Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


100% love1

2008.06.18

 

 

Csörgött az ébresztőóra. A takaró alól egy kéz nyúlt ki, és dühösen rácsapott. Majd visszakúszott helyére.
 - Sakura! Ébren vagy? - trappolt föl a lépcsőn egy nő. - Moegi megint késni fog miattad!
 - Ébren... vagyok... nym... - nyámmogott a lány, majd, mint egy múmia, felült ágyában. Haja kócos volt, nem aludt sokat, de zöld macska szemei alatt mégsem voltak karikák. - Mi van már...?
 - Mi van? Hogy mi van? - rontott be a szőke hajú nő a szobába. - Sakura! Ez az első tanítási nap! És Te azt kérdezed, mi van?
 - MI? - pattantak ki szemei a lánynak, majd gyorsan a szekrényéhez rohant. - Hol az egyenruhám? - kutakodott lázasan.
 - Khm... - köhécselt Tsunade egy ruhával a kezében, amit Sakuranak nyújtott.
 - Ömm... kössz. - vette el a ruhát.
 - Kimegyek és elkészítem a reggelidet, de siess! - csukta be maga mögött az ajtót a szőke hajú.
 - Ez a nap is rosszul kezdődik... - sóhajtott Sakura, majd lehámozta magáról pizsamáját, és az egyenruhába bújt. - Egyre rosszabb! - méregette magát a tükörben. Az egyenruha egy barna, rakott, halványan látható kockás mintázattal ellátott egyenruhából állt, ami combközépig ért, egy barna zokni, ami térd fölé ért, egy testhez simuló hosszú-ujjú felsőből és egy sapkából. Mivel hideg volt, Sakura fölvett még egy krémszínű pulcsit és egy barna sálat is. Majd gyorsan eldugta telefonját és már suhant is Moegi szobájához. Mikor oda ért, dörömbölni kezdett. - Moegi! Kész vagy már?
 - Jaja... - nyitotta ki az ajtót a barna hajú lány egy sóhajjal kísérve. Ő is utálta az egyenruháját. Mivel Moegi még csak most lett negyedikes nekik más volt kötelező viseletük: egy térdig érő sötétkék szoknya, egy térd alá érő fekete zokni, egy fehér póló, aminek gallérja szintén kék volt és egy fekete sál.
 - Oh, Jézus... - fintorgott Sakura, mikor meglátta húga milyen ruhát visel. - Te szegény... - helyezte vállára kezét.
 - Én is ezt érzem... viszont vígasztal a tudat, hogy egyszer Te is ilyet viseltél. - mosolygott gúnyosan, mire a válasz csak nyakleves volt.
 - Menj a francba! - nevetett a Haruno. - Gyere, menjünk! - karolta át Moegit, majd lefelé vették az irányt.
 - Végre itt vagytok! - fordult a két lányhoz Tsunade. - Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell. Sziasztok! El ne késsetek! - rohant ki az ajtón a nő.
 - Tsunade... mit is dolgozik? - nézte az ajtót Moegi.
 - Ömm... asszem valami... orvos féleség... - fintorgott Sakura.
 - Aha... - ült le az asztalhoz Moegi, majd neki kezdett a pirítósnak. - Te nem eszel? - nézett föl nővérére.
 - De. - sóhajtott a Haruno, majd pillanatok alatt megette a kenyeret. - Gyere, induljunk!
 - Hm? - pislogott a kicsi. - Ilyen hamar? Mi történt?
 - Időben be szeretnék érni a suliba. - vette föl cipőjét a rózsaszín hajú.
 - Ki vagy Te és mit csináltál Sakuraval? - ugrott föl Moegi.
 - Kac, kac... röhög a vakbelem, Mókamester! - állt föl. - De most komolyan beszélek. Megbeszéltem a suli előtt egy találkát és nem akarok elkésni.
 - Oké! - húzta föl a kicsi is cipőjét. - Mehetünk!
 - Rendben. - válaszolta a Haruno, majd kilépett a házból és bezárta az ajtót.
Egy ideig csöndben sétáltak egymás mellett, majd Moegi megtörte a csendet.
 - Sakura...
 - Hm? - kémlelte tovább a borús eget a lány.
 - Hol van a... sapkád? - mosolygott gúnyosan a kicsi.
 - A francba! - rohant vissza a rózsaszínhajú, mire Moegi csak megvonta vállát és tovább sétált. Sakura valósággal berobbant a lakásba. Föltrappolt a lépcsőn, szobája felé vette az irányt, mikor az akasztón észrevett egy barna színű sapkát. Visszafordult, lekapta a fogasról és már rohant is lefelé. Immár másodszor zárta be az ajtót, majd lóhalálával húga után rohant. Kis idő múlva be érte. - Bocsi! - lihegte, miközben haját próbálta begyömöszölni a sapkába.
 - Semmi. - sétált tovább Moegi. - Én itt leválok! Szia! - ment be egy kapun.
 - Szia! - integetett utána Sakura, majd tovább ment.
 - Sakura! - halott egy ismerős hangot a lány. Abbahagyta a beton bámulását és barátnőjéhez rohant.
 - Szia! - ugrott rá. - Hogy telt a szüneted?
 - Egész jól... - szomorodott el a fekete hajú.
 - Mi történt?
 - Ömm... semmi különös, csak a szünet alatt nagyon sokszor veszekedtünk Narutoval és most... - kezdte volna Hinata, de a Haruno közbe szólt.
 - Ugye nem szakítottatok? - rémült meg.
 - Nem! - jelent meg egy mosoly a Hyuuga arcán csak azért, hogy pár pillanat múlva eltűnjön. - Azt kérte, tartsunk szünetet. - nyögte ki végül.
 - Sajnálom... - tette kezét barátnője vállára a rózsaszín hajú. Ekkor recsegve megszólalt a hangosbemondó:
 - Figyelem, Diákok! Az évnyitó 15perc múlva elkezdődik! Kérem... minden lelkes Tanuló fáradjon az osztálytermébe! Köszönöm!
 - Lelkes, ha? - epézett a Haruno, ami Hinata arcára egy apró mosolyt csalt. - Ezt a Hinatat szeretem!
 - Menjünk! - karolta át a Hyuuga barátnőjét, ám ekkor...
 - Sziasztok. - hallatszott egy bánatos hang, mire mind a két lány odakapta fejét.
 - Szia. - köszönt szomorúan Hinata.
 - Szia! - bökte oldalba barátnőjét Sakura. - Én... most inkább megyek!^^Pá-pá! - suhant el.
 - Hé... Sakura! - kapott barátnője után Hinata... eredménytelenül. - Ömm... milyen volt a nyári szüneted? - próbált mosolyogni.
 - Remek... neked? - nézett a lány szemébe a szőke.
 - Jó! - bólogatott.
 - Beszélhetnénk? - kérdezte a fiú.
 - Persze. - szomorodott el Hinata.


 - Nicsak... valaki időben beért! - támaszkodott a falnak egy szőke lány. - Hogy telt a szüneted, Sakura? - az utolsó szót eléggé megnyomta.
 - Neked is szia, Tem'! - epézett a lány. - Egész jól... és neked?
 - Ne hívj "Tem'"nek. Tudod, hogy azt utálom. És a szünetem nagggyon jól telt! - nyújtotta ki a nyelvét.
 - Kivel jöttél össze? - ült az ablak mellé Sakura.
 - Honnan...? - kezdte volna Temari, de nem fejezte be.
 - Olyan vagy, mint egy nyitott könyv. Olvasni lehet a szemedből. - húzódott gúnyos mosolyra a Haruno szája. - Na? Ki vele? Ismerem az illetőt? - bámult ki az ablakon.
 - Eléggé... - vakarta tarkóját a szőke lány.
 - Hm? - bámult még mindig ki unottan az ablakon Sakura. - Mi a neve?
 - Ömm... S betűvel kezdődik és... - kezdte, de a rózsaszín hajú ismét közbe vágott.
 - Shikamaru! - válaszolt.
 - Mi a...? Ez így nem poén! - mérgelődött Temari, majd elment és durcizva leült helyére. Ekkor Hinata és Naruto sétáltak be a terembe. Láthatóan nagyon boldogok voltak. Mielőtt azonban elváltak volna, a Hyuuga lágyan megcsókolta Narutot, csak azután telepedett le vigyorgó barátnője mellé.
 -  Ne mondj semmit! - mutatott kezével stop-ot Hinata a Harunonak, aki kifújta a levegőt, amit most felhalmozott egy "Na ugye megmondtam"beszólás miatt.
 - Oké... - tette föl kezeit a rózsaszín hajú, de továbbra sem bírta abbahagyni a mosolygást. Ekkor hirtelen egy fekete hajú férfi rontott be a terembe és elkiáltotta magát.
 - Gyerekek! Mindenki készüljön! Lemegyünk az udvarra! - hadarta, mire mindenki fölállt, és mint egy csorda, elindultak.
 - Na? - bökte meg Sakura fekete hajú barátnőjét.
 - Mi van? - értetlenkedett a Hyuuga.
 - Újra a mézeshetek? - epézett a rózsaszín hajú.
 - Féltékeny vagy? - húzódott egy kaján vigyorra Hinata szája.
 - Heh? - jelent meg egy kis pír Sakura arcán. - Nem! Dehogy!
 - Hm... éééértem... - hajtotta le fejét még mindig barátnője, de szeme sarkából még így a Harunot kémlelte.
 - Tisztelt Diákok! Tisztelt Tanárok! És Tisztelt Szülők! - forgatta fejét az igazgató-helyettes. - Kérem, fogadják tisztelettel Sarutobi-senseit, újak kedvéért iskolánk igazgatóját! - tapsolt lelkesen Shizune. Egy idős ember sétált föl csigalassúsággal a mikrofon elé.
 - Mindenki örömére, iskolánk újra megnyitja a tudáséhező diákok számára kapuit... - hallatszott az igazgató hangja, de egyetlen tanuló sem figyelt.
 - Te figyelj... - fordult a Harunohoz a fekete hajú. - ... kik azok a srácok? - bökött két fekete hajú irányába a Hyuuga, akik lelkesen beszélgettek.
 - Gondolom újak. - vonta meg a vállát a rózsaszín hajú. - De amíg nem a Mi osztályunkba járnak, nem igazán érdekel.
 - Csak azért... mivel a Mi osztályunk színe van rajta...
 - Tényleg? - figyelt föl Sakura és a fiúk ruháját kezdte kémlelni. - Tényleg... - fintorodott el.
 - A másik örömteli hír a diákok számára... - lehetett hallani a hangosbemondót, mire mindenki azonnal elnémult. - ... az egyenruhát ezennel betiltom ebben az iskolában! - tagolta a betiltom szót. Néma csend. Majd őrjöngés! A tanulók egyszerre fogták meg és dobtak a levegőbe sapkájukat. Kivéve a két fekete hajú fiút.
 - ... nos hát akkor! Jó tanulást és el ne felejtsétek a ma esti évnyitó partyt! - köszönt Sarutobi-sensei, majd lesétált. A diákok egyszerre rohantok oda szekrényükhöz és mindenki egy-egy váltó ruhát kapott ki belőle.
 - Gyere! - ragadta karon a Hyuuga barátnőjét és gyorsan a mosdóba vonszolta. Üres volt... még. Gyorsan bezárkóztak, majd villámgyorsan átöltöztek. Pont időben. Gyorsan kiszaladtak és egyenruhájukat a szekrénybe hányták.
Hianatan egy háromnegyedes fekete, testhez simuló nadrág, egy fehér spaggetipántos top és egy fehér pulcsi volt. A Hyuuga igen jól nézett ki benne, mivel a ruha kiemelte formás idomait.
Sakuran egy fekete farmernadrág, egy fekete top és egy fekete pulcsi volt. Nyakában egy medál lógott.
 - Sokkal... jobb! - nyújtózkodott a Haruno.
 - Aha! Szerinted... - pirult el a fekete hajú, de Sakura befejezte helyette mondanivalóját.
 - Naruto biztosan felfigyel rád! - kacsintott, majd elindult. Kis fáziskéséssel de barátnője is mellé szegődött. Beértek az osztályterembe. Ott csak a két új fiú beszélgetett. Mikor Sakuraék beléptek, a srácok elhallgattak és rájuk néztek.
 - Öm... sziasztok! - köszönt a Haruno és a Hyuuga egyszerre.
 - Hello! - mosolygott az egyik. - Sai vagyok.
 - Sziasztok. - sóhajtotta barátja. - Sasuke.
 - Ömm... Hi-Hinata.
 - Sakura... - fintorgott a lány, majd helyet foglaltak az ablaknál... pont a két fiú mellett...