Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


100% love3

2008.06.18

 - Sakura! - kiáltottak ki a lánynak. - Most Te vagy a soros!
 - Nem, tegnap voltam Én a soros, most Te jössz. - szörfözött a lány a neten.
 - De tegnap is Én csináltam meg helyetted! - háborodott föl egy barna hajú lány.
 - Akkor Tsunaden volt a sor. Most viszont Te jössz, úgyhogy láss munkához, amíg még szépen kérem. - válaszolta a rózsaszín hajú, de tekintetét továbbra sem emelte le a monitorról. - Na, gyerünk! Az edények nem lesznek tiszták maguktól! - epézett, mire a kicsi csak kinyújtotta nyelvét és becsapta az ajtót. "Gyerekek..."mosolygott.
 - Itt vagyok! - hallatszódott egy ismerős hang, amire Sakura lassan fölállt és lesétált a lépcsőn.
 - Na végre. - támaszkodott az ajtófélfának. - A vacsora régen kihűlt. Moegi olyan éhes volt, hogy már ettünk is. - indult el a Haruno. - Csak, hogy tudd! - intett egyik kezével, majd otthagyta Tsunadet. Pár perc múlva ismét fölkiabáltak neki. - Mi van, már megint? - vágta ki az ajtót. - Moegi... mit akarsz?
 - Csak azt, hogy menj fürdeni! Én majd csak holnap reggel megyek, mert múltkor is panaszkodtál, hogy elfogyott a melegvíz... - nézte földet a kicsi.
 - Oh... köszönöm! - puszilta meg "húgát" a Haruno. Odafutott a ruhásszekrényéhez, majd törülközőt és pizsamát kezdett el keresni benne. Miután megtalálta, a tükör előtti asztalhoz ment és onnan gyorsan lekapott egy-két dolgot, majd már rohant is a fürdőbe, megereszteni a forró vizet. Mikor a kád félig-meddig megtelt, lehámozta magáról ruháit, majd bele lépett. A forró víz egy kicsit égette hideg lábujjait, de nem érdekelte. Elterült a vízben. Még áztatta magát egy kis ideig, majd mosakodni kezdett. Álmos volt. Minél hamarabb le akart feküdni. Gyorsan lefürdött, kimászott a kádból és a tükör elé állt. Szemei karikásak voltak. - Mint, aki beszívott... - sóhajtott, majd előmatatta korrektorát és éppen be akarta kenni a karikákat, mikor meggondolta magát. "Kit érdekel?"dobta le a földre, majd fölhúzta pizsamáját, szobájába sétált, bedőlt az ágyba és elaludt.


 - Sakura! - dörömböltek az ajtón. - Sakura! Ébredj! Sakura! El fogok késni! SAKURA! - kiáltozott Moegi.
 - Menj a fenébe! - vágott a benyitó kicsihez Sakura egy hatalmas plüss állatot. Moegi elkapta azt, és hozzávágta a földhöz, majd ráncigálni kezdte Sakura ágyneműjét. - Jól van, na! Megyek már! - kelt ki ágyából a Haruno. Első dolga volt nyakon vágni "húgát".
 - Ezt most mért kaptam? Fél nyolc van, mindjárt elkésünk! - dühöngött a kicsi.
 - Ma kirándulások vannak. Kilencre kell ott lenünk... - szorította ökölbe kezét a rózsaszín hajú.
 - Neked! De az alsósoknak tanulás van! - nyújtotta ki nyelvét Moegi.
 - ÉS NEM BÍRSZ EGYEDÜL ELTALÁLNI AZ ISKOLÁIG?! - kiabált Sakura.
 - De igen, el tudok. - somolygott a kicsi.
 - Akkor mért ébresztettél föl?
 - Ezt nem hagyhattam ki!:P - futott ki a szobából a barna hajú.
 - Én megölöm... - morogta orra alá Sakura, majd becsapta az ajtót. Vissza akart aludni, de nem bírt. - A francba! Már ébren vagyok... - forgolódott és a plafont kezdte el bámulni. Miután rájött, hiábavaló minden tette, fölkelt és öltözni kezdett. Ma kivételesen meleg nap volt. Hinataval megbeszélték, hogy ugyanúgy öltöznek. Mivel sütött a nap, a 2. verziót választotta; előkutatott egy nagyon rövid farmer nadrágot, egy fehér vékony, fehér hosszú ujjút és egy halvány-rózsaszín topot. Gyorsan fölvette és a tükörhöz ment. Megfogta a fésűt és nagy nehezen kicibálta hajából a csomókat. Most a fürdőszoba felé vette az irányt, és gyorsan fogat mosott. Visszasompolygott szobájába és egy fehér oldaltáskába kezdte bepakolni cuccait; telefon, szájfény, egy pulcsi (a biztonság kedvéért) és egy kis csemege. Letrappolt a lépcsőn és fölhúzta edzőcipőjét. - Elmentem! - nyomott egy puszit Tsunade arcára.
Lassan sétált, volt még bő egy órája, így egy hosszabb úton ment, ami a parkon keresztül vezetett. Hét ágra sütött a nap, sehol egy felhő. Tökéletes időjárás a kiránduláshoz. Ahhoz képest, hogy ma van az első tanítási nap, sok gyerek volt a parkban; a tizenévesek a padon ülve beszélgettek, a kisebbek pedig élvezték a játszóteret. Ekkor Sakura egy fekete hajú fiút pillantott meg a távolban. Gyorsan elfordult, semmi kedve nem volt most beszélgetni és jópofizni. Azonban a srác régen kiszúrta őt.
 - Jó reggelt, Sakura! - köszönt.
 - Jó reggelt! - erőltetett mosolyt az arcára.
 - Hogy hogy ilyen korán? - kérdezte Sai.
 - Moegi felébresztett... - sóhajtotta.
 - Moegi?
 - A húgom! - intette a Haruno.
 - Értem... - hajtotta le fejét a fiú, de szeme sarkából Sakura formás lábaira pillantott. A ruha kiemelte Sakura formás idomait.
 - Sakura! - integetett egy fekete hajú lány, mikor az iskola elé értek.
 - Jó reggelt, Hinata! - köszönt. - Szia! - intett még egyet a fiúnak, majd barátnőjéhez futott. - De jó... már aggódtam, hogy hosszú nadrágban fogsz jönni! - nézett a Hyuugara, akin szintén nagyon rövid farmer nadrág volt, és felsője is ugyanúgy nézett ki, azzal a különbséggel, hogy rajta a hosszú ujjú fekete volt és a top pedig sötétkék.
 - Megbeszéltük, nem? - kacsintott a lány. - Szia, Sai! - intett a Sakura mögött álló fiúnak, majd barátnőjét Narutohoz ráncigálta. - Hogy hogy vele jöttél? Tetszik neked? - faggatózott.
 - Dehogy! Csak találkoztunk a parkban és... - kezdte a lány a magyarázkodást, ám a szőke közbeszólt.
 - A parkban? Tehát korán keltél... - tette tarkójára mindkét kezét.
 - Igen... a lényeg az, hogy beszélgetni kezdtünk és... ennyi... - fejezte be a Haruno.
 - Hm... - bólogatott Hinata. - Tetszik neked! - kezdte el piszkálni körmeit.
 - Heh? - dermedt meg a rózsaszín hajú. - Mi van?
 - Tetszik... neked! - tagolta a Hyuuga.
 - Nem. - tagadta Sakura.
 - Dede!
 - De nem!
 - És mért nem?
 - Mert a helyes srácok, általában a legbunkóbbak... - csúszott ki a Haruno száján, mire Hinatanak egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
 - Le-buk-tál! - mondta, majd nevetni kezdett.
 - Te kis... - kezdte Sakura, de nem fejezte be, inkább a korláthoz sétált, nekidőlt és az eget kezdte el bámulni. Lassan mindenki megérkezett. A tanár, mint mindig, most is késett. A diákok már tűkön ülve vártak, mikor indulnak el, mikor hirtelen betoppant a tanáruk.
 - Helló, gyerekek! - toppant be tanáruk. - Bocsánat a késésért! Mindenki itt van? Akkor induljunk! - erre a kijelentésre a tanulók csak egy nagyot sóhajtottak, fölkapták cuccaikat és a buszhoz mentek. Mindenki fölszállt, és barátja mellé ült.
 - Hinata, ha akarsz, nyugodtan ülhetsz Naruto mellett! - mondta Sakura.
 - Nem... megígértem, hogy melletted ülök, nem? Akkor azt be is tartom! Naruto egyébként is Kibaval akar dumálni! Legfeljebb mögé ülünk!^^
 - Imádlak! - tátogta és helyet foglalt Naruto előtt... és természetesen Sai és Sasuke mögött.
 - Hé, mizu? - hajolt előre az Uzumaki, és egy lágy csókot lehelt a Hyuuga szájára.
 - Én is szeretlek. - pirult el a lány. - Na ééééés? Sakura! Mi a helyzet közted és Sai között? - kérdezte a fekete hajú hangosan, mivel nem tudták, hogy az említett épp előttük ül.
 - Mi lenne? - bámult ki az ablakon a lány.
 - Biztos van valami kettőtök között! - faggatózott a szőke.
 - Nincs semmi... csak barátok vagyunk... - pirult le a Haruno.
 - Egyenlőre... - bökte oldalba Hinata barátnőjét egy kaján vigyor kíséretében, majd odabújt Narutohoz és egyszerre megszólaltak: - Dúl a LaMour! - rebegtette szempilláit. Az előtte ülők csöndben hallgatták végig a beszélgetést.
 - Hm... - csukta le szemeit a rózsaszín hajú és egy kaján vigyor jelent meg arcán. - És ha igen?
 - M-mivan?! - pattant föl a Hyuuga. Észre sem vették, hogy Sai eközben fülig pirult. - Rendben! Hallani akarom a részleteket!
 - Nem történt semmi... - nyitotta ki a szemét Sakura, majd előredőlt. - ... igaz, Sai? - kuncogott.
 - Ááááh... szerbusz, Sai! - vakarta fejét a Hyuuga. - Mióta tudod, hogy itt van? - kérdezte, miután a Haruno visszaült.
 - Amióta ideült.
 - Áruló...
 - Tudom.
 - Nos, gyerekek! Indulunk! - szólalt meg Kakashi. Sai hátrafordult, mire a Haruno gyorsan előredőlt s így folytatták a beszélgetést.
 - Mért mondtad azt? - érdeklődött a fiú.
 - Mért ne? - mosolygott a rózsaszín hajú.
 - Mert Mi csak barátok vagyunk...
 - De Te többet szeretnél, nem?
 - Olvasol a gondolataimban? - tágultak ki Sai pupillái.
 - Nem... de a szemedben igen... - puszilta meg a fiút Sakura, majd visszadőlt...