Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Árnyékjárók klánja (fanfic)1

2008.05.28

Megint vége volt egy hosszú megbízásnak. Két hétig voltak távol a falutól, s mégsem gyötörte sem honvágy, semmi egyéb hiányérzet. Elköszönt a társaitól, és Kakashi sensei- től, majd rögvest haza felé vette az utat. Zsebre dugott kézzel, a földet bámulva lépdelt, nem is figyelvén épp hol fordul be. A lábai már tudták az utat. Csak azt nem kalkulálta most bele, hogy valaki frontálisan nekimegy. Sasuke dühödten kapta fel a fejét. Arra is mérges volt, aki kis híján elgázolta, gyalogosan, sőt még magára is, amiért nem érezte meg, valaki közeledik felé.
 -Vak vagy?- förmedt rá a gázoló.
A fiú elképedve nézte egy kis ideig a vele egykorúnak látszó lányt, aki hatalmas mappájával jött neki. Elég eszelős ábrázata volt, annyi szent, a dühödt fintoráról már nem is szólva.
 -És még süket is.- fújta a lány, majd megpróbálta kikerülni.
Sasuke fél kézzel elkapta az egyik karját.
 -Semmi elnézést?- kérdezte az őrült gyalogostól. Az azonban csak lerázta magáról az oda nem való kezet, és már fordult is el. A mozdulat felénél aztán a mappa egyik sarkával jól hátba találta Sasuke- t. A fiú nem tudta, hogy ez most szándékos volt- e vagy sem, de semmi kedve nem volt belebonyolódni a dologba. Még egyszer hátranézett, s látta, amint a lány nagy lendülettel befordul az egyik sarkon. Aztán az elhaló kiáltásból arra következtetett, hogy újabb gyalogost gázolt el gyalogosan.
 -Bah, idióta.- Megmozgatta a hátizmait, mire a fájdalom lassan oszlani kezdett.
 Miközben felfelé ballagott a lépcsőn, érezte, ennek a mappasaroknak még sokáig viselni fogja a nyomát. Keserű elégtételnek fogja venni, ha legközelebb összeakad avval a futóbolonddal, és a cókmókját a nyaka köré operálhatja.
 Mintha csak a sors akarta volna, két nap múlva megint egymásba rohantak. Sasuke már szabályosan dühöngött, hogy megint nem hallotta meg az amúgy trappoló lányt, aki most a változatosság kedvéért egyszerre két hatalmas mappát cipelt. Ezekben súlyos fatáblák voltak, amin rajzolni volt mostanság szokás.
 -Kezd belőled elegem lenni.- szólt rá a lányra Sasuke.
 -Rossz is lenne, ha szerelmet vallanál.- vágott vissza a másik gyerek, majd ismét egy kerülő manőverrel akart eltűnni. Sasuke megragadta az egyik táblát. Erre a lány hátranézett a válla felett, sötétbarna szemeit gyilkosan villogtatva.
 -Most írtad alá a halálos ítéleted ficsúr!- morogta. Lazán megrázta két hosszú hajfonatát, majd egy jól irányzott rúgással Sasuke veséjébe akart taposni. A fiú természetesen kitért a támadás elől, amit a két lendülő mappa követett. Ezek elől kétszer is elhajolt, aztán megpróbálta megragadni őket.
 Valaki elrohant mellettük, majd hirtelen megtorpant és felkiáltott:
 -Gyere már te bolond!
Erre a lány leengedte a mappákat, és a harmadik személy felé fordult. Még egy velük egy idős gyerek, egy sovány fiú, kisebb táblákkal.
 -Késésben vagyunk, és Hamakaze sensei kitekeri a nyakad, ha megint késel!- feddte meg komoly hangnemben a srác az előbb még Sasuke- val hadakozó lányt.
 -Szerencséd.- vakkantotta oda Sasuke- nak, a táblás futóbolond.- Legközelebb, ha belém mersz kötni, kilapítalak, és rád fogom festeni a vizsgamunkám.- Megeresztett egy sátáni vigyort, aztán már a sovány fiúval rohant is elfele. Sasuke megint füstölgött magában, de újfent megfogadta, hogy a következő találkozás alkalmával tényleg a „mappa a nyakra” jutsuhoz folyamodik.
 Legközelebb rá egy hétre látta ismét a lányt. A parkon sétált át, mikor megpillantotta. Egy padon ült, s mintha nagyon magába lett volna roskadva. Az arcát takarta hosszú, csapzott haja, de a kezei… Sasuke még az út túloldaláról is látta, hogy mennyire remegnek a hosszú, vékony ujjak. Tett felé egy lépést, de aztán megtorpant. A fekete ruha, amit viselt… „Gyászol?” Na meg nem volt nála tábla se. A fiú csak vállat vont, aztán otthagyta.
 Kakashi sensei kivételesen nem hajnalra rendelte oda őket a megszokott találkahelyre, hanem kora délután. Termesztésen most is késett, hisz az „Élet ösvényein” könnyen eltévedhet az ember, még ha jounin is.
 -Sensei, ma lenne egy kiállítás!- kiáltott fel hirtelen Sakura.- Megkértek, hogy menjek el. Nem lehetne, most ezt az edzést….hát…- itt lopva Sasuke- ra pillantott, hogy vajon a fiú mit szól a kéréséhez,- Nem lehetne áttenni máskorra?
 Kakashi a tőle megszokott módon cinkosan elmosolyodott. Ezt persze csak a szeme állásából gondolták, hisz a férfi arcából csak az látszott.
 -Egy szóval se mondtam, hogy ma edzés, vagy megbízás lesz.- mondta vidáman.
Naruto, és Sasuke felkapták a fejüket.
 -De hát miért? Miért Miért?!- kiabálta Naruto.
 -Csak nem arra a kiállításra megyünk?- kérdezte Sasuke. Rátapintott a lényegre.
 -Pontosan Sasuke.- bólintotta Kakashi.- De nem tudom ti ketten hol éltek,- itt a fiúkra mutatott,- mert a Hokage ezt a kiállítást kötelező programnak jelentette be.
 A megrovottak lesújtó pillantást mértek egymásra. Sakura viszont ugrált örömében.
 -Akkor menjünk! Gyerünk!- és már szaladt is le a hídról. Kakashi sensei is megindult utána, majd a két srác behúzott nyakkal, kissé csoszogva követte őket.
 Az ideiglenesen galériának berendezett csarnok tömve volt a falubeliekkel.
 -Ah, ezt a tömeget!- sóhajtotta Naruto.- De egyáltalán itt miket állítottak ki? Hm?- fordult oda Kakashi sensei- hez.
 -Festményeket, szobrokat, efféléket.- magyarázta a férfi. A legtöbbjük a falut vette témájául, így lett ebből kötelező program.
 -De hát itt rengeteg kép van!- ámuldozott Sakura.
 -Tényleg, téged ki hívott meg?- kérdezte Naruto.
 -Anyukám egyik ismerőse, ő vezeti a művésztelepet.
 -Művésztelep?- visszhangozta a szőke srác.
 -Igen.- somolyogta Sasuke.- Sok futóbolond nagy mappákkal rohangászik.
 -A sok hülye járókelő meg folyton az utunkba áll.- mondta valaki. Sasuke, és Naruto hátrafordultak. Ott állt mögöttük az a lány, akibe az Uchiha fiú már egy párszor belebotlott.
 -Hé, hogy mersz te bárkit is lehülyézni?!- tajtékozta Naruto. Unszimpatikus volt neki a lány, arról nem is beszélve, hogy meglepte. Hogy a fenébe került a háta mögé?! Még csak nem is érzékelte!
 -Te meg miért ordítasz a képembe?- vágott vissza a lány.- Nem vagy velem egy súlycsoportban, szóval ne húzd ki a gyufát.- Itt annyira közel hajolt Naruto- hoz, hogy összeszikrázott az orruk hegye. Aztán elfordult tőle, és barátságosan Sakura- ra, és Kakashi- ra mosolygott.- Amúgy csak kellemes időtöltést kívánni jöttem a kiállításhoz. Remélem a Vendégkönyvet is megtisztelik a végén pár sorral.
 Mire a szólítottak igent mondhattak volna, a lány már felszívódott a tömegben.
 -Uh, csak kapjam el!- füstölögte Naruto.- Meg fogom találni!- Mellkasa előtt összetette a kezeit, - Kage Bunshin no Jutsu!- erre a termet vagy két tucat Naruto lepte el.
 -Oh!- Kakashi fáradtan a homlokához nyúlt.- Fárasztó.
 -Szerintem meg idegesítő.- fújta Sakura.
 -Bár így több képet is meg tud nézni.- nevette Kakashi sensei.
 Naruto persze nem találta meg a pimasz lányt. Késő délutánig fel alá rohangászott sokadmagával a kiállításon, de semmi.
 -Hát ti meg mit néztek?- torpant meg egyszer Sakura, és Sasuke mellett.
 -Ezt!- mutatott rá egy nagyobb képre a lány.
 -De hiszen ez…!- Naruto elképedve nézte festményt, amin a 7. csapat volt.- Ki csinálta ezt? He? He?!
 -Ott a neve a kép alatt te szerencsétlen!- nyomta oda a falhoz Sakura.
 -Ray Rei? Hehe, ilyen nevet!- kacarászta a fiú.- De akkor is, mikor festett le minket? Edzés közben? De hát tudtuk volna, hogy ha ott van valaki!
 -Nem szükséges a modellnek hús vér valójában a művész előtt lennie, hogy lefesthesse.- mondta egy alak, aki épp akkor lépett oda hozzájuk.
 -Nahát, Hamakaze sensei!- csapta össze a kezeit Sakura.- Gyönyörű a kiállítás.
 -Köszönöm, a többi alkotó nevében is.- hajolt meg a mester.
 -De mit magyarázott itt a modellről, meg művészről?! He?!- vágott közbe Naruto.
 -Arra próbáltalak rávezetni tudatlan barátom, hogy a művész a lelki szemmel is maga elé idézheti a modellt, még ha az előtt csak egyszer látta csupán. Valószínű, hogy Rei-kun is egyszer látott csak benneteket, s utána emlékezetből festette meg ezt a képet.- A férfi gunyorosan felkacagott.- Bár meg kell hagyni, hogy nem ez lett a legjobb képe.
 A három gyerek újra a festményt vette szemügyre. Nem ez lett a legjobb képe? Hiába, nézték, és csak nézték, nekik így is nagyon megtetszett.
 -Nos, további jó szórakozást.- intette Hamakaze sensei, és elfordult tőlük. Közben mintha elejtett, volna egy olyan megjegyzést, hogy Ray Rei képében talán a modellekkel van a hiba, de ezt annyira halkan, mintha nem is mondta volna ki.
 -Hallottátok?- Naruto mindkét szeme rángatódzott az idegtől. Sasuke se volt elragadtatva a beszólástól.
 -Igen!- csikorgatta a fogait Sakura.- Most már le fogom ellenőrizni, hogy anyám kikkel áll szóba.- Közben a lány belső kis hangja már az agyonverés gondolatával játszott.
 Késő este volt, mire tényleg mindent meg tudtak nézni a kiállításon. Közben összefutottak a többi geninnel, és az oktatóikkal, a Hokage- val, és egy- két fura alakkal, akik Naruto- t, és Sasuke- t is nagyon idegesítették.
 -Nem tudom, mi bajotok van velük.- vont vállat Sakura.- Külföldiek, ennyi az egész.
 -Igen?- vonta fel kérdőn a szemöldökét Sasuke.- És ezért viselik a Leaf falu jelképét?
 Sakura legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. A fura alakok tényleg a falu levél motívumát viselték a kézvédőiken, és a nyakláncaikon.
 -Még sose láttam őket.- fontoskodott Naruto.- Derítsük ki, mit keresnek itt!
 -Mit te hülye, hát a kiállítást nézik meg.- vágta kupán Sakura.
 -Ha nagyon akarod, derítsd ki, de én mentem.- vetette oda Sasuke, és egy halk „Sziasztok.”kal már el is tűnt a szemük elől.
 -Ah, Sasuke-kun!- kiáltotta kétségbeesetten Sakura.- Látod de agyalágyult! Ez is miattad van!
 Naruto a földön ülve dörzsölte púpos kobakját.
 -Miért van az, hogy minden miattam van?!- nyavalyogta.
  Az utca kihalt volt, hiszen még mindenki ott tolongott a kiállításon. Sasuke csak remélte, hogy az a futóbolond már eljött, s hogy most is összeakadnak. Hülye gyalogosok?! Azonnal felmérgelte magát, de rájött, nem kifizetődő az idegevés, ha fel akar készülni a lány fogadására. Még csak nem is genin, de úgy lopakodik, mint egy profi ninja! Vagy lopakodik egyáltalán? Elhessegette magától a kérdésáradatot, hogy csak a környezetére koncentrálhasson.
 Még a legkisebb rezdülésre is felkapta a fejét. Legbelül érezte, hogy hamarosan történnie kell valaminek. Még pár pillanat… Közel járhat…
 -Bú!- kiáltott rá valaki. Sasuke támadóállásba rándult, s azonnal a hang felé fordult. Nem messze tőle, egy alacsony kőkerítésen ott gubbasztott az a lány.
 -Te hobbiból terrorizálsz?
 -Nem hiszel te túl sokat magadról?- fintorogta a lány.- Nem körülötted forog a világ.
Sasuke haloványan elmosolyodott.
 -Tartozom neked egy kiadós veréssel.- mondta nyugodt hangon. Erre a lány elgondolkodva forgatta körbe a szemeit.
 -Nézd, ne fáraszd magad, én nem ragaszkodom hozzá, de tényleg.- lóbázta a lábát.
Sasuke kilépett a támadóállásból, és szokásos laza tartását vette fel.
 -Ha elmondod, miért settenkedsz, talán eltekintek a veréstől.
A lány lehajtott fejjel nézte a térdeit, majd tekintetét lassan Sasuke-ra emelte. Távolabb világított egy magasan lévő lámpa, az egyetlen fényforrás az egész utcában; így a lány barna szemei mintha vörösben szikráztak volna. A fiú egy pillanatra megdermedt, már sharingan- nak hitte, de saját illúziója hamar szertefoszlott.
 -Nem settenkedem.- mondta végül a lány hosszú hallgatás után.- Arról meg én igazán nem tehetek, hogy süket vagy.
 Sasuke kezei ökölbe rándultak. Ilyen flegma hangot! És hozzá az az unott, lenéző arc. Mit hisz ez magáról?
 -Nem vagy shinobi.
 -Ezt az éleslátást! Komolyan, mindjárt lepetézek.- nevette epésen a lány.- Na és miből jöttél rá?
 A fiú aurája már szabályosan parázslott a dühtől.
 -De mielőtt még felrobbannál, én léptem.- A lány lelendült a kerítésről, majd megállt Sasuke mellett.- Ne szívd mellre, nem te vagy az egyetlen, aki nem hall meg.- A vállára tette a kezét.- Rossz is lenne, ha hallanál.- tette hozzá fojtott hangon, s már el is tűnt. Sasuke elkerekedett szemekkel fordult körbe, de a gyér fényben már nem látott senkit. Hova tűnt?!
 Egész este forrt a dühtől. Itt volt az alkalom, és nem kapta el. Legközelebb kényszeríteni fogja rá, hogy küzdjön meg vele. Hiába nem shinobi, ezek után már semmi sem mentség. Alvásra még csak gondolni sem bírt, inkább átnézte az összes tekercset, jegyzetet, amit otthon talált a néma járással kapcsolatban. Egy-két jutsu-t fejlesztettek ki rá, de azok gyengének bizonyultak ahhoz, hogy eredményesen lehetett volna őket használni. Akkor ez a lány mit művel?
  Reggel, a sors keze lehetett benne, éppen fordult be a híd felé vezető rövid utcára, mikor frontálisan nekiment valaki. Ki lehet találni, hogy ki.
 -Nahát, már megint te?!- vonta fel mosolyogva a szemöldökeit a lány.- Már kezdelek megunni, igaz nem is ismerlek.
 -Nem vagy Te enyhén szólva neveletlen?- feddte meg Sasuke.
 -Te meg unszimpatikus vagy, szóval tök mindegy.- von vállat a lány. A mondottakkal azonban szöges ellentétben állt barátságos mosolya, amit rávillantott a fiúra.- Na de ennyi bőven elég belőled.- nevette el magát a lány. Sasuke mellé lépett, finoman meglökte a vállánál, aztán ment is tovább.
 -Ez meg mi- ki volt?- kérdezte Naruto, amint Sasuke odaért hozzájuk. A 7. csapat többi tagja látta az egész „incidenst”, sőt még a beszélgetést is hallotta, hisz az a kis sarok nem volt messze a hídtól.
 -Ja, hogy ő.- nézett hátra az Uchiha fiú.- Már napok óta folyton belébotlom.
 -Hogy érted azt, hogy „belébotlasz”?- vonta fel a szemöldökét Sakura. Belülről már lángolt a féltékenységtől. Ki ez a lány? Mit akar Sasuke- tól?- és ehhez hasonlók jártak a fejében. A fiú vállat vont.
 -Nekem jön, vagy én megyek neki.
 -Nem látjátok egymást?- vigyorogta Naruto.- Most akkor melyikőtök a vak, és melyikőtök a félszemű?- nevette.
 Sakura nyomban leosztott neki egy kokszost.
 -Hülye vicceid vannak Naruto!- förmedt rá.
 -Csak azt szeretném tudni, hogy mindenkivel ilyen bárdolatlan, vagy csak engem tisztel meg vele?- kérdezte halkan Sasuke, inkább magától. Kakashi Sensei viszont tudta a választ:
 -Nemrég vesztette el az édesapját, és a testvéreit.
Naruto, és az őt püfölő Sakura megdermedtek.
 -Elvesztette a családját?- visszhangozta Sakura.
Sasuke- ban megállt az ütő egy pillanatra. Akkor, amikor a parkban látta… A ruha… Az a fura kisugárzás, amit felőle érzett… A bánat, és a gyász. Elkomorodva nézett arra, amerre pár perce még a lányt állt. Magát sose sajnálta, de őt igen.
 -Mi történ velük?- kérdezte Kakashi sensei- től. A férfi habozni látszott, de a három gyerek kibírhatatlanul kíváncsi tekintettel ostromolta. Nagy sóhaj kellett hozzá, hogy rávegye magát:
- Az apja, szerintem ti is találkoztatok már vele, egyszer biztos, a mindenes volt itt a faluban. A mindenesek felelnek az áramellátásért, a vízért, szóval mindenért, ami a normális élethez kell. Őt valami súlyos betegség vitte el.
 A gyerekek elmerengtek. Sakura felnyögött.
 -Én láttam! Ő jött hozzánk, ha javítani kellett valamit a házban.
 -És a testvéreivel mi történt?- fordult vissza Kakashi sensei- hez Sasuke.
 -Négy évvel lehettek fiatalabbak nálatok, két iker fiú. Őket a faluba vezető erdőúton támadták meg.- A férfi elfordult egy pillanatra, mintha a távolban kémlelne valamit.- Máig nem tudták kideríteni, hogy mi kapta el őket.
 Sakura, és Naruto nyeltek egy nagyot. Hogy mi kaphatta el őket?
 -Alig tudták őket azonosítani.- mondta a jounin.
 Egyikük sem tudta igazán elfelejteni, amit Kakashi sensei mesélt nekik. Naruto most csendesebb volt, gyakran elkalandoztak gondolatai a megbízások alatt. Tudta milyen rossz egyedül, de azt mér nem, hogy milyen lehet elveszteni a szüléket, testvért. Mikor ez az eszébe jutott, lopva Sasuke- ra pillantott, ám a fiú a szokásos fanyar komorságában végezte a feladatát.
 -Sakura-chan?
A lány valamivel mögöttük lemaradva egy térképet forgatott a kezében.
 -Ez nem lehet igaz.- mormogta.- Akárhogy nézem, sehogy se jó.
 -Mutasd csak!- Kakashi sensei elvette a pergament, de ő se ment vele semmire.- Ez rossz.
 -Na persze, én is ezt mondtam volna.- kuncogta Naruto.
 -Hallgass!- vágta kupán Sakura.
 -De miért adtak rossz térképet?- kérdezte Sasuke. Egy nagyobb birtokos földjén jártak, ahol annak az elveszett három kislányát kellett megkeressék. Kaptak térképet a hatalmas területhez, de semmit se segített rajtuk.
 -Kakashi sensei!- kiáltott fel hosszan Naruto.- Nem hívhatná elő a kutyáit?!
 -Ne légy lusta.- lökte egy ujjal vállon a férfi.- A nyomolvasást is meg kell tanuljátok, szóval orrokat a földre, és gyerünk!
 Nem ellenkeztek vele. Minden bokor alá benéztek, megvizsgálták az ágakat, hogy találnak-e rajta hajszálat, ruhafoszlányt, vagy épp egy csapást köztük, amit a gyerekek hagyhattak maguk mögött.
Két óra is elmúlhatott, mikor Sasuke hangja szólt a fülhallgatókba: Találtam valamit! Vagyis valakiket.
 Egy tisztást szegélyező facsoport mögé bújtak el, onnan vizsgálták meg a nem éppen táborozók benyomását keltő gyülekezetet.
 -Ezek azok a muksók, akiket a kiállításon is láttunk!- mondta fojtottan Naruto.
 -De miért nem a városban szálltak meg?- kérdezte Sakura. Kakashi sensei- hez fordult, de a férfi nem válaszolt, csak tovább nézte a minden bizonnyal Konohából való ninjákat. Lázasan kutatott az emlékei között, hogy hol látott már hasonló alakokat. Nem chuuninok voltak, nem is jouinok… Árnyékjárók!- villant belé a felismerés.
 -Ezek veszélyes emberek.- szólt.
 -Miért?- szúrta közbe Sakura.
 -Bérgyilkosok.
 -Konohának vannak külön bérgyilkosai?- vonta fel a szemöldökét Sasuke.
 -A háborúk idején, mikor a falvak mind harcban álltak egymással, egy klán a csendes gyilkolásra specializálta magát, s annak adta el a képességeit, akik többet fizettek érte.
 -Konoha is fizetett nekik?- kérdezte Naruto. Már az elején belebonyolódott, de árnyalatokban már kezdte felfogni a dolgot.
 -Nem. A Hokage menedéket adott nekik, és nem egy család a klánból itt telepedet le a faluban.
Elgondolkodva nézték a fehér ruhás alakokat a tisztás közepén. Fekete kendőt viseltek a konoha-jelképek mellé: valaki a nyaka köré tekerte, mások átkötötték a felsőtestükön, a gyerekek, mert voltak azok is, a fejükre tekerték, mint egy turbánt.
 -És miért is veszélyesek?- fordult oda Kakashi- hoz Sasuke.
 -Gondoljatok csak Zabuzára.- mondta a sensei.- Ő is a hangtalan gyilkolás mestere volt, de neki meg kellett tanulnia. Ezekben itt, pedig már születésüktől fogva ott van az a jutsu, ami a néma járást, az észrevétlenséget biztosítja nekik.
 Sasuke megdermedt. „Rossz is lenne, ha hallanál.” Ezt mondta neki a lány előző este. Ha hallanám, meg kéne, hogy öljön, gondolta tovább a fiú. Meg van, ez a magyarázat mindenre! Ennek kell lennie!
 -Ha az áldozat még az utolsó pillanat előtt meghallja a gyilkosát, akkor biztos a halála?- tette fel a kérdést hangosan. A sensei bólintott.
 -És hogy nevezik őket?- kérdezte Sakura.
Kakashi csak nagy sokára volt hajlandó válaszolni.
 -Az Árnyékjárók Klánja.
Valamiféle energialöket hátulról kapta fel őket. Kakashi ugyan megérezte a mögöttük aktivizálódó hatalmas chakrát, de most nem volt értelme kitérnie. A gyerekekkel együtt lendült a tisztás közepére, ahol azon nyomban körbevették őket az árnyékjárók.
 -Mi dolgotok van itt?- kérdezte egy magas, szikár férfi, valószínűleg az, aki rájuk küldte azt a kifüstölő jutsut.
Naruto és Sasuke felsegítették Sakura- t.
 -Hogy képzelik ezt!- kiáltotta el magát a szőke srác.- Ilyen orv támadást!
 -Gooyua Kibo földjén vannak.- mondta Kakashi.- Van az itt tartózkodáshoz engedélyük?
 -Miért, magának van?- nyekkent egy fiatal, genineknél alig idősebb fiú. Egy sátor árnyékában ücsörgött, onnan fixírozta az újonnan érkezetteket.
 -Megbízásunk van.- mondta a sensei.- Gooyua lányait kell megkeresnünk.- Megvakarta a tarkóját.- De ha már itt tartunk, nem látták őket?
 Többen felröhögtek.
 -Hallgassatok!- förmedt rájuk a szikár férfi.- Ön bizonyára Hatake Kakashi.
A sensei bólintott.
 -Had mutatkozzam be.- hajolt meg.- A nevem Kubikazari Ray. Én vagyok ennek a kazokunak* a vezetője.- Újra meghajolt.- És nem, nem láttunk egy gyereket sem.
 Kakashi tudta, érezte, hogy itt valami nincs rendben.
 -Eressz el!- kiáltotta hirtelen valaki. Az egyik sátor ponyvája felröppent, s kirontott alóla a mappás lány. Utána vetődött két árnyékjáró, s olyan erővel ragadták meg a csuklóit, hogy fájdalmában összerogyott.- Nem maradok itt!- nyögte.
 Naruto- ék mukkanni se bírtak. Mi folyik itt?
 -Nem hallották?- kérdezte Kakashi sensei.- Engedjék el.- Ám mivel egyikük sem mutatott erre hajlandóságot, a jounin előkapott két shurikent, amik a következő mozdulata után már nem voltak a kezében.
 -Sasuke, Naruto, Sakura!- kiáltotta. A három gyerek azonnal támadóállást vett fel, egy- egy kunaival.
A lányt fogva tartó árnyékjárók közül csak az egyik tudott kitérni a shuriken elől, a másiknak a könyökhajlatába állt bele. Ez is elég volt a kölyöknek. Szabad kezére támaszkodván erősen, páros lábbal rúgott a még a csuklóját markoló férfiba, aki a veséjét ért támadás után hétrét görnyedt össze. Ám alig ugrott odébb, egy katana hegye máris a torkán volt.
 -Azt mondtam itt maradsz Rei!- csattant Kubikazari hangja.- Mostantól nekünk tartozol engedelmességgel!
 -Egy frászt!- köpte a lány, s már kis is akarta rúgni a férfi kezéből a kardot. Tudta, hogy nem ölik meg, mégse volt semmi esélye a kazoku vezetővel szemben. Messze felette állt erőben, és gyorsaságban, a klán speciális jutsujáról már nem is szólva. Élesen felkiáltott, mikor egy talp az oldalába fúródott. Remek, megölni nem ölik meg, de attól még megverni megverhetik.
Métereket gurult odébb. Úgy érezte egy jottányi ereje sem maradt, mert a fájdalom mindet felemésztette. Annyit azonban még látott résnyire szűkült szemekkel is, hogy az az átok Pei, aki Kakashi- val is feleselt, megindul felé egy fenyegető bambuszbottal. Nyögdécselve próbált meg feltápászkodni, de oldalába villant a fájdalom, s megint összeesett. Biztos eltört egy bordája, ha nem mindjárt kettő.
 -Úgy se mész el innen.- kacagta Pei.
 -De el fog.- lépett be a lány, és a fiatal árnyékjáró közé Sasuke.
Naruto összerakta a kezeit.
 -Ne!- kiáltott rá Kakashi sensei.- Csak védekezz. A chakrapazarlást most felejtsd el.
 -Ebbe nem kéne beleavatkoznia Kakashi.- szólt Kubikazari.- Ez csak a kozokura tartozik.
 -Én viszont nem tartozom maguk közé!- kiabálta Rei. Újra feldühödött, jobban, mint mikor idehurcolták; s a fájdalom, düh erőt ad. Magától sikerült felkelnie, pedig Sakura tartotta a karját.
 -Dehogynem!- röhögte Pei. Már ott állt közte és Sasuke közt. A fiú elképedve fordult meg. Olyan gyors, mint Kakashi? Azonnal ütött, de Pei elhajolt előle, csak arra nem számított, hogy Rei térde a feje útjába kerül. Nem volt erőteljes rúgás, de ahhoz épp elég volt, hogy Sasuke, aktiválván a sharinganokat, szembe tudjon vele szállni.
 Kakashi, és Naruto Kubikazari- val találtak magukat szemben.
 -Ez nem a maga ügye Copy Ninja!- förmedt rá a kazoku vezér.
 -Téved. A lány konohai lakos, így felelősséggel tartozom érte.- mondta idegesítően higgadt hangon a jounin.- Ha a Hokage utasítja, hogy menjen magukkal, nem tartanám fel, de így, hogy akarata ellenére tartják itt…
 -Hallja!- csattant fel Rei.- Szóval mi most akkor szépen elhúzunk innen!- Karon fogta Sakura- t, és már lépett volna olajra, mikor Pei villant fel előttük. A bambuszrúd súrolta a lányok orrát. Aztán egy Sasuke kéz nyúlt el köztük, és ragadta meg a botot. Rántott egyet rajta, mire Pei a levegőbe emelkedett, de azon nyomban el is tűnt.
 Rei érezte, hogy a kis görény nem ment messzire. Nem is, pont előtte villant fel újra, jó közel, főleg az ökle. Rögtön lehajolt, rántva magával Sakura -t is, mert Pei lába a karjával egy időben lendült, hogy a ninjalányt is elkaszálhassa. Ehelyett Sasuke kapta el a lábait, s hajította odébb az árnyékjárót.
  -Katon! Goukakyuu no Jutsu!- kiáltotta el magát Sasuke, mire Pei nyomába hatalmas tűzlabda szegődött.
 -Ennek így semmi értelme!- nyögte Sakura.- Eltűnik minden támadás elől!
Rei igazat adott neki, és Kakashi- nak is, hogy itt az extra jutsukkal csak a chakrát pazarolják. Élet-halál harcba pedig felesleges bonyolódni. Felkelt a földről, maga után húzva Sakura- t is, mert még mindig nem engedte el a kezét. Shuriken villant feléjük, vagy két tucat. Rei hátraugrott, utána a ninjalány, de volt olyan, amit már lehetetlen lett volna kikerülniük. Ekkor használta első ízben, harc alkalmával a klánbeli képességeit Ray Rei. A pengék már a ruhájukba vágtak, mikor ők eltűntek, s pár méterrel odébb kerültek újra elő.
 -Bámulatos!- suttogta Sakura.
 -És szar érzés.- nyögte Rei. Azt hitte menten kiadja a reggelijét, és minden egyebet, ami még benne van. Lehet, hogy ha egyedül csinálta volna meg ezt a mutatványt, nem került volna ilyen állapotba. Vagy a törött borda tett be…
 A Goukakyuu no Jutsu láttán Pei- ben is megállt az ütő egy pillanatra. Igaz a Sharinganokon is eléggé ledöbbent, de hát tudta, hogy itt van a faluban az Uchiha klán egyetlen túlélője. Ám ez egy olyan jutsu volt, amihez egy genin chakrája nem lehet elég. Túl sokáig meresztette a szemét, mert a lángok már a lábfejét, és a kezeit nyaldosták. Ekkor valami pukkant mögötte, s két kéz ragadta meg, majd újabb pukkanás, s már a földön találta magát, a Copy Ninja fogságában.
 -Elengedem a fiút…
 -Ha én elengedem Ray Rei- t?- fejezte be a mondatot Kubikazari.
Naruto, és Sasuke közrefogták a két lányt.
 -Mi műveltél?- kérdezte halkan az Uchiha fiú.
 -Azon kívül, hogy eredménytelenül ellenkeztem, semmit.- fújta Rei.- Bekopogtattak, nyakonfogtak, és idehurcoltak.
 -De hát miért?- kérdezte Sakura. A másik lány nem válaszolt. Lehajtotta fejét, s arcába hulló barna tincsei eltakarták arcát előlük.
 -Nos Kubikazari, áll a csere?- kérdezte kaján hangon Kakashi. Nagyon remélte, hogy nem kell tovább folytatni a csatározást, aminek a végkimenetele halálos is lehetett.
 -Úgy is el fogom vinni a lányt, vagy törvényes úton, vagy így, de elviszem!- sziszegte a kazoku vezető.
 -Eredj.- lökte el magától Pei- t a jounin.- Indulás.- intett a csapatának.
A három gyerek, Rei- t közrefogva porzott a sensei után, mielőtt még Kubikazari meggondolná magát.
 -Ezek őrültek!- fakadt ki Naruto, miután hallótávolságon kívül értek az Árnyékjárók táborától.- Ő- rül- tek!
 -Hallgass már el!- legyintette nyakon Sakura.- Kakashi-sensei?
A férfi megállt, félig visszafordult hozzájuk.
 -Miért akartak elvinni? Hm?- Sejtette mi dolguk lehet Rei- vel, de a pontos helyzetet akarta tudni.- Rei.
A lány megremegett. Még mindig lehajtott fejjel állt Sasuke mellett, zsebre dugott kezekkel. Elég leharcolt állapotban volt; rövidnadrágját, mellényét, pólóját szakadások éktelenítették, s néhol még vércseppek is rászáradtak.
Sasuke lassan felemelte a kezét, és óvatos mozdulattal a lány füle mögé rakta a puha hajat. Megdermedt. Rei arcán három függőleges csíkban apró jelek feketéllettek. Végignézett rajta; a karján is egy csík haladt végig, egészen a kézfejéig, ahol háromfelé ágazott, egészen az ujjai végéig.
 -Mi…mi ez?- suttogta.
A lány felnézett, egyenesen Kakashi- ra, aki Sasuke- hoz hasonlóan megütközött a látványon.
 -Te is árnyékjáró vagy.- mondta.
Rei bólintott.
 -Nos,- sóhajtotta a sensei,- egyedül nem merlek visszaküldeni a faluba.
 -Azt se tudom, hogy merre van.- nevette erőtlenül a lány.
 -Szóval a küldetés alatt velünk maradsz, és velünk térsz vissza Konohába.
 -De sensei, Rei megsérült.- szólt közbe Sakura, és a másik lány oldalára mutatott.
 -Nem komoly.- visszakozott Rei.- Egy délutánt még kibírok vele.- Ehhez próbált meggyőzően mosolyogni, de Sasuke finoman megbökte az oldalát, mire a bizalomgerjesztő arckifejezés átment torz fintorba.
 -Na persze.- somolyogta a fiú.
 -Csak jöjjek rendbe, a hét frászt fogom rád hozni!- csikorgatta a fogait Rei.
 -Na, ebből elég!- intette le őket Kakashi.- Szegény Gooyua lányok még mindig elveszettek, és sötétedés előtt jó lenne előkeríteni őket. Rei, te maradj Sakura- val.
 A lányok bólintottak; közben Rei tett egy gonoszkodó, komisz mosollyal megtoldott pillantást az Uchiha fiú felé, mintegy emlékezetvén előbbi „fenyegetésére”.
 Sakura és Rei a kitaposott utak mentén néztek szét, eredménytelenül.
 -Fogadjunk, hogy otthon bújtak el valahol.- fújta az árnyékjáró lány. Arcán, és karján még mindig ott voltak a jelek.
 -Meddig lesznek ezek rajtad?- kérdezte tapintatosan Sakura.
A másik lány megvonta vállait.- Majd elmúlnak. De elég coolosan néznek ki, szóval nem zavar.- nevette, s egy pillanatra kiöltötte a nyelvét.
 -Kakashi sensei- nek se mondtad el, hogy mit akartak azok tőled.- nyomult tovább Sakura. Kezdett benne motozni a féltékenység, hogy ím ez az a lány, akibe Sasuke mostanság „belebotlik”.
 -Ő már ezekből is rájött.- bökött a saját arcára Rei.- Tetszik, okos pasas.- ehhez elég kaján vigyort produkált.- Ah, fáj.- nyögte hirtelen, és lerogyott egy fa tövébe.- Áh, nem fogod te ezt megúszni!- tépett ki ingerülten egy fűcsomót, amit azonnal el is hajított. A mozdulatsorra persze újra az oldalába nyilamlott a fájdalom.- Amúgy láttad már az arcát?
 -Nem.- sóhajtotta Sakura, és leült a másik lány mellé.- Egyszer, Naruto rávett minket, hogy hívjuk meg a sensei- t egy ramanre, és amíg eszik, megláthatjuk az arcát.
 -Cseles.- vigyorogta Rei.
 -De az az Ino- pig pont akkor vetette rá magát Sasuke-kun- ra, és kitakarta Kakashi sensei- t is!- füstölögte Sakura.- Oh, hogy az a….- Kezeit ökölbe szorítva magában tombolt tovább.
 -Rávetette magát?- fintorodott el Rei.- Mit esztek ti azon a srácon?- vonta fel a szemöldökét. Mert az már nyilvánvaló volt a számára, hogy Sakura- nak is tetszik a fekete szemű.- Tök savanyú. Még egy doboz cukorka is édesebb nála!
 A ninjalány sértődötten felhúzta az orrát.- Nekem akkor is ő az igazi.
 -Az igazi mi?- horkant fel Rei.- Az igazi istencsapása?
Sakura sértődötten felpattant, és újra a kislányok keresésébe fogott. Először unszimpatikus volt neki ez a Rei, főleg azok után, hogy köze volt Sasuke- hoz; aztán már épp kezdte volna megkedvelni, de most megint úgy nézett rá, mint egy kisebb kosár kukacra. Belső hangja hirtelen feltört benne: Addig jó, amíg nem hajt Sasuke-kun- ra! Hahahaaaa!
 Vissza is fordult, hogy szúrja egy kicsit a földön gubbasztó Rei- t, mikor meglátta, hogy ott áll mellette Sasuke-kun.
 -Úgy döntöttél, akkor versz meg, mikor védekezésképtelenen vagyok?- kérdezte hátravetett fejjel Rei.
 -Semmi élvezet nem lenne benne.- válaszolta a fiú.- Látni akarom, ahogy az életedért futsz.
 -Te meg a lábikrád épségéért fogsz mindjárt imádkozni, mert bokánharaplak!- vicsorogta a lány.
 -Remélem nem vagy veszett.
 -Tőled veszek meg mindjárt!
Rei fájdalmából fakadó tehetetlenségében újabb fűcsomókat tépett ki a földből. Nagyon irritálta már a kis fekete szemű arroganciája, és az a flegma, bujkáló kis mosoly a szája szegletében. Na de milyen szája volt! Dühösen fújt egyet, majd a továbbiakban úgy tett, mintha nem is lenne mellette más.
Sakura visszarombolt az egymást osztó pároshoz. Homlokán vészesen ugrált egy ér, de amint ránézett a fiúra, mintha kicserélték volna.
 -Találtál valamit Sasuke-kun?
 -Úgy nézek ki?- tárta szét a karjait a srác.
 -Uhm.- Sakura szemlesütve elfordult.
 -Mondom én, hogy otthon bújtak el valahova.- morogta Rei.- Fogadjunk!- csapott hirtelen a földre, majd fel is szisszent az oldalába nyilamló fájdalomtól.
 -Miben?- kérdezte váratlanul Sasuke.
Rei elvigyorodott.
 -Ezt már tudom, hogy te mit szeretnél.- bazsalyogta.- Szóval, ha a lányok itt vannak, kiállok veled, amint újra egyben lesznek a bordáim.
 -Ha pedig vesztek?
 -Hm, majd még kigondolom.- Rei kinyújtotta a jobb karját.- Áll a fogadás?
Állt.
Sasuke el is vesztette. Még alkonyat után is a Gooyua lányokat keresték, de sehol sem találtak senkit. Épp indultak visszafelé, mikor egy chuunin toppant eléjük.
 -Megvannak!- lihegte.- A családi templomban, egy rejtekszobába szorultak be.
Rei hangosan felkacagott.- Vesztettél!
 A chuunin, Kakashi sensei, és Naruto is értetlenül néztek a lányra, majd a füstölgő Sasuke- ra.
 -Haku, én most elviszem Rei-kun- t az orvoshoz, te pedig a csapattal menj vissza Konohába.- mondta Kakashi. Lassan világlott előtte, hogy mi is folyik Rei, és Sasuke között, de most sem szeretett volna feltételezésekbe bocsátkozni.
 -Igenis Kakashi-san!- bólintotta Haku.
 -Gyere, felveszlek.- nyúlt Rei felé a jounin. A lány sziszegve elhelyezkedett a férfi széles hátán, majd odaszólt a feketeszeműnek:
 -Kitaláltam mit akarok!- Ám elmondani nem tudta mit is talált ki a fogadás vesztesének, mert Kakashi már ellendült a kis csapattól…
 A lány már bóbiskolt, mikor a korházba értek. Kakashi azonnal az emeltre ment vele, ahol egy gyógyító-jounin gondjaira bízta.
 -Majd rád nézek holnap.- búcsúzott el a lánytól.
Rei erőtlenül mosolygott, majd hagyta, hogy a fiatal nő egy kórterembe kísérje.
Ott, miután megmosdatták, imákkal teleírt szalagokat tekertek körül az oldalán, majd széles fáslikkal kötötték át, s alvást parancsoltak neki. A gyógyszertől, amit kapott, tényleg úgy érezte magát, mint akit fejbe vágtak.
 Naruto azonnal a másik srácnak esett:
 -Miért mondta azt, hogy vesztettél? Hm?! Hm?!- Nagyon érdekelte, hogy egy sérült lány, aki még csak nem is ninja, hogyan s miben győzhette le pont Sasuke- t.
 -Nem tartozik rád, baka.- morogta a srác. Őt viszont annál jobban foglalkoztatta, hogy mit talált ki az a félőrült. Mert nem volt normális annyi szent. De még mindig elviselhetőbb volt az ő társasága, mint… Áh, ebben nem volt olyan biztos. Rei nem akart félpercenként rámászni, és nem is esett ki a szeme mikor vele beszélt, és talán csak ez volt idáig az egyetlen dolog, amiért hirtelen jobb társaságnak tűnt, mint Sakura, de abban viszont már nem tudott dönteni, hogy Naruto, vagy Rei tudja- e jobban felidegesíteni. Elmélázott ezen… Rei, hangzott végül a döntés. Annak a lánynak elég volt akár egy mondat is, hogy bepöccintse, míg Naruto- t inkább szánta, ha megszólalt, úgy, ahogy a hülyegyerekeket szokták általában. De mégis mit talált ki Rei? Eldöntötte, hogy holnap első dolga lesz még a missziók előtt benézni ahhoz a futóbolondhoz. Persze csak azért, hogy megtudja mi a gondolata. Ha viszont abból indult ki, hogy bolond lyukból bolond szél fúj… Elsápadt egy picit, majd fanyarul elmosolyodott.