Épp az ajtóval matatott, mikor egy másikat nyitottak- csuktak.
 -Éjszaka kevés gyalogos van.- szólt oda neki Sasuke.
 -Most már nem is a gyalogosokra utazom.- morogta Rei, majd sikeresen bele is törte a zárba a kulcsot.- Affranc…Ez is miattad van!- szegezte rá mutatóujját a fiúra. Az vállat vont, és széttárta a karjait.
 -Légy optimista.
 -Eddig is az voltam.- fújta Rei.
 -Tudod, minden rosszban van valami jó is.
 -Igen?- vonta fel a szemöldökét a lány.- Ebben például mi?- Nem várta meg, hogy Sasuke válaszoljon.- Tudom! Amíg ez itt nem lesz kicserélve, a te erkélyedről fogok bejutni a lakásomba. Ha-ha! Na ugye milyen jó.
 Sasuke elsápadt.- Fantasztikus. És nagyon remélem, hogy nem gondoltad komolyan.
 -Nem is, ha férfi leszel, és kicseréled a zárat.
A srác már fordult is el, de közben még visszaszólt.- Inkább adok kulcsot!
Rei a másik oldalon ment ki az épületből, hogy ne kelljen megint összefutnia Sasuke- val. Bőven elég volt neki ez a közösen eltöltött nap, ami alatt alig beszéltek. A lány nem is szokott rajzolás közben, így nem erőltette a modelljének sem.
Az utca kihalt volt, az idő pedig kicsit hideg, és szeles. Egy hajszál választotta el a kísértetiestől, de ez az egy hajszál is elszállt egy orkán erejű széllökéssel, és a köztéri világítással együtt.
 -Éljen. Még valami?- Fekete humorú emberként már várta, hogy valamelyik árnyékból kibukkan Kubikazari, Pei, vagy más árnyékjárók. De senki, és semmi nem mozdult a faleveleken, és a széltől nyögő ágakon kívül. Mély lebegőt vett, és tábláit az oldalához szorítva megindult a művésztelep felé.
 Sírásra görbülő szája arra utalt, hogy kínos, vagy épp fájdalmas felfedezést tett. Konkrétan arra jött rá, hogy mióta a korházból meglógott, azóta nem járt éjszaka az utcákon, ráadásul egyedül. Ezt a gondolatot párhozamosan követte az is, hogy bizony félni fog, ha már nem fél most hideglelősen. Szemeit villogtatva fordult minden gyanús nesz, vagy furán mozgó árnyék felé.- Kész, bediliztem.- suttogta. Behúzta a nyakát, hogy kendője jobban melegítse.- De ha már idáig eljöttem, csak ne forduljak vissza…
 Épp fordult be egy sarkon, mikor nekiment valakinek, vagyis valaki ment neki. A lényeg, hogy frontálisan ütköztek. Remek, füstölgött magában a lány, miközben feltápászkodott, pont azt nem veszi észre, aki az orra előtt van. De hát miért is venné észre pont Sasuke- t?!
 -Megkérdezhetem, hogy miért pont erre, és pont most?
 -Éppenséggel meg, de nem fogom elmondani.- vetette oda Sasuke. Felmarkolta az egyik elejtett, súlyos mappát, és a lány kezébe adta, aki viszont nehezen akarta visszavenni, mert egy rémisztő neszre figyelt- fülelt.- Nincs neked üldözési mániád?
 -Mióta fényes nappal betörtek a lakásomba, és elhurcoltak, azt hiszem megérthető lenne, hogy az éjszaka kellős közepén, egyedül, mint az ujjam, félek. Vagy rosszul gondolom?- hadarta.- Amúgy is Pei- ből kinézem, hogy meg akar rémiszteni, van annyira görény.
 Sasuke elgondolkodott. Nem kéne egyedül hagynia a lányt, mert tényleg bármikor megtámadhatják.- Hova mész?
 -Éppenséggel megmondhatnám, de nem fogom.- húzta fel az orrát Rei. Még maga sem értette miért kell folyton kötözködnie; csak úgy jött.
 -Nekem úgy is jó.- vont vállat a srác.- Pedig fel akartam ajánlani, hogy elkísérlek.
Erre a lány szemei kistányér nagyságúra kerekedtek. Első gondolata az volt, hogy Sasuke talán titokban valami szatír, aztán, hogy Pei vette fel az alakját. Végül megrázta magát, hogy elfelejtse ezeket a sületlenségeket, majd lendületből átpasszolta a fiúnak az egyik mappát.- Akkor ezt hozhatod is.- vigyorogta hozzá.
 A művésztelep természetesen a falu határán volt, körülvéve egy kis erdővel. Egy kísérteties kis erdővel.
 -Bezzeg, ha nem lenne, sírnék érte.- mormogta az orra alatt Rei. A bejárati kapunál meg kellett, hogy álljanak, mert elektronikus zár volt rajta, aminek a kinyitásához a kód bepötyögése kis időt vett igénybe.
 -Miért jut erről eszembe egy fegyenctelep?- elmélkedett Sasuke félhangosan.
 -Mert Hamakaze olyan, mint egy börtönőr.- vetette oda a lány.- Komolyan, nem véletlenül hívjuk néha ZsebDiktátornak.
 Sasuke már nevetni készült, mikor megérezte, hogy nincsenek egyedül. A kezdeti jókedv az arcára fagyott, majd menten le is olvadt róla. Rei is érezte, így szemvillanásokkal próbáltak meg kommunikálni: most vajon mi lenn a legjobb reakció? A várakozás álláspontba helyezkedtek, abban a reményben, hogy figyelőjüket kiugrasszák rejtekéből.
 A fák koronái összeértek a kis ösvény felett, amint keresztülhaladtak, így még a csillagok, és a hold sem világította meg az utukat. Egyre jobban feszéjezte őket a figyelő tekintet, amit még mindig magukon éreztek, és rohamosan kezdtek idegesedni is a tétlenségtől. Mivel addig nem volt tanácsos semmit se tenniük, amíg az ellen meg nem mutatja magát. Rei azonban már sejtette, hogy kivel van dolguk. Legutóbb mikor az árnyékjárók rátörtek, előtte fura, reszkető, kissé lázas érzés vett erőt rajta. Most is ugyan ezt érezte, csak némiképp enyhébben. Ebből arra mert következtetni, hogy nem lehetnek sokan, sőt. Egy pár szemet érzett ős is, és Sasuke is a hátukon.
 Azután ez a figyelő tekintet lassan odébb vándorolt, mígnem a homlokukra szegeződött, s előttük a sűrűben felvillant két vöröses-narancs írisz. Sasuke azonnal beazonosította; Rei- nek villogott így egyszer a szeme… Szóval egy árnyékjáró tapadt rájuk.
 Rei sajnos későn kapcsolt, igaz öt másodperc alatt ezt nem is lehet elvárni a halálos riadalom mellett, ugyan is öt másodperces szemkontaktus kell egy árnyékjárónak ahhoz, hogy a Shadow Frost ninjutsut bevetve megdermessze ellenfelét- ellenfeleit. Ők ketten pedig jó hosszan bámulták a parázsló szemeket. A lány dühösen hunyorított, átkozván saját ostobaságát. Erről a technikáról még ő is tudott, így nem volt veszve minden. Sasuke- nak is feltűnt, hogy valami nincs rendben.
 -Mit művelt? Milyen jutsu ez?- suttogta.
 -Shadow Frost Jutsu.- magyarázta a lány.- Megdermesztette az árnyékunkat. De a mozgásunk csak annyiban korlátozott, hogy lépni nem tudunk.
 -Remek.- húzta össze a szemöldökét Sasuke, és egy gyors mozdulattal már három kunai szállt az orv támadó felé. A piros szemek még felparázslottak egyszer, majd kitértek a pengék elől.- Meddig tarthat?
 -Fogalmam sincs.- nyöszörögte Rei. Ha egy felnőtt támadta meg őket, akkor valószínűleg még reggelig is itt fognak szobrozni. De ha Pei az… Ó, mit nem adott volna érte! Fél perc se kellett, és úgy döntött semmit se ad, mert tényleg Pei volt az, aki az ízetlen tréfát űzte velük. Egy fán guggolt, és harsányan kacagott.
 -Egyikőtök bénább, mint a másik.- csapkodta a térdét.- A híres Uchiha túlélő, és a ritka kis bérgyilkos.- Szemei résnyire szűkültek.- Titeket nem múzeumban kéne tárolni?
 -Nem lehet, hogy éppen te vagy az, aki onnan lógtál?- kiabálta oda Rei.- Tudod, a hiányzó láncszem, ami az embert a majomtól elválasztja.
 Pei ököllel csapott le egy karnyi vastag faágat.- Pimaszkodni merészelsz velem?
 -Meg is verlek, csak engedj el!
 -Haha, pont te!- röhögte a fiú.- Ezért mászkálsz testőrrel? Kis gyáva.
A lány álla koppant a földön.- Én gyáva?!- ismételte hangosan.- Én… Akkor ne magyarázz, és gyere ide elém!- mutatatott egy pontra.- Még hogy én gyáva…
 Az árnyékjáró büszkeségét mélyes sértette a burkolt sértés, épp ezért kész volt megküzdeni Rei- vel. Behozhatatlan előnyét annak tudta be, hogy a lány képzetlen, hozzá képest még amatőrnek se mondható. Azonban, ha harcot akart, fel kellett oldani a Shadow Frost Jutsut; de kettejükre egy jutsut használt el, így ha Rei szabad, az Uchiha is. Kockáztatnia kéne. A táborban se tudták volna legyőzni, csak az a Kakashi közbeavatkozott… Koncentrált, s vetődés közben feloldotta a jutsut.
 Sasuke ekkora a Goukakyuu pecséteit már megcsinálta, s csak arra várt, hogy Pei menthetetlen közelségbe érjen.
 -Katon! Goukakyuu no Jutsu!- A hatalmas tűzlabda félelmetes erővel lobbant fel. Rei még látta, hogy az árnyékjáró srác pecsétekkel próbálkozik, aztán eltűnt. Vajon mit akarhatott? Aztán bevillant neki még egy klán technika; a Shadow Control no jutsu- val próbálkozott, ami röviden annyit takart, hogy a használója a kiszemelt tárgy, vagy egyéb dolog árnyékát irányíthatta, s azt maga a tárgy is követte. Rosszmájúan felkacagott. Egy nin-jutsut akart irányítani? Ráadásul egy Katont? Pei se túl normális. Főleg, hogy feloldotta a Frost Jutsut, így már mindketten szabadok. Na de hova tűnt? A Goukakyuu lángja kilobbant, csak Sasuke szája körül tekeregtek kis füstcsíkok.
 -Már megint hova tűnt?- morogta.
 -Teleportál.- vágta rá a lány.
 -Hogy mi?- Sasuke ezt nem igazán akarta elhinni. Az addig rendben volt, hogy valaki annyira gyors, hogy alig, vagy egyáltalán nem lehet látni a mozdulatait, de a teleportálás már nem igazán feküdt a realitásának.
 -Én is ezt csináltam a táborban.- győzködte Rei.- Csak Sakura miatt nem volt tökéletes.
A fiú még mindig ferde szemmel nézett rá.
 -Shadow Teleport no Jutsu, ez a hivatalos neve.- Ez volt a lánynak a végső szó. Ha Sasuke nem akarja elhinni, hát ne higgye el, de Pei igen is ezt használja, és úgy néz ki elég profin.
 A szőke, tépett hajú srác feje legközelebb mögöttük bukkant fel egy kis árnyékpocsolyából, majd azonnal vissza is süllyedt.
 -Egyik árnyékból a másikba képes átlépni.- magyarázta Rei.
 -Remek, ez az erdő egy merő árnyék.- morogta Sasuke.- Így nehéz lesz elkapni.
 -Nem kell elkapni.- vetette oda a lány.- Egyszerűen nem veszünk tudomást róla. Legalább is addig, amíg evvel fel nem bosszantjuk.- suttogta.- És akkor figyelmetlen lesz.- A lány újra felmarkolta a mappáját, majd határozott léptekkel tovább indult az ösvényen. Sasuke egy darabig pislogott utána, majd ő is megmarkolta a rá bízott mappát, és a lány után indult.
 -Nem tudom, de nekem most jobb ötletem nincs.- mondta Rei, tekintetét még mindig a földre szegezve.- Hogy hagyhatnak egy ilyen pszichopatát szabadon rohangászni?
 -Sok ilyen pszichopata rohangászik szabadon.- mormogta a srác.- Még nála is veszélyesebbek.
 -Ugyan ki veszélyesebb egy született gyilkosnál?- horkant fel Rei, de rögvest megbánta, amit mondott. Na igen, eszébe jutott egy pár ember, köztük ő maga.- Amúgy te nem félsz tőlem?- fordult hirtelen a fiú felé.
 -Miért, kéne?- nevette Sasuke. Rei nem tudott azonnal válaszolni, mert azon volt, hogy a ritka élményt elraktározza magában. Azután csak vállat vont.
 -Nem tudom.- mondta maga elé.- De, ha azt nézzük, hogy én is árnyékjáró vagyok, csak éppen képzetlen.
 -A táborban azért felmutattál valami ninjás vonást.- szúrta közbe Sasuke.
 -Az még totyogós koromból való.- sóhajtotta a lány. Eszébe jutott kis barátnője, aki Konoha egyik legnevesebb klánjához tartozott. Ő sincs már... De egy-két dologra megtanította, s ezért végtelen hálával gondolt az emlékére.- Viszont azok jó fogások.
 -Mint például?
 -Mondjuk a mesés- vesés idáig remekül bevált.- vigyorogta Rei.- Pei- en is ezt fogom alkalmazni, ha lábtávolságon belül kerül.
 -Nekem annyi se kell majd.- húzta fel az orrát a másik gyerek, egy önelégült mosoly kíséretében.
 -Bevered a képed egy faágba.- fújta Rei. Végül is nem lett igaza, mert Pei ökle szállt Sasuke arca felé, de a fiú még idejében kitért. Mire aztán ők is támadhattak volna, az árnyékjáró újfent eltűnt.
 -Herótom van tőle.- hörögte dühödten a lány. A pár nap alatt elhalványodott jelek újra kiélesedtek az arcán, és a karján, sőt a szemei körül sötét csíkok jelentek meg. Sasuke is jobbnak látta, ha előhívja a sharinganokat.
 Pei a hátuk mögött bukkant fel, s gyanús kéz és, ujjtartással sújtott mindkettejük nyaka felé. Sasuke két gyors, és egyszerű mozdulattal hárítani akarta a támadást, de alighogy megérintette az árnyékjárót, éles fájdalmat érzett a bőrén. Rei ellenben csak egy kézzel ütött, s merev egyenesen tartott kezének élével ellenfelük csuklójára sújtott. Nem tűnt túl erős ütésnek, Pei még is hétrét görnyedt a fájdalomtól, miközben pár ugrással hátrébb ment, felvéve a tisztes távolságot. Még mindig vörösen izzó szemei könnybe lábadtak a kínzó fájdalomtól, amit- ahogy várta- bénultság követett. A jobb karját, amivel Rei-t vette célba, már nem tudta használni.
 -Honnan tudod...- Nem tudta megmondani, hogy mit tud Rei, mert újabb fájdalomhullám áradt szét benne, s érezte, hogy a bénultság lassan kezdett terjedni a válla felé, s már a nyaka is bizsergett. Ha nem mutatja meg Kubikazari sensei- nek, akkor neki vége.- Még találkozunk kismester.- vakkantotta, s eltűnt a saját árnyékában.
 Sasuke pislogás nélkül figyelte az egészet. Jól kivehető volt számára a lány mozdulata, amivel így lebénította,- vagyis ő így vette ki- Pei- t. Egy halálpontos ütés egyetlen egy idegre... Aztán eszébe jutott az árnyékjáró mivolta, amit épp most emlegetett fel. Kell lennie összefüggésnek...